Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

A foci él, élt, és élni fog!

Nem én találtam ki ezen elmés címet, fékezhetetlen agyvelőmmel csak Lenin helyébe dugtam a focit. Ugyanis megboldogult gyermekkoromban minden művelődési klubban virított egy ronda öntött Lenin-fej, a fenti felirattal. Szegény édesapám kékült-zöldült, amikor ötéves fejemmel magyarázatot kértem – hát csak így mondják és ennyivel maradtam. Részletesebb felvilágosításért minimum öt év Duna-delta járt volna.

Hirdetés
Hirdetés

De miért tartom a futballt a legeslegeslegnek? Miért van az, hogy kézilabdameccs alatt, atlétika-vb közben, akár csinos teniszes tiniket bámulva is huszonkét szőrös görbe lábról nosztalgiázom, amint egy labda után nyargalnak? Mert kiszámíthatatlan. Egy magyar–kazah kézilabdameccsen esetleg arra lehet fogadni, hogy húsz vagy harminc góllal nyerünk, a hoki-vb maximum három csapat belső afférja, csak a fociban fordulhat elő, hogy a kieséstől alig megszabadult Leicester egy Shakespeare nevű edző vezetésével (halálosan komolyan mondom) angol bajnokságot nyerjen; hogy a Real és a Barcelona a Granada után loholjanak, hogy a Botoșani nyolc pocsék meccs után végre nyerjen, direkte a Viitorul ellen és hogy a Sepsi a Krajovát verje, miután a sereghajtók ellen tökéletlenkedik.

Életfilozófia, ez a labdarúgás. Ha nekem nem hisz az olvasó, kérdezze meg Camus-t, Esterházyt.

Eltűnődöm létem pillanatnyi voltán:

Hol van Albert Flóri vagy bár Gera Zoltán?

Megismételhetetlen. A Mona Lisa holnap is úgy fog pisolyogni, mint száz évvel ezelőtt, a nagy Beethoven-szimfónia ugyanabban a d-dúrban végződik, de Messi nem fog két egyforma szabadrúgásgólt kitalálni.

És mit mondjak az egyszerű, emberi oldaláról? Nincs az a színész, aki egy nemlétező lökés után úgy fetrengjen, mint Neymar. Száz Nobel-díjas szónoklata Stockholmban nem ér fel egy Becali nyilatkozattal, forrón, egy elvesztett meccs után. És nem szólnak a krónikák karmesterről, aki hogy két tétel között homlokon pusziljon egy kopasz nagybőgőst, de láttam a napokban Marcelo-t cuppanóst adni a labdaszedő gyerkőcnek.

Lefogadom, a kissrác azóta sem mosakodott, és még vaegy hónapig nem is fog.

Eltűnik Obama, Macron és a Mutti,

Örökké él Czibor, Kocsis, Puskás, Hidegkuti.

Zubreczky Antal

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük