Vigyázat, csalók! Az “őskenyér átverés”

Az elmúlt években szinte mindennapossá váltak az új és újabb, szenzációsnak kikiáltott felfedezéseket beharangozó híradások. Jogosan merül fel a gondolkodó emberben, hogy vajon hogy fordul elő az, hogy néhány év leforgása alatt ilyen elképzelhetetlen sebességre tudott kapcsolni a tudományos kutatómunka, mely naponta kápráztat el minket addig megdönthetetlennek hitt tények cáfolatával.

Az őskenyér legendája

Néhány évvel ezelőtt a semmiből robbant be vezető hírként, hogy megvan a paleolit diéta elvrendszerét alapjaiban “megrengető” tudományos felfedezés: az őskenyér. A hazai bulvármédia fitt- és reformrovatain végigszáguldó hír az eredetileg 2010-ben megjelent “Thirty thousand-year-old evidence of plant food processing” azaz “Harmincezer éves bizonyíték a növényi táplálék feldolgozásra” című tanulmányra hivatkozik, melyben – lelövöm a poént – egy szóval sem hangzik el, hogy az ősember kenyeret evett volna. 

Ahhoz, hogy egy tudományos értekezést cáfoljunk vagy megerősítsünk, elengedhetetlen, hogy elolvassuk az eredeti művet, amit azonban nagyon kevesen tesznek meg, sajnos leginkább pont azok közül, akik a széles olvasóközönségnek is elérhető, rövidített kivonatokat, cikkeket írják a témában.

Miért nem új ez az “új tanulmány”?

Valójában a hivatkozott tudományos értekezésben nincs új felfedezés. A paleolit étkezési rendszer elvét kidolgozó, az evolúciós szempontokat figyelembe vevő táplálkozástudományi szakemberek már évtizedekkel ezelőtt lefektették a paleolit táplálkozás modern kori alapjait. 

Ezek olyan, még ma is kőkorszaki körülmények között élő természeti népek megfigyeléséből indulnak ki, melyek étrendjét alapvetően követendőnek tekinthetjük. Őket az ún. civilizációs betegségek ugyanis egyáltalán nem sújtják.

Ezeknek a természeti népeknek a táplálkozásában 40-50%-ban növényi eredetű táplálék szerepel, amiből nyilvánvalóan az következik, hogy a modern kori paleolit diéta nagyon is épít az (akár őrölt) magvakból készült élelmiszerekre. Ezek közül csupán azok képeznek kivételt, melyekben túl magas a gyorsan felszívódó szénhidrát vagy a mérgező anyag szintje, illetve azok, amelyek ugyan magnak látszanak, de valójában hüvelyesek, úgy mint a földimogyoró vagy a szója.

Paleo-bulvár

A cikk (és nem az eredeti tanulmány!) a megdönthetetlen bizonyítékot az őskenyér “létezésére” azokban a keményítőszemcse-maradványokban látja, melyeket az ásatások során a kezdetleges őrlőkövek felületén találtak. Ezzel igazolni vélik, hogy őseink rendszeresen lisztet gyártottak. Vajon miért következik ebből nekik az, hogy abból kenyeret sütöttek?

Ezzel szemben maga a tanulmány “csupán” arról szól, hogy eleink minden ehető és a környezetükben megtalálható növény magját és gumós gyökerét porrá őrölték, egy szóval sem említve az őskenyér legendát.

Hogy mégis mi szolgáltatott alapot a félreértéshez? A válasz (megint) a bulvárban keresendő. A cikkben nyilatkozó egyik kutató – felismerve, hogy annak nincs hírértéke, hogy találtak pár örlőkövet – egyszerűen bedobta a kenyérsütögetést, hogy kicsit felturbózza a történetet. 

És hogy mi a tanulság? Egyszerű. Csak hiteles és eredeti forrásból tájékozódjunk.