Dániel és Mike vasöntödéje

Mai barótiakként immár inkább csak nosztalgiával és némi szomorúsággal emlékezünk és tekintünk vissza azokra a régi szép időkre, amikor a város – akkor még község – fejlődését meghatározták a kisebb műhelyek, cégek. Ezek egyike volt a Dániel Lajos és Mike Gyula által a mai Kossuth utca felső felében üzemeltetett gazdasági gépgyár és vasöntöde is.

A Magyar Vaskereskedő című újság, a magyar vaskereskedők országos egyesületének Budapesten megjelenő hivatalos közlönye az 1910. évi 30. számában adta hírül, hogy Baróton „Dániel és Mike czég alatt gazdasági gépgyár és vasöntöde létesült. A czég tagjai: Dániel Lajos és Mike Gyula.” Ugyancsak ebben az évben, a Magyar Királyi Kereskedelem és Közlekedésügyi Miniszter által kiadott Központi Értesítőből megtudhattuk, hogy a baróti Dániel és Mike gazdasági vasöntöde közkereseti társaság (ez olyan gazdasági társasági forma, amelyben a tagok arra vállalnak kötelezettséget, hogy korlátlan és egyetemleges felelősségük mellett közösen gazdálkodnak, és az ehhez szükséges vagyont a társaság rendelkezésére bocsátják – szerk.) 1910. június 10-én vette kezdetét, társtagjai Dániel Lajos földmíves és Mike Gyula vasöntő, baróti lakosok.

Helyben tanulta a szakmát

Az egykori cég egyik munkása volt a ma 86 éves Magyari Lajos bácsi is, aki 1935-ben a baróti Gát utcában született, és 16 évesen, 1951. november elsején állt be a vasöntödébe dolgozni. Mint mondta, akkor tíz főt foglalkoztatott az öntöde, ő a szakmát ott, a helyszínen tanulta meg.

Elmesélte, hogy a vasércet Szentkeresztbányáról szerezte be az öntöde, azt vonattal hozták Ágostonfalváig, onnan pedig teherautóval szállították Barótra.

– Sok mindent készítettünk az öntödében: alkatrészeket gépekhez, csapágyakat, kábeltartókat, vízpumpákat, fogaskerekeket, a kereskedelemnek kályhatetőket, rostélyokat. Még a bukaresti Scânteia Háznak is dolgoztunk – részletezte.

Érdekességképp említjük meg, hogy ugyancsak itt öntötték azt a bronz domborművet is, mely egykor a baróti Diákdombon álló országzászló talapzat főoldalát díszítette, egy felszabadult székely és egy honvéd határvadász kézfogását ábrázolva. „A gyönyörűen sikerült domborművet Bodosi Dániel baróti ifjú tervezte, Brünner Gáspár határvadász mintázta, és a Dániel és Mike baróti vasöntöde öntötte meg” – olvasható a Magyar Lapok 1940. október-decemberi számában.

Nő is öntötte a vasat

Visszatérve Lajos bácsihoz, ő később Szászrégenbe is elkerült dolgozni, aztán 25 évesen mégis hazajött Barótra, de akkor, vagyis 1960 körül már haldoklott a baróti vasöntöde. Az államosítás után sokfele tartozott a műhely, többek között a brassói Metalurgia vállalathoz is, legutoljára Sepsiszentgyörgyhöz, a helyi iparvállalathoz, aztán 1965-ben megszűnt – emlékezett Lajos bácsi. Néhány kollégája nevét is fel tudja még sorolni: Bogyor Balázs, Simon Jenő, Szász József, Józsa Sándor, Veress Mihály, Balázs Jancsi, Maczkós Sándor, Marozsán Péter… Deák Gergely volt a mintaasztalos. Egy nő is dolgozott az öntödében, Dániel Annóka, valamint Bene Erzsébet könyvelő. A mintaasztalos készítette az öntendő tárgy hasonmását, rendszerint fából.

– Nem volt egy könnyű munka, de nekem ez erősen tetszett; úgy megtanultam, hogy szinte selejtmentesen dolgoztam – mondta Lajos bácsi.

Egy 1934-es beszámoló szerint Baróton, a háború előtt 130 iparos a legnagyobb megértésben és összetartásban küzdött a siralmas gazdasági viszonyok mellett is a megélhetésért, ipartestület is létezett, melynek elnöke Borbáth Ferenc asztalosmester volt. Hogy hova tűnt mindez mára? Lassan már hűlt emléküket is hiába keressük, pedig ők voltak azok, akik „tökéletes tudásukkal messze földön hírnevet szereztek a székely iparnak”, nem utolsósorban Barótot pedig elindították a fejlődés útján. Dániel Lajos és Mike Gyula neve is megbecsültebb helyet érdemelne az utókor emlékezetében.