Pikánsnak ígérkezett a minifutball Európa-bajnokság csehországi (Brünn) kisdöntője, ahol az elődöntők két vesztese, Magyarország és Románia küzdött az éremért. Paprikás alaphangulatot képez nyilván ilyenkor a szomszéd, „baráti” országok közti ősi rivalizálás, ám mégis erősebb ennél a tét sportemberi oldala.

A román válogatott a korábbi hét minifoci Eb-ből az első hatot megnyerte, tavaly Székesfehérváron viszont a negyeddöntőig sem jutott, a legjobb tizenhat között 3-2-vel búcsúztatta Anglia. Az az Anglia, amely a következő körben veszített a későbbi bronzérmes Csehországgal szemben, és jelenleg nem jegyzik Európa 36-os (!) ranglistáján. Ahol persze évek óta fölényesen első Románia…

Nos, a román csapat a tavalyi csorbát idén arannyal akarta kiköszörülni, de az elődöntőben 2-1-es vezetés után 4-3-ra veszített a házigazdákkal szemben. Ezek után okvetlenül „kellett” a bronz, és fogadkoztak is. Szembetalálták magukat azonban a rendkívül lelkesen játszó, és amúgy technikailag sem megvetendő magyar válogatottal. Óriási küzdelem, olykor nyomasztó román fölény jellemezte a kétszer 20 perces mérkőzés java részét, ám maradt a 0-0. Szétlövés (három-három 7 méteres) következett, ahol a magyarok nem hibáztak, a románok egyet kihagytak, végeredmény 3-2. A magyar minifoci történetének legjobb eredménye, első érme a brünni bronz. A döntőben: Oroszország – Csehország 1-1, szétlövéssel 4-3.

A korábbi páratlan román sikersorozatban a fő érdem két személy nevéhez kapcsolódik, ők a megalapozói, sokat dolgoztak érte. Az egyik a háromszéki Lajos Tibor volt játékvezető, a válogatott volt szövetségi kapitánya, jelenlegi szakmai tanácsadója, a másik Răzvan Burleanu, a „nagy” Román Labdarúgó-szövetség elnöke, aki a minifutball európai, nemzetközi és romániai szövetségeinek fontos vezető személyisége, a kispályás labdarúgás népszerűsítője volt az utóbbi évtizedben.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

A bajhozó 13-as

Nem kell olyan messze araszolni az időben, hogy emlékezzünk a bajhozó 13-as kormányrendeletre. Zengett az ország akkor, hogy ez törvényszegő intézkedés, amit csak bizonyos politikusok mengmentésére hoztak, mégpedig titokban, éjszaka, s ezért a frissen kinevezett Grindeanu-kormány pucoljon. Még az államelnök is piros dzsekiben tiltakozott e jogszabály ellen. Olyannyira nagy volt a nyomás, hogy a szerencsétlen […]

Családi nap az Almásréten

Vidám gyermekzsivaj töltötte be az almásréti kis táborozóhelyet június 24-én, szombaton, a Háromszéki Népfőiskola Egyesület által szervezett, egy helyi vállalkozó és a Kézdiszéki Ifjúsági Szervezet által támogatott családi napon. Lemhényből és Szörcséről érkezett a több mint hatvan játszani, szórakozni vágyó résztvevő. A szörcsei gyerekek utaztatását az Életfa Családsegítő Egyesület vállalta. Szülők is elkísérhették kicsinyeiket, hiszen […]

Péter-Pál napjának margójára

Ha kicsit is vizsgálódunk a névadást illetően, könnyen felismerjük, ezen a téren társadalmunkban több száz év alatt alig történt számottevő változás. Újabban viszont, ha nem is a könyv és az olvasás, de a film, majd később a televíziózás hatására választanak bizonyára „divatos” neveket gyermekeiknek a szülők. Ötven–hatvan évvel ezelőtt még azért megszokottak voltak – például […]

Platón miniszterelnöke

Platónt és híres könyvét, Az államot idézi az újdonsült kormányfő akadémiai pályája körül kirobbant közéleti polémia. A tényállás a következő: Románia új miniszterelnöke, Mihai Tudose a Mihai Viteazul Nemzeti Hírszerzési Akadémián végezte tanulmányait, sőt ugyanott oktatóként is közreműködött. Ennek fényében pedig a sajtó jelentős része arra keresi a választ, hogy mit is jelent pontosan a […]

Holnapunkba tekintve

Az csak természetes, hogy az európai kommunista rendszer látványos és epedve várt összeomlása előtt már, de különösen utána foglalkoztatta mind a történészeket, társadalomtudós figyelőket, népeket, hogyan is lesz a jövőben; miféle rendszer alakul a romokon. A harács, a tolvajlás és mindannak következménye, a szegénység nem volt percig se kétséges. Mai földrészünk – még nem vertek […]

Ahmed S. és Kiábrándy úr

Ártatlan, üldözött áldozat. Kiről van szó? Egy bizonyos Ahmed S.-ről. Az üldöző a magyar igazságszolgáltatás, pedig szegény Ahmed csak annyit tett, hogy véletlenül nem a hivatalos határátkelőhelyen akart Magyarországra belépni, hanem Röszkénél, a tilosban, ahol nagy volt a tolongás, és ha már történetesen volt nála egy hangosbemondó, rohamra buzdította a határt ostromló tömeget; jó példával […]

Kettős mérce

A magyar nemzeti oldal és a nemzetközi háttérerők által mozgatott álbaloldal között az egyik legnagyobb, kibékíthetetlennek látszó ellentét az alapvetően eltérő történelem-szemléletben gyökerezik. A magukat baloldalinak nevező erők számára pozitív figura a magyar hadsereget 1918 őszén, az országot három oldalról fenyegető ellenséges támadás előestéjén lefegyverző, s így a történelmi Magyarországot szétprédáló Károlyi Mihály – ezzel […]

Ahol érdemes megöregedni

Nagyborosnyón érdemes megöregedni. Református egyházközségünk vezetősége rendkívüli ajándékokkal lepte meg a falu legidősebb korosztályát: az ünnepi ebédekhez laskával kedveskedtek. A nőszövetség tagjai készítették el a 35 doboz laskát, amit a tiszteletes asszony adott át, meglátogatva minden idős családot felekezeti hová tartozástól eltekintve. E nemes tetteket, gondoskodást csak azzal tudjuk megköszönni, ha továbbra is szívünkön hordjuk […]

Súlyos etikátlanság

A Székely Idő címmel megjelenő lap legutóbbi, 2017/14. számában egy, a blogomon megjelent, onnan a jelzett lapba átemelt cikket közölt Horváth Alpár főszerkesztő úr. A cikk megjelenésére engedélyt nem kért, noha személyes közlésem alapján évek óta tisztában van azzal, hogy a lap szellemiségével mélyen ellentétes nézeteket vallok nemzeti, vallási és erkölcsi ügyekben. Elvártam volna, hogy […]

Székely huronok

Csíkban áll a bál. A gimnázium tanulói osztogatnak földdarabokat egymásnak. Igaz, csak úgy egymás közt. Egyetlen képeslappal sem értesítették az Amerikai Egyesült Államokat, miről is van szó. Merthogy nem tartozik rájuk, a csíki huronok és delavárok hogyan döntenek a népek dolgában. A Huron Kör meg a Delavár Csapat egyáltalán nem akaszkodott össze, mert két küsdölődő […]

Jégaszalás s a többi…

Ma is, pontosan az évnek ebben az időszakában, esztendő derekán, júniusban szájra veheti a diák, amit versben a költő fogalmazott meg száz és egynéhány évvel ezelőtt, azt tudniillik, hogy pusztuljatok bilincses iskolák, habár bilincsről s más efféle kínszerről még csak szó sem eshet az oktatás és nevelés újonnan nyitott „frontjain”. Mert hiszen ma – nem […]

Gyermek vértanúnk

A megyeszékhelyi Művész moziban nemrég vetítették Filep Farkas és Vörös T. Balázs Emlékmű helyett címet viselő dokumentumfilmjét. Alkotásuk a sepsiszentgyörgyi szoborrobbantási kísérlet következtében szörnyethalt Vaszi Jánoska tragédiáját idézi fel – sajátos módon. Bizonyítékok hiányában ugyanis az emlékezés, logika és következtetés segítségével próbálja alátámasztani mindazt, ami akkor mindannyiunk számára nyilvánvaló volt és azóta is az: Vaszi […]

Hármas tagolódás

Máig vitatott kérdés a koraközépkori székely társadalom rétegekre tagoltsága. Miként már írtuk, Péterfi Bence szerint a valamikori, bizonyára vérségi alapon szerveződő székelységről szűkösek az adatok, biztos támpontokat a kutatás nem talált ez idáig. Léteznek viszont írásos dokumentumok is arról, hogy a 15–16. században már nemekre és ágakra oszlott a székelyek vezető rétege, bár ennek teljes […]

Labdás csalódások

A magyar női kosárlabda-válogatott példásan küzdött az Európa-bajnokságon, a spanyoloktól és ukránoktól kikapott, de a házigazda Csehország legyőzésével továbbjutott a csoportból a legjobb 12 közé. Ez önmagában is előrelépés az előző, éppen magyar–román (társ)rendezésű Eb-hez viszonyítva, amikor három vereséggel a csoportban ragadt. A csehországi kaland azonban egy picivel lehetett volna kellemesebb, a negyeddöntő ujjbegynyi elérhetőségre […]

Bérverseny?

Az egyik, visszakézből állandóan „kiátkozott” készruhagyár 2000-2500 lejes nettófizetést ígér lapunkban közzétett hirdetésében a munkavállalóknak. Nem rossz pénz. A reklámból ugyan nem derül ki, hogy milyen munkakörre keresik a „dolgozókat”, sem az, hogy milyen végzettséget, esetleg szakmai tapasztalatot kérnek, és az sem, hogy miként számolják a „napi 8-9 órás munkaidőt”.