Az emberség élő fogalma

Ha az ember, emberiség új hatalmat akart bevezetni, igyekezett azt minden időben a-tól z-ig megmagyarázni, törvények sövényrendjeivel körülkeríteni, az Új Rendet legfelsőbb hatalommal jóváhagyatni. Onnan és csak onnan lehetett kötelezni az embert, az emberiséget annak elfogadására. És ha nem, akkor következett az Új Világrend(szer) bosszúhadjárata.
Kissé fájdalmas Nagy Boldog Asszony, Mária mennybemenetelének, a katolikusok legnagyobb Mária-ünnepe napján úgy írni, hogy a megélt politikai meg vallási rendszerek sok nagy csalódása elkerülhetetlenül ne jutna eszébe az embernek. Vallási meggyőződések, rettenetes meggyőzések és világuralmi hitek elfogadtatásának rémei kísérik az emlékezést.
Annyi évszázad és annyi vér után könnyen feledjük a hitek harcának szörnyűségeit. Ám itt van a keresztények étkező asztalánál, itt a templomainkban, a búzaföldeken, a keresztény imákban a jóra és a jóságra való terelés, figyelés; minden reformációnk átvette a jóság egyeduralmát az egy Isten hitével. Igaz, másutt is él és ugyancsak uralkodik tűzzel, vassal az egy és abszolút istenük.
Az egyeztetés az ember és az ember arcú istenek és istenfik, istenanyák és mostani próféták dolga lenne, és nem a fegyvereké. Jézus, a Megváltónk anyja, Mária, Nagy Boldog Asszonyunk testtel és lélekkel ment a mennybe, hagyván ránk a Föld s az életünk belakásának jóságos intelmeit. Mai áldott szent napig Ő a tisztaság, a jóság szent jelképe. Ebben benne az egymás, a mások iránti szeretet tétele is. Mária kegyelmébe és védelmébe ajánlotta Géza fia, Vajk fejedelmünk, a keresztségben István nevet majd koronát kapott, aztán szentté avatott nagy királyunk az Ő országát, Magyarországot. Mi magunk képességeink meg történelmi lehetőségeink szerint igyekszünk betartani mind a jóság, mind a keresztény hit ártatlan törvényeit. Imáinkban, de filozófiai fogalmainkban is a jóság és a testi-lelki tisztaság keresztény nagyasszonya Mária, Jézus anyja. A kereszténység, így a magyar nép hagyományrendszerében is nagy-nagy Mária-kultusz alakult ki, amelyet szeretetben és fenntartás nélkül követhet a jóra teremtett ember, az „emberség” jelzős fogalmának örök viselője.