Az Iskola utcában a parókia épületén a műanyag nyílászárók rosszul mutatnak. Reméljük, ez csak átmeneti állapot

Gál Zoltán 32 éves, kézdivásárhelyi építész, a Piller Studio szakembere hívta fel figyelmünket, és egyúttal olvasóinkat is tájékoztatná a műemlék épületetek veszélyeztetettségéről, ugyanis nemtörődömségből, illetve az által, hogy a régi épületeket szakszerűtlenül „modernizálják”, nem a megőrzéséhez járulnak hozzá, hanem egyenesen elvesznek történelmi múltunkból. Mert ez történik most: a műanyag térhódítása. Műemlékeinket saját magunk értéktelenítjük, rongáljuk.

 – Miként tűnt fel önnek, hogy Kézdivásárhelyen veszélyben vannak a műemlék épületek?

– Kolozsváron végeztem építészetet, ugyanott posztgraduális képzésen is részt vettem, műemlékek felújításárára szakosodtam. Három évig dolgoztam műemlékes szakember mellett, utána kerültem haza Kézdivásárhelyre, ahol a kolozsvári tapasztalatok birtokában megdöbbentem a városban zajló műemléktiprásról. Köztudott, hogy Kézdivásárhelyen 1834-ben tűzvész pusztított, azt követően új törvényeket hoztak, tehát már nem fedhettek zsindellyel, a frontokat egybeépítették. Elmondhatjuk, hogy amit ma látunk Kézdivásárhely központjában (eltekintve a központon kívül eső néhány parasztháztól), az a 19. századi építészeti örökséget tükrözi. Csak kérdés, hogy meddig, mert a műanyag egyre nagyobb teret kezd hódítani a modern építkezésben.

– Kifejtené bővebben?

– Sajnos, általánosságban el lehet mondani, hogy amikor felújításról beszélünk, az eredeti, ún. „történelmi” anyag nagy részét egyszerűen eldobják. Ez a helyzet például a régi cserepekkel. Persze, ez sokszor jogos, mert megkoptak, cserélni kell azokat, azonban oda kell figyelni, hogy formában és színben hasonlóra cseréljék. Ráadásul előfordul, méghozzá elég gyakran, hogy a régi cserepek helyére beton kerül, ami se formájában, se színében nem ugyanaz, vagy legrosszabb esetben pléhfödést tesznek. Ennek két oka van: legyen minél könnyebben kezelhető, és minél olcsóbb.

– A cserepeken kívül még milyen rendellenességeket tapasztalt?

– A homlokzatok felújítás sem zajlik mindig szakszerűen, ami érthető, hiszen egy régi épület szép díszeinek felújítása sok türelmet igényel, de eredeti formájukban kellene visszaállítani. A mai szakmai tudás többnyire nem engedi meg, hogy beton nélkül dolgozzanak, pedig a beton nem flexibilis, nem tud a régi anyaggal összekötni. A szocializmus évtizedei alatt a műemlék jelleget nem vették figyelembe, emiatt egyfajta hasadás történt a folytonosságban. Ma, amikor a műemlékeket fel akarják újítani, a régi tudásra, szokásokra alapoznak, ami sajnos nem kielégítő. Pedig vannak szakemberek, akik segíthetnének, és véleményem szerint nem éppen olyan bonyolult a műemlék épületek felújítása.

– A hőszigetelés is veszélyezteti a régi épületeket?

– Trendi lett a hőszigetelés, és sajnos sokszor nem veszik figyelembe a homlokzatot, aminek megvan a dísze, a rajzolata. A díszt leverik, ráhúznak egy falfelületet, és ezzel a város történelmének egy apró részlete is eltűnik. Megértem, hogy magánépületről van szó, de az valamilyen szinten mégiscsak az egész közösségé, és az a ház, terület, amit az utcáról látok, engem is érint. Igenis a városvezetőség, illetve a közösség eldöntheti, hogy milyen legyen a város arculata, miként nézzen ki. Erre vannak szabályok, számon lehet kérni. Országos törvénykezésben van rögzítve, hogy történjen a műemléken bármilyen módosítás, ahhoz műemlékvédelmi jóváhagyás szükséges. Kézdin a központ védett zónának számít, ahol műemlékvédelmi jóváhagyás nélkül még elkezdeni sem szabadna felújítási munkálatokat. Az engedélyeztetési folyamat pedig a következő: a tulajdonos elmegy a helyi urbanisztikai osztályra, és bizonylatot kér arra a munkálatra, amit el szeretne végezni, ehhez szükséges egy technikai dokumentáció, amit építész segítségével készítenek el. A dosszié a műemlékvédelmi bizottsághoz került, amely azt elbírálja, és csak a rábólintása után lehet megkezdeni szakszerűen a kivitelezést. Tudom, ez az eljárás időbe és pénzbe kerül, de ha meg szeretnénk tartani a város építészetének történelmi jellegzetességeit, akkor így kell eljárni.

– Ezek függvényében a nyílászárók cseréje sem mindig történik szakszerűen…

– Sajnos, gyakori jelenség lett, hogy a régi fa nyílászárókat műanyagokra cserélik, aminek gondolom, szintén anyagi oka van, mert a műanyag olcsóbb. Erre számos negatív példát tudnék felsorolni, kezdve az Iskola utcai papi laktól, amely a város egyik legrégebbi polgári lakása. Remélem, a mostani csak átmeneti állapot, és amikor lehetőségük lesz, akkor az eredetihez hasonló és fából készült nyílászárók kerülnek a helyükre. Az is előfordulhat, hogy nem kell minden nyílászárót lecserélni, és itt pozitív példának említeném a bírósággal szembeni épületet: nem cseréltük le a régi, 150 éves nyílászárókat, hanem jött egy asztalos, helyrerakta azokat, és ami elkorhadt, azt kipótolta. Fájó, de mifelénk az dívik, hogy apránként műanyagra cserélik a régi nyílászárókat, aztán évek teltével észhez kapunk, hogy jóformán semmi sem maradt abból, ami a történelmi örökségünk.

– A város központjában több cégér, reklámtábla is látható régi épületeken. Ezek mennyire rontják az összképet?

– Ha szakszerűen vannak elhelyezve, akkor nincs gond, de amikor minél nagyobb táblát, bannert helyeznek el, mit sem törődve a homlokzattal, az már nem rendjén való.

– Mi lenne a követendő példa Kézdivásárhely számára?

– Nagyszebent tudnám felhozni követendő példának, mivel ott a központi épületeket nagyon szépen rendbe tették, természetesen műemlékvédelmi előírások szerint. Tudom, hogy anyagilag többe kerül, de szükségszerű a történelmi múlt megőrzése, ugyanis csak így tudjuk az utódainknak tovább adni, így tudjuk a turistáknak megmutatni, hogyan építkeztek az elődeink, és erre addig lehet vigyázni, amíg van, amit mutatnunk. Ha mindent egy kaptafára, modern sémák szerint újítunk fel, semmi jellegzetességünk nem marad.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:
  • User
    Dátum: 2017. március 20., 10:00
    ÉRTÉKELÉS: 8

    Egyetertek az on velemenyevel de viszont itt egy pelda amit megszeretnek osztani onnel a foteri Gabor Aron emlekmu is nemreg volt restauralva es nem mondhatnam hogy az eredeti anyaghoz hasonlit meg a szine sem.Es akkor kerdezem a helyi tanacs nem tartja be ezeket a tenyeket amit on elmondott akkora nep kitol tanul?Koszonettel

  • User
    Dátum: 2017. március 20., 20:34
    ÉRTÉKELÉS: 7

    Az egyik legszomorúbb stílus rombolás a könyvtár ajtaja, ahová még graviroztak is a termopánba befogott üvegbe, hogy még jobban elüssön az épület jellegétől. Pedig kultúr helyszín, akkor mit várunk másoktól, hogy megőrizzék az eredetit.

Ajánló

Ceauşescutól kapott autósjelvény

Szombaton szemet gyönyörködtető, szebbnél szebb autók lepték el Sepsiszentgyörgy főterét. A harmadik Őszi Retróparádét jelentős érdeklődés kísérte: a régi autók szerelmeseitől, a nosztalgiázó idősebb személyeken át a mindenre rácsodálkozó fiatalokig, mindenki jelen volt az eseményen, és ujjongva csodálta a főtéren kiállított ékszereket.

Becsempészték a művészetet a vásárba

Nemcsak a művészi igénnyel fotózóknak volt ez a III. Székelyföldi fotóbiennálét is magába foglaló hétvége rendkívül izgalmas, hanem a szépet kedvelőknek és a hobbi fotósoknak is volt mit tanulni, volt miben gyönyörködni. A Kovászna Megyei Művelődési Központ szervezésében zajló események gyors egymásutánban követték egymást, és az őszi vásár zsibongása, nyüzsgése keretezte őket.

Gazdag őszi napokat éltünk

Vásárba? Koncertre? Fotózni tanulni? Mézet kóstolni? Zakuszkát főzni? A hétvégén ismét a bőség zavarával küzdött az emberfia Szentgyörgyön, de nemcsak, hiszen Kovásznán sem unatkoztak. Megyeszerte hétvégi programok csúcsidénye az október. Kisbakancsos kirándulástól a kórustalálkozóig, mézünneptől a fotókiállításokig, az aktív pihenéstől a nagyon passzívig mindennek bele kellett (volna) férnie a szűk három napba. De hát ez legalább annyira bajos, mint az őszi napsugarat, a gyermekzsivajt, az ízeket, illatokat, örömzenét feltálalni egy tálcán…

Kovászna, a mofetták városa

A kovásznai Bardócz Áron egy reggel arra ébredt, hogy a lovai elpusztultak az istállóban, és amikor kihívták az állatorvost, megdöbbenten tapasztalták, hogy egy láthatatlan erő, vagyis gáz végzett velük: a széndioxid. Bardócz már ismerve a széndioxid jótékony hatását is, úgy döntött: többé nem foglalkozik állatokkal, inkább gyógyászati célra használja a gázfeltörését. Történt mindez az 1880-as években. Azóta a fürdővárosban már ipari méreteket öltött a mofettázás – derült ki a Dr. Benedek Géza Szívkórház fizikusával, Gyila Sándorral folytatott beszélgetésünkből.

Ne feledkezzünk meg nagyjainkról!

Az 1849. október 6-án kivégzett aradi vértanúk kultusza és legendája már aznap elkezdődött, hiszen – a szemtanúk elbeszélése alapján – már egy-két órával a kivégzéseket követően tömegekben zarándokoltak a kivégzés helyére a gyászolók. Mindenki sírt, imádkozott, és ezen a napon minden boltot, nyilvános helységet bezártak. 168 évvel a szörnyű események után kötelességünk leróni tiszteletünket az aradi tizenhárom előtt. Ezt tették a napokban Háromszék számos helyszínén.

Templommentő misszió a szomszédban

Mindmáig szerényen azt hittem magamról, hogy a Székely Kalendárium szerkesztőjeként úgy ismerem Erdély délkeleti részét, mint a tenyeremet, elvégre az elmúlt évek folyamán igyekeztem majd minden településére eljutni, még a legeldugottabb falvakba is. Ezért szerfölött meglepődtem, amikor pár hete Ferkó Zoltán azzal hívott fel telefonon, hogy Kóborról Kézdivásárhely irányába tart, és szívesen felkeresne. Amíg megérkezett, röstelkedve ugyan, de rákerestem Kóbor nevére az interneten, s meglepődve állapítottam meg, bizony nem jártam ott. Pedig itt van a „szomszédban”, Székelyföld határától alig 25 km-re keletre, az Olt-melléki hegysorhoz tartozó Hortobágy (!) magas dombjai között, Szászföld egyetlen református (értsd: magyar) falujaként sajátos, székely kötődésektől sem mentes, titokzatos múlttal, aminek megismeréséhez hajdanán tatár ostromot is kiálló templomerődje nyújthat némi kapaszkodót. Ezt kellene megmenteni a pusztulástól.

Kanadaiak is jöttek a fesztiválra

Pénteken rajtolt és vasárnap befejeződött Kürtőskalács – Édes ízek fesztiválja. A nagysikerű rendezvény első kiadásán, a szervezők szerint, több ezer ember fordult meg. A hét Hargita és öt Kovászna megyei „kürtőskészítő csapat” megmérettetése köré szervezett fesztiválon két óriás-kürtőskalács is készült, s habár egyelőre még nem hivatalosan, de rekordot is állítottak a helyszínen.

A cserkészet nevel, és halálig tart

Október 7-én ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a kézdivásárhelyi 34-es Számú Gábor Áron Cserkészcsapat, aminek apropóján dr. Kerekes László plébánost, cserkészparancsnokot kérdeztük a csapat múltjáról, jelenéről, jövőjéről.

A reformáció 500 éve

Hétvégén Háromszék több településén szerveztek rendezvényeket, ünnepségeket a reformáció 500. évfordulójához kapcsolódóan. Összeállításunkban igyekeztünk visszaadni az események hangulatát, tolmácsolni az ott elhangzottakat azok kedvéért, akik nem lehettek személyesen is jelen.

Eszköztelen vadkárelhárítás

A mezőgazdasági területeken történt, vaddisznók okozta kártétel megtérítése a vadásztársaságokra hárul. Hogy csökkentsék a vadkárokat a vadásztársaságok vadkárelhárítást is végeznek, mind megelőző, mind vadat elriasztó szándékú megmozdulásokat szerveznek búza-, kukorica- és krumpliföldekhez a termény megvédése érdekében. A feladat eddig sem volt könnyű, a vadászok esténként kimentek egy növényi-kultúra határába, kiültek és nem engedték be a […]

Első vagy második AgroFeszt?

Lehet, máshol több tejet fejnek, de mi, akiknél a teheneknek nem számuk, hanem nevük van, és a számítógép zúgása helyett a gazda hangja hallatszik az istállóban, értéket termelünk – szögezte le Orbán Miklós. Az AgroSic Egyesület elnöke megelégedéssel vette tudomásul, hogy a „felek”, a termelők és a fogyasztók nyitottak egymás felé vasárnap, az AgroFeszt idei kiadásán.

Terebélyesedő rendezvény

Szombaton a csernátoni Haszmann Pál Múzeum – az előző évekhez hasonlóan – látványos rendezvénnyel örvendeztette meg a régi gépek szerelmeseit, de nemcsak. Az időjárás is a szervezők mellé állt, így semmi akadálya nem volt annak, hogy a hagyományosan szeptember harmadik hétvégéjén tartott 5. Csernátoni Burrogtató minden eddiginél népesebb közönsége birtokba vegye a múzeumudvart.

Szeptemberfeszt a 710 éves Torján

A hétvégén lezajlottak a torjai falunapok, amiket pár éve Szeptemberfeszt néven szerveznek meg. A rendezvény keretében nemzetközi gasztronómiai fesztivált is tartottak, emellett ismét elkészült egy „részlet” a világrekorder túrós puliszkából.

Kovácstalálkozó Szentgyörgyön

„Mintha életre kelne a vas a kezük alatt!” – fogalmazta meg találóan egy idős asszony, aki a hétvégén a sepsiszentgyörgyi Szabadság téren zajló III. Nemzetközi Kovácstalálkozón a nézősereg soraiban megigézve nézte, amint a tapasztalt szakemberek az amúgy „makrancos” vasat könnyed mozdulatokkal formálták, és alakították gyönyörű dísztárgyakká, hasznos szerszámokká, netán szemet megkapó ékszerekké.

Kortárs kultúra sűrítve

A legegyszerűbb eszközhasználattól a legbonyolultabb, legújabb technikát alkalmazó produkcióig széles skálán mozogtak idén is az ötödik alkalommal megszervezett pulzArt kortárs összművészeti fesztivál programjai, mindez úgy, hogy a kortárs kultúra törekvéseinek érdekes szeletét és izgalmas alkotókat lehetett megismerni, legyen szó színházról, zenéről, képzőművészetről vagy irodalomról.