Az Iskola utcában a parókia épületén a műanyag nyílászárók rosszul mutatnak. Reméljük, ez csak átmeneti állapot

Gál Zoltán 32 éves, kézdivásárhelyi építész, a Piller Studio szakembere hívta fel figyelmünket, és egyúttal olvasóinkat is tájékoztatná a műemlék épületetek veszélyeztetettségéről, ugyanis nemtörődömségből, illetve az által, hogy a régi épületeket szakszerűtlenül „modernizálják”, nem a megőrzéséhez járulnak hozzá, hanem egyenesen elvesznek történelmi múltunkból. Mert ez történik most: a műanyag térhódítása. Műemlékeinket saját magunk értéktelenítjük, rongáljuk.

 – Miként tűnt fel önnek, hogy Kézdivásárhelyen veszélyben vannak a műemlék épületek?

– Kolozsváron végeztem építészetet, ugyanott posztgraduális képzésen is részt vettem, műemlékek felújításárára szakosodtam. Három évig dolgoztam műemlékes szakember mellett, utána kerültem haza Kézdivásárhelyre, ahol a kolozsvári tapasztalatok birtokában megdöbbentem a városban zajló műemléktiprásról. Köztudott, hogy Kézdivásárhelyen 1834-ben tűzvész pusztított, azt követően új törvényeket hoztak, tehát már nem fedhettek zsindellyel, a frontokat egybeépítették. Elmondhatjuk, hogy amit ma látunk Kézdivásárhely központjában (eltekintve a központon kívül eső néhány parasztháztól), az a 19. századi építészeti örökséget tükrözi. Csak kérdés, hogy meddig, mert a műanyag egyre nagyobb teret kezd hódítani a modern építkezésben.

– Kifejtené bővebben?

– Sajnos, általánosságban el lehet mondani, hogy amikor felújításról beszélünk, az eredeti, ún. „történelmi” anyag nagy részét egyszerűen eldobják. Ez a helyzet például a régi cserepekkel. Persze, ez sokszor jogos, mert megkoptak, cserélni kell azokat, azonban oda kell figyelni, hogy formában és színben hasonlóra cseréljék. Ráadásul előfordul, méghozzá elég gyakran, hogy a régi cserepek helyére beton kerül, ami se formájában, se színében nem ugyanaz, vagy legrosszabb esetben pléhfödést tesznek. Ennek két oka van: legyen minél könnyebben kezelhető, és minél olcsóbb.

– A cserepeken kívül még milyen rendellenességeket tapasztalt?

– A homlokzatok felújítás sem zajlik mindig szakszerűen, ami érthető, hiszen egy régi épület szép díszeinek felújítása sok türelmet igényel, de eredeti formájukban kellene visszaállítani. A mai szakmai tudás többnyire nem engedi meg, hogy beton nélkül dolgozzanak, pedig a beton nem flexibilis, nem tud a régi anyaggal összekötni. A szocializmus évtizedei alatt a műemlék jelleget nem vették figyelembe, emiatt egyfajta hasadás történt a folytonosságban. Ma, amikor a műemlékeket fel akarják újítani, a régi tudásra, szokásokra alapoznak, ami sajnos nem kielégítő. Pedig vannak szakemberek, akik segíthetnének, és véleményem szerint nem éppen olyan bonyolult a műemlék épületek felújítása.

– A hőszigetelés is veszélyezteti a régi épületeket?

– Trendi lett a hőszigetelés, és sajnos sokszor nem veszik figyelembe a homlokzatot, aminek megvan a dísze, a rajzolata. A díszt leverik, ráhúznak egy falfelületet, és ezzel a város történelmének egy apró részlete is eltűnik. Megértem, hogy magánépületről van szó, de az valamilyen szinten mégiscsak az egész közösségé, és az a ház, terület, amit az utcáról látok, engem is érint. Igenis a városvezetőség, illetve a közösség eldöntheti, hogy milyen legyen a város arculata, miként nézzen ki. Erre vannak szabályok, számon lehet kérni. Országos törvénykezésben van rögzítve, hogy történjen a műemléken bármilyen módosítás, ahhoz műemlékvédelmi jóváhagyás szükséges. Kézdin a központ védett zónának számít, ahol műemlékvédelmi jóváhagyás nélkül még elkezdeni sem szabadna felújítási munkálatokat. Az engedélyeztetési folyamat pedig a következő: a tulajdonos elmegy a helyi urbanisztikai osztályra, és bizonylatot kér arra a munkálatra, amit el szeretne végezni, ehhez szükséges egy technikai dokumentáció, amit építész segítségével készítenek el. A dosszié a műemlékvédelmi bizottsághoz került, amely azt elbírálja, és csak a rábólintása után lehet megkezdeni szakszerűen a kivitelezést. Tudom, ez az eljárás időbe és pénzbe kerül, de ha meg szeretnénk tartani a város építészetének történelmi jellegzetességeit, akkor így kell eljárni.

– Ezek függvényében a nyílászárók cseréje sem mindig történik szakszerűen…

– Sajnos, gyakori jelenség lett, hogy a régi fa nyílászárókat műanyagokra cserélik, aminek gondolom, szintén anyagi oka van, mert a műanyag olcsóbb. Erre számos negatív példát tudnék felsorolni, kezdve az Iskola utcai papi laktól, amely a város egyik legrégebbi polgári lakása. Remélem, a mostani csak átmeneti állapot, és amikor lehetőségük lesz, akkor az eredetihez hasonló és fából készült nyílászárók kerülnek a helyükre. Az is előfordulhat, hogy nem kell minden nyílászárót lecserélni, és itt pozitív példának említeném a bírósággal szembeni épületet: nem cseréltük le a régi, 150 éves nyílászárókat, hanem jött egy asztalos, helyrerakta azokat, és ami elkorhadt, azt kipótolta. Fájó, de mifelénk az dívik, hogy apránként műanyagra cserélik a régi nyílászárókat, aztán évek teltével észhez kapunk, hogy jóformán semmi sem maradt abból, ami a történelmi örökségünk.

– A város központjában több cégér, reklámtábla is látható régi épületeken. Ezek mennyire rontják az összképet?

– Ha szakszerűen vannak elhelyezve, akkor nincs gond, de amikor minél nagyobb táblát, bannert helyeznek el, mit sem törődve a homlokzattal, az már nem rendjén való.

– Mi lenne a követendő példa Kézdivásárhely számára?

– Nagyszebent tudnám felhozni követendő példának, mivel ott a központi épületeket nagyon szépen rendbe tették, természetesen műemlékvédelmi előírások szerint. Tudom, hogy anyagilag többe kerül, de szükségszerű a történelmi múlt megőrzése, ugyanis csak így tudjuk az utódainknak tovább adni, így tudjuk a turistáknak megmutatni, hogyan építkeztek az elődeink, és erre addig lehet vigyázni, amíg van, amit mutatnunk. Ha mindent egy kaptafára, modern sémák szerint újítunk fel, semmi jellegzetességünk nem marad.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:
  • User
    Dátum: 2017. március 20., 10:00
    ÉRTÉKELÉS: 8

    Egyetertek az on velemenyevel de viszont itt egy pelda amit megszeretnek osztani onnel a foteri Gabor Aron emlekmu is nemreg volt restauralva es nem mondhatnam hogy az eredeti anyaghoz hasonlit meg a szine sem.Es akkor kerdezem a helyi tanacs nem tartja be ezeket a tenyeket amit on elmondott akkora nep kitol tanul?Koszonettel

  • User
    Dátum: 2017. március 20., 20:34
    ÉRTÉKELÉS: 7

    Az egyik legszomorúbb stílus rombolás a könyvtár ajtaja, ahová még graviroztak is a termopánba befogott üvegbe, hogy még jobban elüssön az épület jellegétől. Pedig kultúr helyszín, akkor mit várunk másoktól, hogy megőrizzék az eredetit.

Ajánló

Plébánost is maguk közé csábítottak

Háromszéken ritka hobbit választott magának három szentgyörgyi férfi. Kovács Attila, Zágoni Zsolt és Bartha Róbert a Happy Feet Egyesületbe szerveződve megteremtették a háromszéki kutyaszánhúzás alapjait. Talán majd egyszer megerősödik a csapat annyira, hogy versenyeket is szervezhetnek, addig viszont az erősebb hagyományokkal rendelkező Hargita megyében vendégeskednek a havas hétvégéken.

A Puskás Tivadar Távközlési Múzeum egy éve

A sepsiszentgyörgyi Puskás Tivadar Szakközépiskolában október végén ünnepelte avatásának első évfordulóját a Puskás Tivadar Távközlési Kismúzeum. A létrehozásakor már közel négy évtizedes múlttal rendelkező gyűjtemény születéséről, céljáról, vállalt feladatairól és a kismúzeum történetéről az alapító Csáky Ernő mérnök beszámolójából készítettünk összeállítást, felhasználva a honlapjukon található információkat is.

Megtervezni a nagy napot!

Negyedik alkalommal hozta tető alá a Süti Éden és a Két Szív Esküvőszervezés és Dekoráció Kézdivásárhelyen az esküvő-expót, azt az egész napos rendezvényt, amelyen a házasságra készülők – és nem csak azok – részletesen tájékozódhattak, mit kínálnak számukra idén a ruhaszalonok és cukrászatok, dekorációs cégek, utazási irodák, milyen smink- és frizura­trendek lesznek népszerűek.

A papírtengerről az igazira

Kamaszkori kalandregények lapjairól evezett a tenger felé a sepsiszentgyörgyi Veres Ernő, aki ma már nyugdíjas tengerész, pontosabban a navigációs berendezések szakértője, és nemrég az Erdélyi Műszaki Tudományos Társaság (EMT) ülésén tartott előadást a magyar tudomány napja alkalmából, ekkor sikerült hosszabban elbeszélgetni vele.

Pincérképzés külföldön

Lazák, mosolygósak, magabiztosak. Három fiatal székely legény, akik megjárták a „hadak útját”: most érkeztek haza nyolchónapos ciprusi gyakorlatról. A veszprémi VSZC SÉF Vendéglátóipari és Turisztikai Szakgimnázium és Szakközépiskola tanulói azt mondják: napi 14 órában az ember „megtanul keményen dolgozni”.

A szalmakrumplit lehet friss pityókából is készíteni!

Politikusoknak, művészeknek, minden rendű és rangú híres embernek főzött már, 32 éve sürgölődik a konyhán. Tóth Endre mesterszakács neve ismert lehet az evés örömeinek hódoló háromszékiek előtt, a Duna tévében futó főzőműsorai nagyon népszerűek voltak a 2000-es évek elején. Akkoriban kezdte alaposabban megfigyelni Erdélyt, szokásaival és gasztronómiájával egyetemben, ugyanakkor nagy rajongója lett, ma is sokszor találkozunk vele Székelyföldön, hiszen a nagy gasztrofesztiválok, főzőversenyek állandó zsűritagja, a minőségre és a fejlődésre hangsúlyt fektető éttermek pedig sokszor kikérik tanácsait. Legutóbb is éppen egy ilyen küldetése kapcsán fordult meg Szentgyörgyön, amikor kaptunk az alkalmon, és kifaggattuk arról, milyennek látja a székely konyhát, illetve hol férne rá még egy kis fűszerezés.

„Ember küzdj, és bízva bízzál”

A nagybaconi Kusztos Vilmos által saját háza udvarán berendezett néprajzi múzeumról, gyűjteményről már írtunk a Székely Hírmondó hasábjain. Most, a magánmúzeum megnyitása után három évvel ismét visszatértünk a Csinód utcában található takaros, rendezett kis udvarra, több okból is. Egyrészt, mert Vili bácsi jelezte, hogy gyűjteménye szaporodott valamelyest az elmúlt években, aztán azért is, hogy új ötleteiről, további terveiről is megkérdezzük, nem utolsósorban pedig azért, mert a régi idők hangulatát, a régi mesterek aranykezét idéző tárgyak között egész egyszerűen jó ott lenni, egy kicsit olyan, mintha az ember visszautazna az időben, nagyapáink, nagyanyáink idejébe, vagy legalábbis saját gyermekkorába, amikor még más világ járta, szebb, értékesebb, az embert és alkotásait is tisztelő, becsülő világ.

Karácsonyvárás megyeszerte

Sepsiszentgyörgyön Mesterségek Nagyvásárát, Kézdivásárhelyen a helyi nők egyesülete és a Barabás Zsombor Háromszéki Népművészeti Egyesület vásárral egybekötött karácsonyi kiállítása mellett hagyományostermék-vásárt, míg a zabolai Mikes-kastélyban családi karácsonyfadísz-készítő barkácsolást és ünnepi vásárt rendeztek. Csernátonban, a Haszmann Pál Múzeumban az adventi Csodaváró-sorozat második hétvégéjén Angyalhangos szombatot tartottak.

A Rétyi Nyírben is háborúznának

Vasárnap korán reggel a sepsiszentgyörgyi Építők utca 7. szám alatt, a romos „régi házgyár” előtt szemet szúró öltözetű és „fegyverzetű” népes társaság gyülekezett. Távolabbról azt hihette az ember, hogy katonai bevetésre készülnek, közelebbről szemügyre véve, a különféle korokat, hadseregeket idéző öltözetük alapján pedig inkább valamiféle filmforgatásra gyanakodhatott a beavatatlan járókelő. Mint kiderült, a romos gyárban kialakított airsoftpályát avatták fel a légfegyverekkel játszott sportág több megyéből érkező szerelmesei.

Kicsit, és jót kínáltak

Múlt idő már a 3. dizájn-hét is, de még nem ülepedtek le a csütörtök esti divatbemutató és az InDivino borbárban tartott gasztroest által keltett élmények hullámai a szervezőkben és résztvevőkben. Ebbe a hullámverésbe vonjuk be most kedves olvasóinkat is, remélve, hogy jövőre még többen megszavaznak maguknak egy különleges szentgyörgyi estet.

Szlovén hegyektől horvát tavakig

A nyáron budapesti ismerőseinknek köszönhetően egyhetes szlovén- olasz-horvát autós körúton vehettünk részt családilag, Olaszországba tulajdonképpen csak „belekóstolva”, Horvátországon átkergetve a rossz idő által, Szlovéniában viszont alaposabban „megízlelve” a kicsi, de annál takarosabb ország látnivalóit.

Változtatni kell a célkitűzésen

A sors szeszélye miatt, hagyományőrzők jelenléte nélkül tartották meg Sepsiszentgyörgyön a 29. Népzene- és néptánctalálkozót, mely így az némiképp a kényszerű szemléletváltás jegyében zajlott. Talán ennek köszönhető az új elemek beiktatása, hiszen a helyi és vendég együttesek fellépését legényes- és szólótáncversennyel egészítették ki. Sor került ugyanakkor könyvbemutatóra, valamint hagyományos módon a gyermekek is bizonyíthatták a népdal és -tánc területén szerzett jártasságukat. Az említett hiány ellenére is elmondható, hogy Háromszék fővárosa egy újabb sikeres és emlékezetes találkozó színhelye volt.

“Új színpadon, új szerepben”

Közel egy éve írtunk Fazakas Emeséről, az ifjú kovásznai szülésznőről, aki azóta minden bizonnyal élete egyik legizgalmasabb időszakán van túl: az afrikai Beninben élményekben és tudásban gazdagodott. Alapelve ugyanis minden pillanatban készen lenni arra, hogy az új lehetőségeket nyakon csípje, világot lásson, tapasztaljon. A kevésbé bátrak az ő élményein keresztül tapasztalhatják meg azt az egzotikus világot, amelynek iménti jelzője nem föltétlenül csupán pozitív töltetű…

Nemzetiségi sorsunk kibeszélője

Napra pontosan születésének 75. évfordulóján, október 26-án leplezték le néhai Magyari Lajos költő, közíró, politikus, lapunk korábbi főmunkatársa emléktábláját Székelyudvarhelyen álló szülőházának a homlokzatán. Az ünnepi eseményt a családtagokon, pályatársakon és az erdélyi magyar újságírói társadalom képviselőin kívül Gálfi Árpád, a székely anyaváros polgármestere, valamint Biró Zsolt, az MPP országos elnöke, parlamenti képviselő is megtisztelte jelenlétével.

Megbirizgálták a szentgyörgyiek orrát

A turizmus éve jegyében 15. alkalommal megrendezett háromszéki kolbászparádé, melyet a békéscsabai hasonló rendezvény ihletett, és mostanság kezd felnőni, minden eddiginél több csapatot mozdított meg, ami egyértelműen a szervezők – Kovászna Megye Tanácsa, a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület, a Kovászna Megyei Kis- és Középvállalkozók Szövetsége (ASIMCOV) és partnereik – munkáját dicséri.