Az első hóhalom

Mindenre figyel ez a kislány. Azt mondják okos orvosok, hogy sokkal nagyobb a felfogó, elraktározó képességük, mint a felnőtteknek.

– Istenem, olyan rövid idő, néhány év alatt meg kell tanulniuk egy életre mindent. És emlékezni, emlékezni… Az anyák csak jót képzelnek számukra, és mindent széppé tesznek, amit megkapnak, megérintenek. Mindebben ott van az anya, az anyaka, az anyács jósága is, minden, de minden. És mindezeken kívül az is, amiket soha egyetlen lélektanász sem vehet számba.

– Ugye nem késel el, Iringó, kis virág?

– Nem, anya, egy miccre készen vagyok.

– Az iskola közel!

– Ha messze lenne is, mennék. Fölengedsz egy buborékot, az megkerüli a templomot, máris ott az iskola!

Puszi, puszi, máris illan.

Jó hidegecske van reggel, az szent igaz. Meleg a ruha, a cipő, a sál. Ott jön Irénke is. Iringó rövidít a nagy református templom mellett. És a fal mellett ott fekszik egy jókora kutya. Két első lábán nyugszik a feje, az álla.

Mennyit játszottunk vele! Most csak átnéz a két lába fölött. Behúzódva a templom fala meg a támpillér szegletébe. Csak néz. Irénke már elment. Iringó tör darabot a tízórai vajas kenyérből.

– Szia, Lajos, edd meg szépen. Szia, szia! Légy jó egész nap!

Iringónak kilencéves korában délig tartott az egész nap. Akkor mentek haza. A templom körül erre, meg arra mindenfelé csivitelt haza a gyermeksereg. Iringó akkor is, mint a reggel, észrevette Lajost, a kutyát. Lenkével együtt odaszaladtak. A kutya barna bundája nem volt fényes, mint máskor.

– Lajos kutya, hát nem etted meg a tízórait sem? Kutyabunda, alszol? Mi van veled? Nincs meleg itt, a kövek között, hideg a fal. Fuss el valahova…

Olyan hamar odalesz a nap másik fele!

 – Apa, tudod-e, hogy tornából ezután nem is adnak jegyet? És azt is el kell mondanom, hogy ma reggel is, délben is ott találtam Lajost a templom mellett, a hideg földön. Nem is szólt hozzám. Tudod, a kutya nem tud beszélni, de úgy szaglászik, szimatol, hogy abból lehet érteni. De most nem…

A nap másik felét a két nagyobb testvére, a fiúk is eljátszották. Másnap reggel, ahogy meglátta a templomot, Iringó egyenesen arra tartott, szaporán. Hideg volt. Anya kétszer is megnézte az okos telefonján, hány fok. Ez bizony már tél, annyit mondott, majd ellenőrizte ismét a kislány öltözékét.

– Kérlek, ne szaladj, de ne is bámészkodj. Megfázhatsz. Menjek veled?

– Ó, úgy is hideg lesz.

Kerülő, rövidítés, tél, minden mindegy, amikor meglátta, hogy a kutya ott hasal most is. Úgy, ahogy a tegnap. Két nagy tappancsán nyugtatta az állát. Két lapos, lappancs füle máskor mintha melengette volna, még nyáron is, meg-megrándult és szimatolt játékosan. Most semmi. Úgy van a két füle, mint a semmi. Mintha nem is az övé. A szeme néha pislog.

Beteg. Ha valaki fekszik két napja, és mellette a tegnapi tízórai-kóstoló is, akkor az beteg. A kutya is lehet beteg? Máskor nagy volt a teste, és izgett-mozgott, és igen, két lábra is állt sokszor játékból…

Anya, a kutyák lehetnek-e betegek? És van-e kutyadoktor, kutyakórház?

Írt a táblára. Szeretett írni a tanító nénivel a táblára. Otthon már van tábla. Apa készítette. Mert észrevette, hogy mindenki szeret írni otthon a táblára. „Apa, hazafelé hozz lisztet, spenótot meg borvizet. És édeset” – ez is, meg hasonlók is kerültek a táblára.

– Tanító néni, szeretnék kérdezni… A kutyák lehetnek-e betegek? És van-e gyógyszerük?

Ezt már nem lehetett mind fölírni a táblára.

– A kutyák is lehetnek betegek, de nem látjuk olyankor, mert elbújnak valahova. Van otthon kutyátok, és beteg? Van állatorvos, igen, van kutyadoktor…

Tovább már nem magyarázta, mit is kell tenni a beteg kutyával, mert csengettek. Iringó megborzongott a csengő hangjára, mert messzire járt. Hosszú és alacsony épületet képzelt maga elé, mert a beteg kutyák, meg a látogató kutyák sem tudnak följárni, mondjuk, a negyedik emeletre. Hol lehet a kutyagyógyszertár?

Délben egyedül indult hazafelé. Reggel óta nagy hó hullott. És a templom falánál ott volt egy hórakás. Sokan siettek a hóban, mások sikongattak a télnek. Iringó ott állt a hóhalom mellett, és nem mert moccanni sem. Semmit se látott, csak a havat mindenütt.

– Anyácska, meghalt Lajos, a kutya. Nem tudtam, hol a kutyagyógyszertár. De ne sírj.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.