Csákány Zsuzsanna a szeretett nagyapával

Folytatjuk sorozatunkat, melyben közéleti személyiségek osztják meg gyerekkori vakációs emlékeiket a Cseperedő olvasóival. A mai részben Péter Orsolya, a Cimborák Bábszínház vezetője és Csákány Zsuzsanna pávai óvónő mesél gyerekkori élményeiről.

„Kisebb koromban a nyarak nagy részét a nagyszülőknél töltöttük a húgommal, ahol nem egyszer foci- vagy kosárvilág-bajnokság volt a játékunk középpontjában. Aztán szerepeltünk, pokrócokból színfalakat készítettünk, nagymamámtól kölcsönkért kábelek voltak a mikrofonok. Nagyajtán, az Oltba jártunk fürödni, és esténként a tejcsarnokba hordtuk a tejet. Aztán negyedikes koromtól felfelé nagyrészt az edzőtáborok határozták meg a nyarakat. A másik nagyszüleim Fotosmartonoson laktak, így az annyira közel volt, hogy csak ritkán aludtunk ott. A kerti munka (főként a gyümölcsszüretek), a kút vízének az íze (azóta sem ittam olyan finom kútvizet), és a kemencébe sütött kenyér maradt meg emlékként. No meg az, hogy nagymamám zseniális mesélő volt. Szerettem ülni a kályha mellett, és hallgattam a meséit, a történeteit. Mindenhez volt egy saját élményű története. Elvarázsoltak – idézte fel Péter Orsolya.
– Én a nagyszüleimnél töltöttem a nyári vakációt 12 unokatestvér társaságában, csodálatos volt – kezdte a visszaemlékezést Csákány Zsuzsanna. – A Gyimesek örökre a szívemben maradnak, mert ott teljesedett ki igazán az a gyermeki világom. Nagyapám és köztem szoros kapcsolat volt, ő volt, most már tudom, az én spirituális énem. Hiszem, hogy az élet mérföldkövein ő segített át. Ezért is volt az, hogy egy évet felvállaltam a csángó programban, mert úgy éreztem, nekem ez muszáj ahhoz, hogy elengedjem gyermeki lelkem, és felnőjek végre. Meg is erősített rendesen. Engem ez a gyermekkori időszak határozott meg a legjobban. Most is, mikor arra járok, Gyimesfelsőlokon, a villában, ahol nagyszüleim laktak, szinte látom nagyapám üveges tekintetét, ahogy féltve integet, mintha most is azt mondaná, te csak menj tovább, én innen ügyellek… Nos, ezek az érzések formáltak, de a játék és a szabadság, amit ott engedtek a nagyszülők, az nevelt, mert megtapasztaltatta velem az igazi felelősségvállalást, lehetőséget adott arra, hogy ha hibáztam, javítsam ki, oldjam meg, mert ha nem, hát számolnom kell a következményekkel. Ilyen alkalom volt az, amikor a szomszéd család kislányára vigyáztam, és mivel jómagam is gyermek voltam, mikor a lejtőn taszítottam fel-le a babakocsit, megtörtént az, hogy el-eleresztettem, és kaptam utána, míg meg nem történt a baj, kiborítottam a kislányt. Szerencse nem történ nagy baj, de elég az, hogy felhorzsolódott az arcocskája, és én elkeseredésemben nem tudtam, mit csináljak. Gondolkodni volt időm, mert egyedül voltam, de nem tudtam, mit találjak ki. Míg hazafelé taszítottam, rájöttem, hogy muszáj felvállaljam az igazat, mert ha nem, hogy nézek nagyapám szemébe, hisz ő látni fogja rajtam, hogy hazudok. Ezt gondoltam, de nem ezt éreztem, mára már tudom, hogy egy gyermek a szülei, nagyszülei megnyilvánulásait, reakcióit viszi tovább. Ez történt velem is. Nagy kedvencem volt a körhinta is, míg le nem estem róla, és kórházba nem kerültem. Érdekes így felnőtt fejjel gondolkodni a gyermekkor viszontagságain, akkor nem is tudtam, hogy egy csillogó szentjánosbogár piszkálgatása, egy csalafinta gyermeki csínytevés, a sok bandázás, bújócskázás, utcai csetepaték egyvelege segített megformálni mostani felnőttvilágomat. Ez csak egy szösszenet az egészből, de nekem felér egy világgal – mesélte nosztalgiával az óvónő.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Elkezdődött a vonulás

Augusztus az, amikor az igazi arcát mutatja a nyár, és tombol, hét ágra süt a nap, és a levegőben megmozdul valami. Ezt a valamit az ember nem érzékeli, de minden évbe a vándormadarakat útra indítja. Készülődnek, egyre jobban foglalkoztatja őket a nagy út. Fiókáikat már kirepítették, a családi kötelékek meglazulnak, vagy teljesen el is szakadnak, […]

Kaland az óceánban

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy delfin, Fütty. Volt neki egy teknős barátja, akit Tekinek hívtak. Az óceánban éltek, a korallok és hínárok között úszkáltak, játszadoztak. Teki néha kiúszott a partra, sütkérezett, lerakta tojásait. Ilyenkor Fütty is elkísérte a parti hullámokig. Nagyokat ugrott az ég felé, hogy kikukkanthasson a kinti világba, ahol az […]

Könyvajánló

A Bod Péter Megyei Könyvtár ez alkalommal is két könyvet ajánl a gyerekek figyelmébe. Varga Bálint: Amit végleg kitörölnél Hogyan lépjünk bele kétszer ugyanabba a folyóba? – akár ez is lehetne a jelmondata Varga Bálint folytatásos ifjúsági detektívregényének. Az Amit végleg kitörölnél főszereplői ugyanis, alig fél évvel a Váltságdíj nélkül túl izgalmasra sikeredett nyári szünideje […]

Móka és mozgás

Nyáron sem tétlen a Kézdivásárhelyi SE táncszakosztálya, háromnapos táborral készült a táncoslábú gyerekeknek. A program során a latin- és moderntáncok lépéseinek elsajátítása és gyakorlása mellett a játék is fontos szerepet kapott.

Ismereteiket bővítették

2003-ban kezdődött a testvériskolai kapcsolat a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum és a magyarországi Súr község (Komárom-Esztergom megye) Arany János Általános Iskolája között. Az eltelt időszakban, a nyári szünidőkben az iskolák küldöttségei felváltva látogatták egymást. Idén Súrban került sor a 16. találkozóra.

Benkő Erika, az édesanya

Saját bevallása szerint az anyaság teljesen megváltoztatta, mások lettek a prioritásai, másképp gondolkozik, megváltozott a világképe. Hét közben otthonától több száz kilométerre végzi a dolgát, a közösség által rá bízott feladatát, de hétvégén minden idejét kisfiával tölti. Benkő Erikával, az RMDSZ háromszéki képviselőjével, a hatéves András édesanyjával a gyereknevelésről beszélgettünk.

Szülőnek lenni mese feladat

Pap Izabella az orbaiteleki általános iskola tanítónője, a 12 éves János Mihály édesanyja. A pedagógussal a gyereknevelésről, a kamaszkorról, az anyaságról beszélgettünk.

Zágoniak az anyaországban

A zágoni Szivárvány mazsorett csoport táncosai július 20. és 23. között tartalmas, szép napokat töltöttek Kocséron, Zágon község magyarországi testvértelepülésén. A zágoni Ifjúsági Fúvószenekar és a mazsorettes lányok a harmadik alkalommal megszervezett Arató Fesztiválon léptek fel. A kitartó munka, a zenekarral való próbák meghozták az eredményt, a csapat sikerrel képviselte a háromszéki községet a rangos […]

Szünidős emlékek

Folytatjuk sorozatunkat, melyben közéleti személyiségek osztják meg gyerekkori vakációs emlékeiket a Cseperedő olvasóival. A mai részben Dancs Árpád nyugalmazott tanár az 1950-es, ’60-as évek világába kalauzol el.

Ha nyár, akkor Balaton

Az idén úgy sikeredett, hogy a nyári szabadságunk egy részét a Balatonon töltöttük. Platánfák közötti sétányon igen kellemes volt a séta. Valahol a lombok között örvös galamb bugása hallatszott. Majd elhallgatott, és többé már nem szólt, így nem láttam meg a nagy testű madarat. Míg felfelé figyelőztem, észrevettem, hogy egyik kérgefoszlott fa törzse egy mesterséges fészekodút tart. Régi program keretén belül lehetett az a madárvédelmi akció, amely során ki lett helyezve az odú, mert az idő vasfoga igen megdolgozta.

Süt a nap, élvezd!

Bárki bármit is mond, nem adom fel az idei nyaralásom! Kit érdekel az én érzékeny lelkem, hisz nem látja senki, hogy a konok megjelenésű, karakteres ember mögött egy félénk, kis nyuszi lapul. Jó, van, amikor felkelted bennem az alvó oroszlánt, de azon nem is csodálkozom, megérdemled, mert nem követted az utasításaimat. Igen, szeretem, ha hódolóim […]

Fő téma: a kreativitás

Az 1991-ben létrejött Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége a magyar állam támogatásával már 26 éve szervezi a Bolyai Nyári Akadémiát, lehetőséget teremtve a romániai és határon túli magyar pedagógusoknak a továbbképzésre.

Meglátni a jót másokban

Jól csak a szívével lát az ember! jelmondattal szervezte meg az idei gyerektáborát a bodoki, illyefalvi, pávai és az aldobolyi református egyház Csomakőrösön, július 16–20. között.

Gyerekek által írt mese

Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepében, nagy tölgyfának a tövében volt egy barlang. Ott lakott Vackor, a piszén pisze kölyökmackó. Egy reggel Vackor felébredt, azt hitte, már itt a tavasz, de minden csupa hó volt, fehér és hideg. Megmosakodott egy marék hóval, s látja, hogy valami áll a hóban. Még kicsit álmos volt, […]