Süt a nap, élvezd!

Bárki bármit is mond, nem adom fel az idei nyaralásom! Kit érdekel az én érzékeny lelkem, hisz nem látja senki, hogy a konok megjelenésű, karakteres ember mögött egy félénk, kis nyuszi lapul. Jó, van, amikor felkelted bennem az alvó oroszlánt, de azon nem is csodálkozom, megérdemled, mert nem követted az utasításaimat. Igen, szeretem, ha hódolóim vannak, de azt is, ha nincsenek, és ez a társaságom nívójától függ. Nagyképű vagyok, nem számít, a te szemedben annak is akarok tűnni, de ha valaki fontos nekem, az megalázhat, eltűröm, tőled nem!
Akit szeretek, az nekem szent, ne is próbálj mást mondani róla, ez vagyok én, vagy mindent, vagy semmit, vagy harc, vagy béke. És most megyek nyaralni, ha törik, ha szakad! Szükségem van rá, mert elborult az agyam, vágyom a nap sugarainak simogatására, a lágy szellő fuvallatára, a sirályok énekére, a tenger hullámzó vizére, mert én is gyarló vagyok, mint te. Ne mosolyogj a gyengeségeimen, hiszen neked is van épp elég, nos, azzal foglalkozz! Még hogy én megyek nyaralni, és hanyagolom a családom! Akkor elmondom, értük teszem, mert szükségem van egy kis levegőre, hogy megújult erővel újrakezdhessem. Ne bánts, meg tudom védeni magam, ha akarom, hiszen az oroszlánok nem alszanak, mindig résen állnak, és készen bármilyen bevetésre. Tudod, mikor elegem van mindenből, nem érdekel, hol vagy, ki vagy, hová tartasz, megtalállak, és akkor lerendezem veled az összes nézeteltérést, úgy hogy ne menekülj a haragom elől, mert a végzeted utolér! Na, megyek, felveszem a legszebb ruhámat, magamra öltöm aranyaimat, legdrágább kincseimet, és indulok nyaralni oda, ahol süt a nap, mert elegem van a borongós időből. Neked pedig azt kívánom, te csak várj, míg felkel majd a nap!
Csákány Zsuzsanna