Hatékony módszer a gyerek figyelmének felkeltésére

Összekötni a mozgást egyéb tantárgyakkal – ez a lényege annak az oktatási és testnevelési módszernek, amelyen évek óta dolgozik a kézdivásárhelyi pedagógus házaspár. Konkrét gyakorlatokat is bemutattak, illetve válaszoltak arra az örök kérdésre, hogy a tanulás rovására mehet-e az edzés – határozott véleményük van erről. 

Simon Anett tanítónő és Farkas Alpár tornatanár Ablak a sportra címmel tartott előadást a kézdivásárhelyi KSE Sportnapok keretében pénteken a testmozgás prioritásként való kezeléséről és a mindennapokba történő beépítéséről. Az előadás előtt részletekbe menően beszélgettünk.

A házaspár évek óta dolgozik egy módszeren, amelynek keretében összekötik a mozgást és a testnevelést más területekkel, kompetenciákkal, tantárgyakkal. Beszéltek például arról, hogyan lehet a matematikát vagy a magyart összekötni a mozgással egy tanóra keretében a fizikai, pszichikai és kognitív képességek egyazon időben történő fejlesztése céljából. „Ha egy gyakorlat során ezek a képességek nem is egyformán fejlődnek, a cél az, hogy a gyerekek mozogjanak, a kognitív képességük fejlődjön, ugyanakkor a versenyhelyzet által arra ösztönözzük őket, hogy gyorsan végezzék el az adott feladatot, de élvezzék is. Érzelmileg pörögjenek, gondolkodjanak és mozogjanak is ugyanazon gyakorlat során” – fejtették ki a módszer lényegét.

Gyerekolimpiától az osztályteremig

Farkas Alpár szerint a módszerük meglévő kutatásokon, módszereken, statisztikai adatokon alapul. „Nem mi találtuk fel a spanyolviaszt, viszont a meglévő módszereket összeraktuk, és néhány kreatív gondolattal, ötlettel megspékeltük. Gyakorlatokat találtunk ki, vagy már meglévőket illesztettünk össze az adott feladat keretében egy sikeresebb gyakorlat-, illetve mozgássorozat kialakítása céljából” – hangsúlyozta. Simon Anett a módszer gyakorlatba ültetéséről szólt. „2017-ben indítottuk el, és akkor a gyerekolimpia keretében alkalmaztuk is. Nagyon sikeres rendezvény volt, a szülőktől is csupa pozitív visszajelzést kaptunk. Ezen felbuzdulva a mindennapjainkba is beágyaztuk ezeket a gyakorlatokat. Tanítói pályám első éveiben még finoman kísérleteztem a módszerrel, ám két éve folyamatosan használom ezeket a gyakorlatokat és bővítem a tananyag szerint, illetve a gyerekek aktuális fejlettségi szintjéhez igazítva. A gyerekek nagyon szeretik, és örömmel tapasztalom, hogy hatékony módszernek bizonyul. Akár harminc percen keresztül is tudnak figyelni egy ilyen mozgásos játékra, anélkül hogy bármelyiküket fegyelmezni kéne” – ecsetelte a módszer hatékonyságát.

„Csak” mozgunk vagy sportolunk?

E játékszerű gyakorlatokat módszertanilag lehet egyszerűbbé vagy éppen bonyolultabbá tenni, a diákok korosztálya, fejlettségi szintje és a kitűzött cél függvényében. „Negyedik osztályban ugyanaz a gyakorlat másképpen néz ki, mint előkészítőben, hiszen a nagyobbak gyorsabban és bonyolultabb feladatokat képesek elvégezni” – jegyezték meg. 

Előadásukkal fel kívánják hívni a figyelmet arra, hogy a testmozgás jó dolog. „Sajnos ott tartunk, hogy erről kell egymást győzködnünk” – érveltek. A mozgás és sport közötti különbségekre is kitértek, megjegyezve: mindenki mozog, aki sportol, de nem mindenki sportol, aki mozog. „Mondják, nem kell nekem sport, megyek körbe a lakásban, s mosogatok egész nap. Ez ugyan mozgás, de nem sport, hiszen nem aktivál semmiféle izomcsoportot, mivel nem azzal az intenzitással, vagy nem annyi ideig végezzük, mint amikor sportolunk. Visszatérve a mosogatásra: akkor lehetne sport, ha egy halom mosatlant három perc alatt elmosogatnánk” – érveltek. 

Mozgás a tanórákon

Ami a mozgás intenzitását illeti, a Borg-féle RPE-skáláról is szóltak mint olyan eszközről, amelynek segítségével eldönthetjük, mi minősül egyszerű mozgásnak, és mi sportnak. Ezen 1-től 10-ig vannak beosztva az egyes mozgásformák, aszerint hogy mennyire fárad el az adott testmozgással az egyén. Az 1-es szint olyan mozgásra vonatkozik, amit bármeddig képesek vagyunk végezni, míg a tízes szinten végkimerülésig dolgoztunk. „A közepes intenzitású mozgás, amit a kezdő sportolóknak és a gyerekeknek kellene végezniük, az úgynevezett zsírégető zóna az 5–7-es szinten van. Tanórákon azonban, amikor a tantárgyakba integrálom a mozgást, egy szinttel lejjebb megyek, hogy ne kelljen levegőért kapkodni a kérdések megválaszolása, a gyakorlatok, feladatok elvégzése közben” – hangsúlyozta Simon Anett.

Légycsapó matekórán

Konkrét példákat is bemutattak, íme egy. Első osztályban matematika órán az összeadás és kivonás gyakorlására kiváló a Légycsapó nevű játék. „Safétaszerű játék, amelyben a gyerekeket két csoportra osztom, és mindkét csoportban az első gyerek egy-egy kék-, illetve piros krepp-papírt kap a kezébe. Mondok egy műveletet, mondjuk 5+4=? El kell szaladniuk a tábláig, amelyre fel vannak írva az eredmények, és a helyes választ a megfelelő színű papírral kell megérinteniük. A kék a páratlan, a piros a páros számokat szimbolizálja. Két dologra is kell figyelniük tehát, emellett a gyorsaság is számít, és ezt versenyszerűen alkalmazom. Nagyon szeretik a gyerekek” – hangsúlyozta Simon Anett. 

Ugyancsak fontos a flow-élmény a gyerekek számára. „Ők úgy kerülnek flow-élménybe, hogy megfelelően szintezzük a feladatot: ne legyen túl könnyű, de túlságosan nehéz sem. Legyen kihívás számára, és alakuljon ki a belső motiváció” – tette hozzá. Úgy vélik egyébként, hogy ez a módszer hetente egy-két alkalommal alkalmazható. „Fel kell vállalnunk, hogy lesz egy alapzaj az osztályban, hiszen versengésről van szó, a gyerekek drukkolnak egymásnak, emellett plusz rákészülést igényel a pedagógus részéről. Mi azért szeretjük ezt a módszert, mert a gyerekek ezáltal fizikai síkon is fejlődnek, és ez fontos számunkra. De emellett számos remek projektmódszer, csoportmunkák, tudományos kísérlet van, amelyeket szeretnek a gyerekek, és fontos, hogy minden pedagógus a számára legmegfelelőbbeket alkalmazva érje el a kitűzött célokat” – összegeztek. 

Pascal, pattanj! szintén matekkel

„Mindenik gyakorlatnak igyekszünk érdekes nevet adni, van például a Pascal, pattanj! nevű, amely azonnal felkelti az érdeklődést” – mondta el Farkas Alpár, ismertetve, mit takar a név. „Helyből távolugrás, távolságonként pedig műveletsorok vannak felírva, amelyeket meg kell oldani. Minél távolabb ugrik, annál több pontot ér az adott művelet eredménye. A megoldás után elszalad egy adott pontig, leírja az eredményt, visszaszalad, lepacsizik a következővel, aki ugyanezt végigcsinálja. A stafétagyakorlat végén a több pontot szerző csapat nyer.” 

Hangsúlyozták, a napi minimális testmozgás mennyisége 60 perc elemista diákok számára. „Ha figyelembe vesszük, hogy testnevelés-órákon hetente kétszer 50 percet mozognak, emellett lehet, edzésre is járnak, és még ott van a Korisuli, akkor is a minimális előírt mozgás felénél tartanak. A Turóczi Mózes Általános Iskolában ősztől előkészítő- és ötödikes sportosztályok indulnak, ahol a heti két tornaóra helyett négy (elemiben), illetve hat (öt–nyolc ostályosoknak) tornaórájuk lesz a diákoknak, emellett pedig délutáni edzéslehetőségük is lesz több sportágban” – jegyezték meg.

Edzés vs. tanulás?

Az előadók arra a kérdésre is válaszoltak, a tanulás rovására megy-e a sportolás? „Azon szülők, akik így vélekednek a tanulás és az edzésre járás kapcsolatáról, két csoportba sorolhatók. Egy részük nem engedi a gyerekét edzésre a korábban említett ok miatt, másik részük meg, bár engedi sportolni a gyerekét, azzal bünteti, hogy nem mehet el egy edzésre, mert gyengébb jegyet kapott vagy egyéb hibát követett el a mindennapokban. Véleményem szerint ezek a szülők átverik a saját gyereküket. Hiszen ezzel mit tanít a gyereknek? »Hogy ne menj sportolni, mert ellenkező esetben buta leszel?« Vagy a második esetben azt, hogy, »ha bármikor hibázol az életben, megvonunk tőled egy olyan dolgot, amiben jó vagy, merthogy az egy értéktelen valami?« Fordított mechanizmust indíthat ezáltal el a gyerekben, aki egyéb butaságokat követ majd el, csak azért is, gondolván, »ha már úgysem mehetek sportolni, megmutatom, hogy tudok igazán rossz lenni«” – jegyezte meg Farkas Alpár, hozzátéve húszéves tornatanári és edzői pályafutása alatt nagyon sok efféle szülővel találkozott.