Egy motokrossz-bajnok, ahogy az édesapa látja

A tizenhat éves Ördög Zoltán tizenkét éve a hazai motokrossz élvonalában versenyez komoly sikerrel, tavaly a román és a Balkán-bajnokságot is megnyerte az MX Junior 125-ös kategóriában. Az ozsdolai versenyző legfőbb támasza a családja, eddigi pályájáról és a további tervekről a szerelő, a menedzser és a sofőr szerepét is betöltő édesapával, Ördög Istvánnal beszélgettünk.

– Milyen volt a 2022-es versenyévad?

– Bár nem volt könnyű, Zoltán igazán sikeres évet zárt. Nagyon sok verseny volt, a román és a Balkán- (valamikori kelet-európai – szerk.) bajnokságon is részt vett, ahogy már nagyon sok éve, emellett év elején a magyar bajnokság három futamán is indult. Magyarországon március közepén kezdődik a bajnokság, ennél többet nem tudott versenyezni, hiszen nyáron és ősszel ütközött a hazai és a Balkán-bajnokság futamaival. Nem volt egyszerű, márciustól júniusig minden hétvégén versenyzett, majd szepembertől októberig ugyanúgy. A motocrossban általában július–augusztusban van versenyszünet. Ám az az időszak is aktívan, edzéssel, felkészüléssel telik.

– Milyen eredményekkel zárta a bajnokságokat?

– Kategóriájában román és kelet-európai bajnok lett. Ugyanakkor a Román Motor Szövetség a nemzetközi eredményei alapján motokrosszban az év sportolójának választotta. Ezt az elismerést is többször elnyerte az évek során. Zoltán az MX Junior 125-ös kategóriában versenyez. Ez korhatárfüggő, és mivel idén októberben tölti a tizenhetet, ez lesz az utolsó éve ebben a kategóriában.

– Kicsit kanyarodjunk vissza a kezdetekhez. Mióta tart a motorozás iránti szenvedély?

– Magam is gokartoztam egészen 2004-ig, több román bajnoki címet nyertem. A motorsport iránti szeretete innen indult, hiszen Zoltán mondhatni a gokartpályákon nőtt fel, állandóan a motorok között volt. Nekem egy kicsit a motokrosszozás is az álmom volt, ám nem lehetett a gokart mellett azzal is foglalkozni, így Zoltánt affelé irányítottuk. Volt rá hajlama, két és fél–háromévesen már megtanult motorozni, és  négyéves korában, itthon Ozsdolán szerveztem a már nem működő motokrossz-pályán egy román kupaversenyt, ahol születésnapján ő is rajthoz állt. 2011-től minden motokrossz-bajnokságot végigmotorozott sérülésmentesen.

– Ilyenkor, idénszünetben mivel foglalkozik egy versenyző?

– A tanulás is fontos a mindennapokan, Zoltán a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Líceum tizedik osztályos diákja. Amúgy meg a két bajnoki idény közötti szünet nem hosszú. A bajnokság október végén fejeződik be, és amíg az időjárás engedi, edzünk. Ezúttal decemerben és januárban is végig edzettünk, hiszen kedvezett az időjárás.

– Hol edzenek?

– Legtöbbet Rétyen, ahol van egy homokos edzőpálya, amely, mivel nem fagy meg, télen is használható. Emellett a csapattal Krajova mellett edzenek olykor. A versenykre való felkészülési időszak rendkívül fontos, arra mindig nagyon odafigyelünk. Zoltán éppen vasárnap, 12-én indul csapatával, a Top Cross TCS Ciolpani-nyal spanyolországi edzőtáborba.

– Mikor kezdődik az idei versenyszezon?

– Magyarországon március közepén indul a bajnokság, ahová nagyon sokan érkeznek, osztrákok, szlovákok, csehek is. Megpróbálunk oda kijutni. Továbbá úgy néz ki, idén Ciolpani-ban rendezik meg a Junior világbajnokságot, amelyen természetesen ugyancsak is indulna.

– Mi Zoltán legnagyobb álma?

– Az ember mindig a csúcsról álmodik. Ahogy egy hegymászónak az Everest, úgy a motokrosszosnak a világbajnoki cím a legfőbb célja. Ám az odavezető út nagyon hosszú és göröngyös, hiszen távol vagyunk attól a szinttől. Többen megpróbálták korábban a kelet-európi országokból, Romániából, Bulgáriából, Magyarországról, ám egy itteni versenyzőnek szinte lehetetlen a világbjnoki szereplésig eljutni a „király kategóriaként” számon tartott MX 1-be. Ám ez az álom még él Zoltánban, és a csapattal karöltve minden tőlünk telhetőt megteszünk a cél érdekében. Ő a csapat egyik legtehetségesebb versenyzője és idén szeretnék rangosabb megmérettetésen is versenyeztetni, mint például a német, vagy a holland bajnokság néhány futama, de ez még a jövő zenéje.

– Nem olcsó sport a motokrossz…

– Nagyon sok pénz kell hozzá, és sajnos, a szövetségtől sem érkezik számottevő támogatás. Mindig azt hajtogatják, hogy nem olimpiai sportág. Nincs is kellőképen mediatizálva, nehéz támogatáshoz jutni, de próbálunk szinten maradni, és ami legfontosabb, eddig mindig dobogón, az esetek zömében az első helyen zárta a bajnokságot Zoltán.

– Jól látom, hogy Zoltán legfőbb támogatója önök, a családja?

– Anyagilag nem bírnánk támogatók nélkül. Közeli barátok, lelkes támogatóink segítenek évek óta és a csapat is kiveszi ebből a részét. Ám ahhoz, hogy szintet tudjon lépni, többre lenne szükség. Egy motorbicikli nem elég egy bajnoki idényre. Zoltán tavaly és tavalyelőtt is egyetlen motorral versenyzett végig, ami sok stresszel jár, hiszen adódhatnak technikai problémák. Tavaly emiatt egy-egy román-, illetve Balkán-futamon maradt el a pontszerzés, ám szerencsére ezzel együtt mindkét bajnoki címet sikerült megszerezni. A motorbicikli mellett a felszerelések, a speciális ruhák, csizmák is rengeteg pénzbe kerülnek. Szerencsére tíz éve egy francia márka támogat ezen a téren, így ezért nem kell pénzt adnunk. Ugyanakkor a kiszállások, az üzemanyag, a fogyó alkatrészek évente óriási befektetést jelentenek. A kiszállásokra szervizcsapat kell. Zoltánnak én vagyok az egyszemélyben, emellett sofőr és menedzser is, de az egész család támogatja őt tizenkét éve. Még a vakációinkat is mindig valami motoros edzéssel vagy versennyel kötöttük össze. Ez mindannyiunk számára életformává vált.

Kiemelt fotó: Ördög István személyes archívuma