Felhívás!

Virágzó testvértelepülési kapcsolatok

Virágzó testvértelepülési kapcsolatok

A testvértelepülési kapcsolatok építésének alapját képező elvek – az együvé tartozás megélése, a kárpát-medencei magyarság szeretete – tulajdonképpen nem változtak harminc év alatt, mi több, ez egyféle össznépi hitvallássá nőtt – nyilatkozta Patkós Éva mezőtúri önkormányzati képviselő, aki hétvégén, mondhatni hagyományos módon, részt vett a kőröspataki falunapokon.

A foglalkozását tekintve pedagógus önkormányzati képviselő, aki – mint mondja – „csak” az utolsó tizenhét évről tud beszámolni, azt mondja: elérte célját a határokon átívelő testvértelepülési mozgalom. Külön öröm, hogy ez elterjedt az „egyszerű emberek” között is, és valójában ez a lényeg.

– Itt nem arról van szó, hogy most az önkormányzat képviselői eljárnak egymás településeinek ünnepére. Persze ez is jó, de ez valójában csak egy kaput nyitott. Ennél sokkal fontosabb, hogy egy-egy család felvette egymással a kapcsolatot, baráti szálak alakultak ki, eljárnak egymáshoz, megismerik egymás életét, életvitelét, ez valami hihetetlenül fontos. Hoztam én olyan csoportot, amely helyi emberek vezetésével egy hétig járt körbe Háromszéken, Székelyföldön, megismerték a vidéket, az embereket, a szokásokat és ezzel szorosabbra fontuk az összmagyarság szövetét – mondja az önkormányzati képviselő.

Nekem például rengeteget jelent az a fajta szokásszabály-rendszer, amit itt látok, hogy még mindig működik, és amit még az én szüleim is emlegettek, mondja Patkós ÉvaPatkós Éva hozzáteszi: lehet, hogy a legelején egyféle magyarországi „segítségnek” tűnhetett a kapcsolat, de ez nagyon hamar átalakult egy ilyen partnerséggé, amelyből mindkét fél tanulhat. Rendkívül tanulságos látni, hogy a másik miként gondolkodik, miként él, milyen szokásai vannak. A pedagógus egyértelműen cáfolja, hogy ebből a kapcsolatból csak az erdélyi fél nyerhet.

– Nekem például rengeteget jelent az a fajta szokásszabály-rendszer, amit itt látok, hogy még mindig működik, és amit még az én szüleim is emlegettek, hogy ilyen volt Magyarországon is. 35 éves pedagógiai tapasztalattal a hátam mögött azt mondom, sajnos ez nálunk már nagyon sok tekintetben megszűnt. Az a szokásszabály-rendszer, amire most Magyarországon a család épül, az egyáltalán nem biztos, hogy arra a hagyományosnak tekinthető formára vezethető vissza, amit itt még határozottan tapasztalni lehet. Persze, az is nagyon fontos, hogy a család egyáltalán visszakerült a magyar közpolitika középpontjába, hogy a családok korábban nem látott módon támogatásban részesülnek, de szerencsésebb lett volna, ha az az értékrend, amire épül, közelebb állna azokhoz a klasszikus értékekhez, amik itt még hangsúlyozottan érezhetők.

Sepsikőröspataknak három magyarországi testvértelepülése van: a Velencei-tó (Fejér megye) déli partján fekvő, 11 ezres lélekszámú Gárdony üdülőváros (a gárdonyi gyerekek egy csoportja éppen a múlt héten táborozott Kőröspatakon, s ha már itt voltak, tánccsoportjuk sikerrel lépett fel a falunapokon), a Somogy megyei Somogygeszti (500 lakos) és a Jász–Nagykun–Szolnok megyei Mezőtúr (18.000 lakos).

 

Hozzászólások