A legegyszerűbb eszközhasználattól a legbonyolultabb, legújabb technikát alkalmazó produkcióig széles skálán mozogtak idén is az ötödik alkalommal megszervezett pulzArt kortárs összművészeti fesztivál programjai, mindez úgy, hogy a kortárs kultúra törekvéseinek érdekes szeletét és izgalmas alkotókat lehetett megismerni, legyen szó színházról, zenéről, képzőművészetről vagy irodalomról.

 

Lassan hagyományossá vált, hogy rendhagyó helyszínen, rendhagyó indítórendezvénnyel rajtol a pulzArt fesztivál, idén az állomási Olt-híd rácsozataira kifeszített bannerek jelezték, hogy ismét valami izgalmas történik Sepsiszentgyörgyön, de a főtéren elhelyezett és a kinti térre újragondolt színházdíszletek is felhívták a figyelmet a fesztiválra. Kupás Anna installációit egyébként a gyerekek a tőlük megszokott természetességgel azonnal birtokba vették, és bár a művész szándéka nem feltétlenül ez volt, örömmel vette, hogy igenis újra lehet gondolni és kinti térben is működtetni a színpadra tervezett díszletelemeket.

Futurisztikus térvetítés és lakónegyedi mindennapok

Szűknek bizonyult a Magma Kortárs Művészeti Kiállítótér csütörtök délután, amikor Erdély Dániel formatervező tartott előadást az általa kitalált új geometriai formáról, a spidronról, ezt követően pedig Bordos László Zsolt képzőművész sztereó 3D objekt mapping installációját lehetett megtekinteni. A legkorszerűbb technikát használó, spidron inspirálta, futurisztikus térvetítésre naponta 60–70-en voltak kíváncsiak. Más, számunkra talán ismerősebb világot mutatnak be Hajdú Tamás enyészet és szépség ellentmondását feloldó, a lakónegyedek mindennapjaiban is a csodát megtaláló fotói. A nagybányai állatorvosként dolgozó fotográfus Áthallások című kiállítása ebben a hónapban még megtekinthető a Köntés Galériában.

Árnyjáték, bolhapiac, tigris

Az idei pulzArt színházi kínálata igazán elkényeztette a közönséget, ugyanis sokféle színjátékos kísérletet láthatott. A brit Finger & Thumb Theatre Rút kiskacsa című árnyjátéka elragadó módon, nagy-nagy szeretettel mutatta be a mindenki által ismert mesét, a legkisebbeket, de a felnőtteket is beszippantva ebbe az egyszerű, de mégis árnyalt fekete-fehér világba. Ugyancsak egyszerű eszköztárral, de a technika előnyeit kihasználva fejtette fel előttünk Margarete történetét Janek Turkowski lengyel színházi szakember, aki bolhapiacon vásárolt 64 darab 8 mm-es filmtekercs titkainak nyomába ered, nemcsak azt körbejárva, hogy milyen volt az élet Kelet-Németországban az 50-es, 60-as években, hanem olyan, mindannyiunkat foglalkoztató kérdéseket feszegetve, hogy milyen digitális lenyomatot hagyunk magunk után, különösen ma, amikor minden megörökítődik. Húsba vágó őszinteséget eredményező, lecsupaszított eszköztárral dolgoztak az Ernelláék Farkaséknál című lakásszínházi produkció színészei, az előadás az azonos című film színházi változata. A pulzArton egyébként a filmet is vetítették, a közönség nagy része mindkét változatban megnézte a családi történetet, ráadásul az alkotókkal is lehetett találkozni. A fesztivál egyik kiemelkedő produkciójának számított a Hakanai, amely a színház és a digitális művészet izgalmas találkozásának tekinthető, a haiku táncperformanszt nem kiegészítette az élő mozgóképes vetítés, hanem a virtuális világ együtt élt, együtt mozgott, sőt, összejátszott a táncossal, aktív szereplője volt az előadásnak. Abszolút közönségkedvenc volt ezúttal is a Tein Teátrum, amely csak a fesztiválra tért vissza, egy kortárs román darabot mutatva be. Gianina Cărbunariu Tigris című darabja a tőle megszokott szociális és társadalmi érzékenységgel tart görbe tükröt a nézőnek, emlékeztetve, hogy a tigris mi vagyunk. A szöveg valós történetet dolgoz fel, évekkel ezelőtt a nagyszebeni állatkertből elszabadult egy tigris, és ahogy a helyzetet kezelték a hatóságok. A Tein Teátrum produkciójára a késői kezdési időpont ellenére is népes közönség gyűlt be, megtöltötték volna a színház nagytermét is.

Napi egy adag irodalom

Napi egy, de annál izgalmasabb irodalmi programot kínált a pulzArt.  Magyar és román olvasó egyaránt kíváncsi volt Florin Iaru költőre, íróra, a román kortárs irodalom egyik legismertebb alakjára, akit a nagyközönség a Cațavencii szatirikus hetilapból is ismerhet. A szerző lendületes és szenvedélyes beszédstílusa, közvetlen modora első perctől megnyerte a jelenlevőket, az anekdotákkal fűszerezett beszélgetés igazán jó hangulatban zajlott.

A pulzArt idén a Magyar Íróválogatottat is vendégül látta, így nemcsak beszélgetni, de focizni is látták az írókat, akik a Tamási Áron Színház focicsapatával mérkőztek meg, majd este természetesen író–olvasó találkozót is tartottak. Kukorelly Endre ott mondta el, ha hívják, szívesen mennek a legkisebb faluba is, hiszen a foci révén eljuttathatják az irodalmat oda is, ahol esetleg kevesebb az érdeklődés. A csapat kapcsán elmondta, egyszerűen csak bírják egymást, jól megvannak egymással. Az irodalmi programok sorát a Marosvásárhelyen élő idén Mészöly Miklós díjjal kitüntetett író Szabó Róbert Csaba zárta, akinek eddig öt prózakötete jelent meg, az Alakváltókat az ozsdolai betyárok, Pusztai, Jeges és Dézsi története inspirálta.

Pörgés az éjszakában

Természetesen a zene keretezte a pulzArt programjait, a kezdő löketet a brit Mammal Hands kortárs jazzt játszó csapat adta, míg a zárást a japán kortárs zenei szcénát képviselő Tokyo Sound Land biztosította, közte németországi és Ausztriában élő, kongói származású dj, maszáj gyökerekkel rendelkező brit énekesnő hozott pörgést a pulzArt éjszakáiba. Az évek folyamán markáns célközönsége alakult ki a fesztiválnak, egyre erősebb nemzetközi jelenléttel, amely négy nap pulzálást, kitekintést, megismerést, élményt jelentett mindazoknak, akiket érdekel, hogyan látják és láttatják a művészek  kortárs világot.

 

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

A Puskás Tivadar Távközlési Múzeum egy éve

A sepsiszentgyörgyi Puskás Tivadar Szakközépiskolában október végén ünnepelte avatásának első évfordulóját a Puskás Tivadar Távközlési Kismúzeum. A létrehozásakor már közel négy évtizedes múlttal rendelkező gyűjtemény születéséről, céljáról, vállalt feladatairól és a kismúzeum történetéről az alapító Csáky Ernő mérnök beszámolójából készítettünk összeállítást, felhasználva a honlapjukon található információkat is.

Megtervezni a nagy napot!

Negyedik alkalommal hozta tető alá a Süti Éden és a Két Szív Esküvőszervezés és Dekoráció Kézdivásárhelyen az esküvő-expót, azt az egész napos rendezvényt, amelyen a házasságra készülők – és nem csak azok – részletesen tájékozódhattak, mit kínálnak számukra idén a ruhaszalonok és cukrászatok, dekorációs cégek, utazási irodák, milyen smink- és frizura­trendek lesznek népszerűek.

A papírtengerről az igazira

Kamaszkori kalandregények lapjairól evezett a tenger felé a sepsiszentgyörgyi Veres Ernő, aki ma már nyugdíjas tengerész, pontosabban a navigációs berendezések szakértője, és nemrég az Erdélyi Műszaki Tudományos Társaság (EMT) ülésén tartott előadást a magyar tudomány napja alkalmából, ekkor sikerült hosszabban elbeszélgetni vele.

Pincérképzés külföldön

Lazák, mosolygósak, magabiztosak. Három fiatal székely legény, akik megjárták a „hadak útját”: most érkeztek haza nyolchónapos ciprusi gyakorlatról. A veszprémi VSZC SÉF Vendéglátóipari és Turisztikai Szakgimnázium és Szakközépiskola tanulói azt mondják: napi 14 órában az ember „megtanul keményen dolgozni”.

A szalmakrumplit lehet friss pityókából is készíteni!

Politikusoknak, művészeknek, minden rendű és rangú híres embernek főzött már, 32 éve sürgölődik a konyhán. Tóth Endre mesterszakács neve ismert lehet az evés örömeinek hódoló háromszékiek előtt, a Duna tévében futó főzőműsorai nagyon népszerűek voltak a 2000-es évek elején. Akkoriban kezdte alaposabban megfigyelni Erdélyt, szokásaival és gasztronómiájával egyetemben, ugyanakkor nagy rajongója lett, ma is sokszor találkozunk vele Székelyföldön, hiszen a nagy gasztrofesztiválok, főzőversenyek állandó zsűritagja, a minőségre és a fejlődésre hangsúlyt fektető éttermek pedig sokszor kikérik tanácsait. Legutóbb is éppen egy ilyen küldetése kapcsán fordult meg Szentgyörgyön, amikor kaptunk az alkalmon, és kifaggattuk arról, milyennek látja a székely konyhát, illetve hol férne rá még egy kis fűszerezés.

„Ember küzdj, és bízva bízzál”

A nagybaconi Kusztos Vilmos által saját háza udvarán berendezett néprajzi múzeumról, gyűjteményről már írtunk a Székely Hírmondó hasábjain. Most, a magánmúzeum megnyitása után három évvel ismét visszatértünk a Csinód utcában található takaros, rendezett kis udvarra, több okból is. Egyrészt, mert Vili bácsi jelezte, hogy gyűjteménye szaporodott valamelyest az elmúlt években, aztán azért is, hogy új ötleteiről, további terveiről is megkérdezzük, nem utolsósorban pedig azért, mert a régi idők hangulatát, a régi mesterek aranykezét idéző tárgyak között egész egyszerűen jó ott lenni, egy kicsit olyan, mintha az ember visszautazna az időben, nagyapáink, nagyanyáink idejébe, vagy legalábbis saját gyermekkorába, amikor még más világ járta, szebb, értékesebb, az embert és alkotásait is tisztelő, becsülő világ.

Karácsonyvárás megyeszerte

Sepsiszentgyörgyön Mesterségek Nagyvásárát, Kézdivásárhelyen a helyi nők egyesülete és a Barabás Zsombor Háromszéki Népművészeti Egyesület vásárral egybekötött karácsonyi kiállítása mellett hagyományostermék-vásárt, míg a zabolai Mikes-kastélyban családi karácsonyfadísz-készítő barkácsolást és ünnepi vásárt rendeztek. Csernátonban, a Haszmann Pál Múzeumban az adventi Csodaváró-sorozat második hétvégéjén Angyalhangos szombatot tartottak.

A Rétyi Nyírben is háborúznának

Vasárnap korán reggel a sepsiszentgyörgyi Építők utca 7. szám alatt, a romos „régi házgyár” előtt szemet szúró öltözetű és „fegyverzetű” népes társaság gyülekezett. Távolabbról azt hihette az ember, hogy katonai bevetésre készülnek, közelebbről szemügyre véve, a különféle korokat, hadseregeket idéző öltözetük alapján pedig inkább valamiféle filmforgatásra gyanakodhatott a beavatatlan járókelő. Mint kiderült, a romos gyárban kialakított airsoftpályát avatták fel a légfegyverekkel játszott sportág több megyéből érkező szerelmesei.

Kicsit, és jót kínáltak

Múlt idő már a 3. dizájn-hét is, de még nem ülepedtek le a csütörtök esti divatbemutató és az InDivino borbárban tartott gasztroest által keltett élmények hullámai a szervezőkben és résztvevőkben. Ebbe a hullámverésbe vonjuk be most kedves olvasóinkat is, remélve, hogy jövőre még többen megszavaznak maguknak egy különleges szentgyörgyi estet.

Szlovén hegyektől horvát tavakig

A nyáron budapesti ismerőseinknek köszönhetően egyhetes szlovén- olasz-horvát autós körúton vehettünk részt családilag, Olaszországba tulajdonképpen csak „belekóstolva”, Horvátországon átkergetve a rossz idő által, Szlovéniában viszont alaposabban „megízlelve” a kicsi, de annál takarosabb ország látnivalóit.

Változtatni kell a célkitűzésen

A sors szeszélye miatt, hagyományőrzők jelenléte nélkül tartották meg Sepsiszentgyörgyön a 29. Népzene- és néptánctalálkozót, mely így az némiképp a kényszerű szemléletváltás jegyében zajlott. Talán ennek köszönhető az új elemek beiktatása, hiszen a helyi és vendég együttesek fellépését legényes- és szólótáncversennyel egészítették ki. Sor került ugyanakkor könyvbemutatóra, valamint hagyományos módon a gyermekek is bizonyíthatták a népdal és -tánc területén szerzett jártasságukat. Az említett hiány ellenére is elmondható, hogy Háromszék fővárosa egy újabb sikeres és emlékezetes találkozó színhelye volt.

“Új színpadon, új szerepben”

Közel egy éve írtunk Fazakas Emeséről, az ifjú kovásznai szülésznőről, aki azóta minden bizonnyal élete egyik legizgalmasabb időszakán van túl: az afrikai Beninben élményekben és tudásban gazdagodott. Alapelve ugyanis minden pillanatban készen lenni arra, hogy az új lehetőségeket nyakon csípje, világot lásson, tapasztaljon. A kevésbé bátrak az ő élményein keresztül tapasztalhatják meg azt az egzotikus világot, amelynek iménti jelzője nem föltétlenül csupán pozitív töltetű…

Nemzetiségi sorsunk kibeszélője

Napra pontosan születésének 75. évfordulóján, október 26-án leplezték le néhai Magyari Lajos költő, közíró, politikus, lapunk korábbi főmunkatársa emléktábláját Székelyudvarhelyen álló szülőházának a homlokzatán. Az ünnepi eseményt a családtagokon, pályatársakon és az erdélyi magyar újságírói társadalom képviselőin kívül Gálfi Árpád, a székely anyaváros polgármestere, valamint Biró Zsolt, az MPP országos elnöke, parlamenti képviselő is megtisztelte jelenlétével.

Megbirizgálták a szentgyörgyiek orrát

A turizmus éve jegyében 15. alkalommal megrendezett háromszéki kolbászparádé, melyet a békéscsabai hasonló rendezvény ihletett, és mostanság kezd felnőni, minden eddiginél több csapatot mozdított meg, ami egyértelműen a szervezők – Kovászna Megye Tanácsa, a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület, a Kovászna Megyei Kis- és Középvállalkozók Szövetsége (ASIMCOV) és partnereik – munkáját dicséri.

Az Ezerjófű tanya ezer arca

A közéletet követő háromszékieknek furcsa lehet a fenti szószerkezet: Klárik László nevét ugyanis elsősorban politikusként, köztisztviselőként ismerhették meg. Némileg rendhagyó módon, mióta visszavonult a politikából, elsősorban kertészként és kisállattenyésztőként éli a korábbinál sokkal teljesebb, örömökben gazdag életét. A feldobolyi Ezerjófű tanyán látogattuk meg.