Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

„Húsz év rólunk – értük”

„Húsz év rólunk – értük” Kovászna megye

Nagylélegzetű rendezvénnyel, a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében tartott konferenciával ünnepelte tegnap a Kovászna Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság fennállásának huszadik évfordulóját, 20 év rólunk – értük címmel.

Az ünnepségen az alárendelt intézmények, családi házak volt és jelenlegi vezetői, munkatársak, az együttműködő civil szervezetek képviselői és a vendégek zsúfolásig megtöltötték a termet.
Az már az ünnepség első perceiben elhangzott, hogy az intézmény fenntartója, a megyei tanács biztonságot adó támogatása nélkül nem érték volna el azokat az eredményeket, amelyeket Vass Mária igazgatónő később beszédében felleltározott. Tamás Sándor megyetanácselnök nyomatékosította, napi gondok léteznek, de a rendszer jól működik, mert a tanács éves költségvetésének 30–35%-át a szociális ellátó rendszerre szánják. Azt pedig, hogy a társadalmi érzékenységnek régi hagyománya van, a Szentkereszthy Stefánia, illetve Pótsa József által a 19. században alapított árvaleány- és -fiúnevelő intézetek alapításával bizonyította.

„Szakmailag jól felkészült, lelkes munkatársak nélkül nem lett volna lehetséges az a sok eredmény, ami az elmúlt két évtizedet jellemzi” – fogalmazott visszatekintőjében Vass Mária vezérigazgató, aki a 20 eltelt évből 19-et töltött az intézmény élén. Számtalan, pontosabban 38 pályázat és 29 pályázati partnerség által, európai, civil szervezeti és önkormányzati pénzekből alakult és bővült az elhagyott gyermekek intézményes ellátó rendszere annyira, hogy most már emberközelibb, életszagúbb családi házakban vannak elhelyezve a rászorulók. Ezenkívül vannak már fogyatékkal élők rehabilitációját segítő vagy csak szociálisan hátrányos helyzetűeknek szánt nappali foglalkoztató központok, de létezik a 18 éven felüli, továbbtanuló fiataloknak és a fiatalkorú vagy bántalmazott anyáknak azonnali menedéket nyújtó intézmény is. Mindezek ellenére persze még mindig vannak fehér foltok a rendszerben, noha a folyamatos építkezés, átépítés, felújítás is a munkás hétköznapokhoz tartozik, most éppen egy fogyatékos gyermekeknek szánt szentgyörgyi rehabilitációs központ készül, remélhetőleg még idén befejezik.

A rendszer sokrétű feladatot lát el, és mint más ágazatokban, itt is tapasztalható a szakemberhiány, hangzott el. Nehéz munkáról beszélünk, nehéz dilemmákat kell megoldaniuk a szociális munká­soknak, például eldönteni, hogy egy kevésbé működő családban hagyják-e a gyermeket vagy vegyék intézményi gondozásba, de a családi házak vezetői is egyre több gonddal szembesülnek (tudatmódosító szereket fogyasztó fiatalok, engedély nélkül távozók).

Coman Victor Florin valamikor maga is megtapasztalta az árvaházak érzelmi sivárságát, de még az éhezést is, most ő vallott arról, hogyan élte túl, miért is állt be ő maga nevelőnek, és maradt meg 19 éve ebben a nem könnyű feladatkörben.

Az biztos, hogy a Diakónia és a Szent Ferenc Alapítvány, a Pro Nobis Egyesület, a Vöröskereszt, a baróti Laura-ház együttműködésére továbbra is szükség lesz. Ezek képviselőit is kerekasztalhoz ültették a konferencián – hiszen a gondok sokasodnak, új kihívásokkal kell szembenézni, miközben a régiek is napirenden vannak: a kiskorú anyák és az elhagyott gyermekek, a bántalmazási esetek számát csökkenteni kell, de a fiatalokat is jobban fel kell készíteni az életre. 

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük