Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Ha mindnyájan szavaznánk…

Május 26-a után ismét túl vagyunk egy összetartozási megmérettetésen. Szavaztunk. Nem lettünk sem erősebbek, sem gyengébbek; szerintem okosabbak sem, ami sorsunkat illeti. Amióta megalakult az RMDSZ, mindig az 5 százalékos parlamentbejutás küszöbét léptük át pár szavazattal. Azután is, hogy a magyar kisebbségen belül új pártokat hoztak létre egyes, beosztásukat kevésnek találók és ezt a megoldást jónak látók személyek, mert csak így tudtak vezetői szerepben érvényesülni az összmagyarság rovására.

Olvastam, hogy a jelenleg 60 év feletti székely honfitársaim elhalálozása után többé nem lesznek, akik szavazzanak a minket képviselő politikusokra. Nem csoda olyan hozzáállással egyes politikailag fogyatékos egyének részéről, akiknek a jelmondata, hogy „az én szavazatommal nem ültetek egy magyar politikust sem a román parlament bársonyszékébe”. Szerintem az ilyen emberek a politizálást itt-ott, utcasarkokon, kocsmákban, tömbházak és parkokban levő padokon képzelik el. És utána majd ezek vonják kérdőre a magyar érdekvédelmi szervezetet, hogy mit tett eddig a jelenlegi helyzetünk javulás érdekében!

Nap mint nap láthatjuk, hogy bármilyen indítvány, javaslat, bármi, ami voltaképpen a többségi nemzet javát is szolgálná, majdhogynem egytől egyig leszavazza a parlament, mert a magyaroktól származik. Arra sem vették a fáradtságot, hogy elolvassák az autonómiáról szóló tervezetet. Ha valaki a többségi nemzet képviselői közül netán csekély megértéssel viseltetne irántunk, azt nyomban nemzetárulónak nyilvánítják. Meggyőződésem, ha az összes szavazati joggal rendelkező magyar–székely honfitársam venné a fáradtságot, és elmenne szavazni, akkor az ország második vagy harmadik legerősebb politikai szervezet lenne a miénk, és akkor nem kezelhetnének bennünket másodrangú polgárokként.

Kusztos András, Sepsiszentgyörgy

A levelek tartalma nem föltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás