Mozaik – Medvefotózás

Három év állt rendelkezésemre, hogy interjúkat készítsek olyan emberekkel, akiknek volt medvetalálkozásuk, hogy erdőre járjak nagyvadat fotózni és, hogy a témáról könyvet írjak. Az anyag elkészült, számos medvefotót is sikerült készíteni, csak pár tematikus kép hiányzott, amit Péter Levente természetfotós jóvoltából sikerült pótolni.

Leültünk beszélni, átn

ézni a képeit. A jobbnál jobb fotók látványa a székhez ragasztott. Nem volt nehéz elképzelni azt az izgalmas pillanatot mikor a fotós kivár és exponál. Az utóbbi időben sokat voltam medveközelben, pontosan tudom mennyire fontos a higgadtság a nagyragadozó viselkedésének az ismerete, a helyes döntések hozatala, hogy a fotó elkészüljön. Csak gratulálni tudok.

A képek láttán újra felébredt bennem a vágy, hogy kint lehessek a természetben, a medvék birodalmában.

A beszélgetés során előkerültek a medvés kalandok, mert minden óvintézkedés ellenére nem lehet száz százalékra kiszűrni a váratlan találkozást. A természetfotós a természettel együtt lüktet, nem csap zajt, így nagy az esély, hogy túlságosan is közel kerüljön az ember a medvéhez. Egyik alkalommal meséli Levente, egy erdei legelőn haladt át magas fű között. „A látótávolság nagyon leszűkült, így főként a hallásomra hagyatkoztam, mikor megütötte a fülem valami nesz, mocorgás. Sejtettem, hogy valamilyen nagyvad van tőlem nem messze. Fényképezőgépem óvatosan magasra emeltem, hogy ne szalasszam el a pillanatot, amikor megjelenik a hangforrás tulajdonosa. Ahogy a karomat nyújtottam fölfelé, egy medve ágaskodott fel. Fotózni nem maradt időm, egész pontosan még lereagálni sem tudtam a helyzetet csak annyit láttam, hogy előttem kétfelé nyílt a fűtenger, kibukkant a medve feje és már le is ütött. A másodpercek töredéke alatt ösztönösen a nyakamhoz emeltem kezem, hogy védjem a nyakam, fejem. Oldalt fordulva estem a földre a medve meg elrohant” – mesélte Levente. Egy bakmedve volt. Szerencsére nem sérült meg, de mikor ráeszmélt, hogy mi történhetett volna olyan állapotba került, hogy nem tudta tovább folytatni az utat. Hazament.

Kelemen László