A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Szerény hétköznap írom a levelem, nehogy ünneprontónak kiáltanának. Valahogy nehezen viselem a rengeteg ünnepet, ahogy torlódnak szinte versengve egymásra, falun meg városainkban egyar...
Az Árkosi Művelődési Központ néhány napja kortárs román festők alkotásait mutatta be, jó néhány nagyszerű képpel. A tárlatnyitón, ha a hivatalos meghívottakat és újságírókat leszámítju...
Ha eddig nem is, de most utánaszámoltam, hogy a bankszámlán lévő pénzecskémmel mi történik. S ahogy körbenéztem, minden banknál ez a helyzet, úgyhogy ezért nem írom ki a szóban forgó p...
Vessenek a vérmókusok elé, ha értem az RMDSZ ügyvezető elnökségén felállított szakmai kommunikátorok logikáját és célját a román egyesülés centenáriumának kapcsán. Ha netán valaki lema...
Ilyenkor, egy-egy erdélyi költő életének kerek évfordulós említésekor sejlik fel előttünk az a rendkívüli gazdagság, pótolhatatlan sokszínűség, mély erkölcsiség, amely a két világhábor...
Milyen is az ember?! Általában gondba esik, ha egyszerű dolgok mibenlétéről kérdezik. Magam sem vagyok kivétel, mert ha – teszem azt – a tehetségről kellene beszélnem, azt meghatározni...
Fordulok tisztelettel a kipróbált, a nagy tiszteletnek örvendő filozófus felé, nagy és közös bajunkban. Hátha?! Immanuel Kant (1724., Königsberg –1804., Königsberg) egy poroszországi n...
Volt idő – nem is olyan rég –, amikor a nyári olimpiák előtti magyar esélylatolgatásoknál a mutatóujjunkat a hüvelykujjunkra téve azt mondtuk: hááát… egy arany a férfi vízilabda-váloga...
A régi marosvásárhelyiek biztosan emlékeznek Hilmi bácsira, a cukrászra. Becsületes neve, Abdul Rahim Hilmi a cukrászdája falára biggyesztett engedélyén tündökölt. Rejtély, hogyan kapott az öreg engedélyt magánvállalkozásra abban az időben, de saját cukija volt a Turbina-árok mellett, tulajdonképpen egy kis bódé három asztalkával, ahol legfeljebb hat, nem túlsúlyos vendég egyszerre elfért.
Már több mint 20 éve, hogy Hatolykán található házam, illetve a melléképületek feljavítása végett, gerendáknak és szarufáknak való fenyőfa anyagot vásároltunk. Akkoriban halvány sejtésünk se volt arról, hogy az elkövetkezendő évek folyamán, mily nagy anyagi és erkölcsi károk fognak érni bennünket a favásárlás következtében.
Nagy jövőt kell jósolnunk a székelyföldi régészetnek, abból ítélve amit Benkő Elek összefoglal a háromkötetes székely históriában. Érthető és tudományon kívüli okokból a népi építészetre alapozott nemesi udvarházak kétosztatú és háromosztatú, illetve későbbi változatainak feltárása még az elején tart, a belőlük kialakuló castellumoké még inkább, a kővárak feltárásáról nem is beszélve, bár utóbbi vonatkozásában már a Székely Nemzeti Múzeum régészei is komoly eredményeket mutattak fel, lásd munkatársai napi sajtóba is eljutó közleményeit.
Csak örülni lehet annak, hogy végre megtalálták a megoldást: a főiskolai végzetteknek, akik most kezdenek, méltányos fizetést adnak már ettől a hónaptól: 3000 lejt bruttóban. Igaz, ez az intézkedés jelenleg egyetlen közalkalmazotti csoportot érint, azokat, akik a közigazgatásban, az önkormányzatoknál dolgoznak. A televízióból azt is megtudtuk, ha a kapusnak történetesen főiskolája van, neki is ennyi jár. Elfogadjuk, kijár nekik.
Idén szeptember 22–24. között a magyarországi Szarvason ünnepli fennállásának 30. évfordulóját a magyarországi Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE), tudtuk meg Boldizsár Bélától.
Meghalt egy rendőr. Férj, apa, ember. Egy vadállat gazember megölte. Nem tagadható, borzalmas tragédia. Semmiképpen nem szeretném megbántani a gyászolókat, csupán egy elvi kérdésről írok. Maga a belügyminiszter megjelent a temetésen. Hasonló módon, amikor katonák veszítették életüket – nagy részük Irakban, Afganisztánban – nemzeti ügy lett halálukból.
Ki döntheti el, hogy elvegye-e saját, vagy más életét? A biblia szerint csak Isten. „Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok?” – mondja Pál apostol a korinthusbeliekhez írt első levelében. Ha innen indulunk ki, akkor a saját életemet sem vehetem el, de jöjjünk „közelebb”, mert a biblia olvasása erősen kiment divatból, öngyilkosságból világbajnokok vagyunk.
Ha már minden szóba kerülhet a romániai magyarság ellen, és érette is cseppnyi, meg kell említenem azt minden viccen kívül, hogy Romániában igenis létezik királyság. Londonban kell kezdenem az emlékeztetést, ugyanis ott ült össze az Első Nemzetközi Roma Világkongresszus 1971-ben. És máris pontosítsunk!
Több anyaországi sajtóorgánum, köztük jelentős látogatottságú világhálós hírportálok, így a 888, a Pesti Srácok, az Origo és a Magyar Idők is foglalkozott azzal az érdekes fejleménnyel, hogy idén nem lépett fel Vona Gábor a „maga Tusványosán”, az EMI-táborban.
Percig se gondolja a jövendő diákja vagy öregje, hogy Petőfi önként rohant bele a halálba, mert vitte a költői önérzet. Utolsó nagy hadi útjai Erdélybe vezették-parancsolták, Ő pedig akkor is, mint egész életében, a nemzet javát szolgáló parancsot teljesítette.
Az elmúlt hét is igazolta a magyar kormány ragyogó sportstratégiáját. Főleg azt, hogy nemcsak a már beérett, sikeres élsportolók megbecsüléséről gondoskodnak, hanem az utánpótlás-nevelés fejlesztéséről, erősítéséről is.
A tusványosi hajcibálós botrányra a román csendőrség tett a minap csattanós pontot. Mindkét főszereplőjét a politikai cselekménynek – Füttyentő Libériát és Skalpos Fotográfot is – 500-500 lejre büntette a román rendvédelmi hatóság.
Ha néhány éve még csak ritkaságszámba ment egy–egy falunap megrendezése, ma már szegénységi bizonyítványnak tekinthető, ha egy valamit is magára adó községközpont nem rendez világra szóló ünnepséget.
Ne higgyük, én nem hiszem, hogy egy-két élve eltemetett író van, s azok is mind a magyar irodalomban. Nem is beszélve az agyonvertekről. Nem mentjük föl sem a hazai hóhér-politikusokat, sem az irodalomtechnikusokat.
Nincs a természetnek két teljesen egyforma alkotása. Az a természeti környezet, amely éppen száz esztendővel ezelőtt a fatimai jelenések helyszíne volt, mégis halványan a csíksomlyói „nyeregre” emlékeztet, mégha amott a „nyereg” hajlata sokkal enyhébb is, mint a mienk, no meg az az utóbbi száz évben teljesen beépített területté vált.
Nézem, nézem magam hajnali órán tea mellett, s hát naiv vagyok! Nocsak, kipihenten tán, de mindenképpen van bennem annyi jóhiszeműség, hogy ilyen csöndes, verőfényes órán higgyek valam...
1. Cristian Pomohaci pedofil pópa népdalénekes is. Nótás kedve nem hagyta el a világ füle és szeme előtt kirobbant botrány után sem. A napokban hangversenyt adott a szecessziós művésze...
Látták, észlelték, ahogy a tömeg összegyűl valakit éljenezni vagy valami mellett tüntetni, mindjárt felette markos férfiak képében mentőangyalok kezdenek röpködni, akik azonnal kiszeme...
Szeretnék köszönetet mondani Kovászna Megye Tanácsának, hogy támogatta a sepsibükszádi Vallató Fúvósegyüttes és a Nyugdíjasok Őszirózsa Dalkörének utazását az 5. Türi Magyar Nap...
Azt hiszem, hogy az Európát megnyomorító embercsempészet nem az egyedüli veszélyforrás, amivel számolni kell. Van itt medvecsempészet is, csak éppen azt nem tudni, ki vagy kik állnak e...
A Johannis-látogatásról sokan sokfélét elmondtak a romániai magyar sajtóban, de még anyaországi publicisták, sőt, fővárosi elemzők is megszólaltak. Akármennyire is óvatosan, körültekin...
Sokat hivatkozott költeménye a világlírának Shelley Óda a nyugati szélhez című verse, amelyben nyersnek és vadnak, valamint az „Ősz sóhajjá”-nak nevezi ezt a szelet. Ezúttal ki is egés...
Egy nagy kaliberű, a hazájáért nem csak tenni akaró, hanem tenni is tudó államférfinak ismernie kell országa valós helyzetét, el kell igazodnia a világ bonyolult folyamatai között, meg...
Orbán Viktor számos erénye közül az egyik, hogy soha nem illeszkedett be azon politikusok sorába, akiknek politikai mondanivalója a semmit mondásban, a fősodratú politika hivatalos szó...
Alighogy szóbeszéd kerekedik a nemzetiségi jogokról, életről, mindjárt előjön néhány nacionalista huhogó, végigjárja a tévéadókat, és elkezd jajongani Romániáért, hogy ezek a fránya er...
A világ közepe ott van, ahol egykor fölesküdtünk a szülőföldre, bölcsőtől a ravatalig. Hazafelé jövet Tusnádfürdőről, szinte néma csend van a kocsiban. Lehetséges, hogy pár napra Tusná...
A huszadik századi legnagyobb portugál költő, Fernando Pessoa „olvasói” Európa s a világ legkülönbözőbb szögleteiből kerülnek ki. Költőnk nagyrészt egy világvárosban, Lisszabonban élte...
Nem tudta sehogy megmagyarázni a leletet. Inkább így: magát az esetet. Mert nem minden nap adódik aranypénz Fenyőkút és Varság között a hegyi világban. S nem is mindenkinek. Boér János...
Az anyaországi sport erősségét bizonyítja, hogy az utóbbi időszakban alig volt olyan hét vagy hétvége, amikor európai és világversenyek valamelyik korosztályában ne indultak volna esélyesként a magyar sportolók.
Érdekes: a tavalyi nagy nekilendülés után pillanatnyilag megint beszédtéma lett a szakoktatás. Az elmúlt esztendőt a szakoktatás évének hirdették meg, ennek jegyében szerveztek, szerveztünk tucatnyi tanácskozást aránylag sok résztvevővel, új szakok beindításáról tárgyaltunk, s igen nagy reményeket fűztünk a főleg szavakban megfogalmazott, papírra rögzített elképzelésekhez. Aztán alábbhagyott a nagy láz, pár hónapos szünet után viszont megint felugrott.
Kicsit irigylem a portugálokat. Nem csak a kellemes, enyhe éghajlatért, amelyben kevesebbet vacognék, és mert C. Ronaldo egyesek szerint Bödénél is jobb, hanem mert Portugália az egyetlen ország a világon, ahol a nemzeti ünnep egy költő előtti tisztelgés: a kalandoréletű, jó tollú Luís Vaz de Camões halála napja, június tizedike.
Méltányolandó, hogy a román államfő nem félt bejönni az oroszlánbarlangba. Nem félt Csíkszeredába összehívni a Hargita és Kovászna megyei elöljárókat, mintegy elismerve, hogy együvé tartoznak (hívhatta volna Kovásznát Brassóba és Hargitát, mondjuk, Besztercére).
…ott, ahol a nyolcas megáll. Ez lehet a modern sláger, ugyanis meg nem erősített források szerint (ezzel szokott takarózni a média egy-egy nagy hazugság előtt) a román állampolgárok többsége kikapcsolódásnak a mallt választja immár.
Johannis államelnök tegnapi vizitje kapcsán helyi elöljáróink végre újból megvillogtathatták kommunikációs és kreatív képességeiket. A meglehetősen száraz és protokolláris látogatás konklúziójaként többek között azt nyilatkozták, hogy az államfő elismerte, hogy a két székely megye (Maros látványosan kimaradt…) egy régiót alkot, de azt is megállapították, hogy a területi autonómia kérdésében sincs vita az elnökkel, sőt: egyetértés van.
Most, hogy 90 éve (1927. június 17-én) született a pusztakamarási magyar ember, engedtessék meg egy magyar átlagembernek, hogy néhány írott szót ejtsen az egyénről: úgy is, mint emberről, és úgy is, mint szakemberről (íróról).
A mai parlamentáris demokrácia nem kedvez a tudatos nemzetépítésnek. Négyévente választásokat rendeznek, melyek eldöntik, hogy milyen politikai erő kormányoz a továbbiakban, így az ellenzék abban érdekelt, hogy a kormány bármit csinál, azt ócsárolja. Nem ritka a felelőtlenül ígérgetés sem, különösen azon pártok esetében, melyek előreborítékolhatóan nem jutnak egyedül kormányra.
Jó néhány évvel ezelőtt egyik szenátorunknak kiszámítottam, hogy a béréből közel sem jön ki az éppen akkor átadott villája értéke, még akkor sem, ha közben semmit sem evett volna. Ekkor jött a magyarázat, hogy örökölt, földeket kapott vissza, onnan a sok pénz. A valóság az, hogy még azzal sem jött volna ki a frissen felépített villa ára, ráadásul a vagyonbevallásában még eladatlanul szerepelt a szóban forgó birtok is.
Ama bizonyos, három rendőrről szóló vicc jutott az eszembe, amikor a bálványosi, közterületen levő szeméttározó körül uralkodó állapotokra figyelmeztető olvasói észrevétel kapcsán szül...
A 15. század legvégén tragikus esemény dúlta fel Marosvásárhely mezőváros nyugalmát: egy nyárádszentbenedeki nemes tucatnyi familiárisával és azok embereivel, a történész Benkő Elek szerint egész kis hadsereggel tört rá a városra, és meggyalázta a plébániatemplomot, sőt megölte annak plébánosát.
Egy annyi, mint tizenegy! Ne botránkozzék meg senki e komikusnak tűnő számegyenlet láttán. Tényleg ennyi! Matematikatanár barátom időnként panaszkodni szokott, hogy az okítására bízott tanulók egy része enyhén szólva hiányos számtani ismeretekkel felvértezve ostromolja a „tudás” várát, s amit annak idején elhanyagoltak valahol valakik, azt most behozni szinte lehetetlen próbálkozás.
A budapesti vízi parádé esős árnyékában, a bulgáriai Plovdivban Magyarország óriási fölénnyel lett első a kajak-kenu Európa-bajnokság éremtáblázatán.
Legszínesebb emlékeim közé tartozik Jancsi néni, egy közeli falucska megbecsült lakója. Hogy papíroson hogyan s mint szerepelt, nem tudom, de apjának köszönhetően Jancsivá vált, lévén a pálinka és az asszony nagy szerelmese, öt leány után a kocsmában megesküdött, hogy a hatodik Jancsi lesz, ha törik, ha szakad. A nép beleegyezett, így maradt a leányzó vénleány és Jancsi, mert hát ki csapta volna a szelet a falu szoknyás Jancsiának?