„Emelt fővel távozhatok”

A járványhelyzet ellenére az önkormányzatnál lassan visszaáll az élet a normális kerékvágásba, és befejezhetik mindazon munkálatokat, amelyeknek az előző években nekifogtak – derült ki a Kis József polgármesterrel folytatott önkormányzati szemlénkből, aki szót ejtett a szükségállapot alatti helyzetről, valamint a lassan már mindennaposnak számító, de annál sajnálatosabb medveproblémáról is.

— A zágoni önkormányzat miként nézett szembe a járványhelyzettel?

— Az önkormányzat hiába önkormányzat, a szükségállapot alatt gyakorlatilag úgy kezeltek Bukarestből, mintha nem is lenne semmi szerepe a községvezetésnek. Gondolok itt arra a titoktartásra, amely a karanténosokat övezte, illetve mindazon rendőrségi, csendőrségi intézkedésekre, amelyeket bármiféle értesítés nélkül hajtottak végre a településen. Olyan nap is volt, hogy közel ötven csendőr, rendőr razziázott Zágonban. A lakók hozzám fordultak, kérdezték: mi történt, valami betörés, bűncselekmény vagy netán fertőzötteket találtak? Én meg nem mondhattam semmit, mert engem sem értesítettek a hatóságiak. Amikor megkérdeztem a helyi a rendőrséget, azt válaszolták, sajnálják, de nem tájékoztathatnak. Aztán a prefektustól is hasonló választ kaptam, azt mondta, az akció a lakók javát szolgálja. Nem azt mondom, hogy az ilyen intézkedések kapcsán előre szóljanak az önkormányzatnak, de legalább közben értesíthetnék a községvezetést, hogy pontosan milyen rendőrségi intézkedések is zajlanak a faluban, mert a lakók elsősorban az önkormányzattól várják a választ, de az önkormányzat vagy nem tud semmit, vagy pedig nem mondhat semmit. Nem értek egyet azzal, hogy azokban a vészterhes időkben ennyire kispadra tették a polgármesteri hivatalt. Ami annak működését illeti, mi dolgoztunk a járvány alatt, betartottuk a szükséges járványügyi előírásokat. Az ügyintézés ablakon keresztül, vagy ha nagyon sürgős volt, akkor személyesen történt. A lakók részéről sem érkezett panasz, hogy esetleg nem végeztük volna megfelelően az önkormányzati feladatkörünket.

Folytatják a beruházásokat

— Most, hogy az élet visszaállni látszik a normális kerékvágásba, milyen munkálatok várhatóak a községben?

— 23 éve vagyok polgármester, de ilyen bizonytalan időket, mint ami most jellemzi a román parlamentet, nem éltem. Olyan nagy a bizonytalanság magasabb politikai szinteken, hogy azt sem lehet tudni, mi az, ami egyik napról a másikra változni fog. Nem lehet tudni azt sem, hogy milyen intézkedéseket fognak hozni, vagy milyen intézkedéseket akarnak hozni, ahogy arról sincs konkrétum, hogy idén megtartják-e a helyhatósági választásokat vagy sem. Szerencsére a költségvetési tervezetünk el van fogadva, ki van dolgozva, hogy mire fordítjuk a pénzt. Ez idáig a rossz időjárás miatt nem fogtunk neki azoknak a komolyabb munkálatoknak, amelyeket előreláttunk a 2020-as évre, de azért a mindennapi karbantartásokat, a mezei és községi utak rendbetételét elvégeztük. A tervezett nagyobb munkálatok: a zágoni víz- és szennyvízhálózat bővítése, Papolcon ivóvízhálózat létesítése (a munkálat mar azon szakaszban van, hogy június végére átadhatják). Szót ejtenék a zágoni konditerem helyzetéről is, mely lassan az átadási fázisban van, és ha minden jól megy, nyáron megtörténik a szalagvágó. Megemlíteném a zágoni és papolci művelődési házak felújítását, amelyekre már zöld utat kaptunk, és meghirdethetjük a kivitelezésre vonatkozó közbeszerzést. Itt megjegyezném, hogy „hála” a romániai bürokráciának, az instabil politikai helyzetnek, 3 évnek kellett eltelni ahhoz, hogy végre eljussunk a közbeszerzés lehetőségéig. Amire a magam részéről külön büszke vagyok, hogy az önkormányzatnak nincsenek problémái a kifizetésekkel, vagyis nincsenek elmaradásaink, és nem tartozunk a kivitelezőknek.

— Vannak további pályázati tervek?

— Mint említettem, az életkorom nem indokolja, hogy még egy mandátumon át vezessem a községet, ezért is döntöttem a visszavonulás mellett, és ezért is nem vágok bele új pályázatokba. A 23 éves községvezetői munkám alatt úgy vélem, hogy a lehető legtöbbet megtettem s megtettünk a község fejlődéséért. Mind önkormányzati, mind oktatási, vallási, infrastrukturális, beruházási téren azon voltam, hogy aki Zágonban lakik, érezze, hogy fejlődő községben él, és aki ide látogat, az is láthassa falvaink fejlődését. Nem szokásom az öndicséret, viszont úgy érzem, hogy 23 évnyi munkásság után emelt fővel adhatom tovább a stafétát másoknak. Tudom, kívülről nézve a polgármesteri hivatás könnyűnek tűnhet, viszont aki benne van, csak az tudja, hogy milyen, amikor a tervezett projektek megakadnak, és amikor nem lehet olyan ütemben haladni a községfejlesztéssel, mint szeretnénk vagy ahogy a lakók elvárnák. Idén nem pályázok új beruházásokra, mert nem szeretném, hogy aki utánam következik, a romániai bizonytalan helyzet miatt ne haladjon egyről a kettőre, hiszen láthattuk, sokszor évek kellenek amíg egy-egy pályázat eljut a közbeszerzés fázisáig.

A medvét játéknak hiszik Bukarestben

— A nyári hónapok beköszöntével a medveprobléma is újrakezdődött…

— Ennek fő oka, hogy túlzsúfoltak a területek, és a minisztérium nem a megfelelő intézkedéseket hozza. Én kb. 1970-től vadászok, s akkoriban voltak korlátozások, akkor sem és most sem akarta senki kiirtani a teljes medveállományt, viszont ez a helyzet is tarthatatlan, ami jelenleg uralkodik, a hozzá nem értők miatt. A falusi ember, aki mindennapi munkával tartja az állatait, azt kell lássa, hogy jön a medve, végez a jószágokkal, de a gazda nem tehet semmit, mert a törvény nem engedi. Hozzánk fordulnak, az önkormányzathoz, de mi sem tehetünk többet, a papírmunkát elintézzük, értesítjük a hatóságokat, aztán eljut a probléma egészen a minisztériumig, ahol legtöbbször süket fülekre talál az emberek panasza. Amikor Zágon községben idén megkezdődött a medvejárás, három hétig folyt a perpatvar köztünk, a prefektúra és a minisztérium közt. Mondhatni három hét kellett elteljen, és számtalan jószág kellett elpusztuljon, amíg végre Bukarestben rábólintottak két veszélyes vérmedve kilövésére. Ebből az egyik puskavégre került Papolcon. Viszont felteszem a kérdést, mennyit ér ez a két kilövési engedély a településen s környékén ólálkodó közel száz medvéhez képest, amelyek ennyire elszaporodtak, a felelőtlenség okán. Sajnos, a bukaresti hozzá nem értésnek elsősorban a gazdák isszák meg a levét.