A festészet útvesztőjében

László Dávid szülőfalujában, Kézdiszentkereszten olyan helyen lakik, amelynek közelében minden természeti csoda megtalálható. Ennek köszönhetően fiatal tehetségünk a tájképek festése iránt érez leginkább szenvedélyt. Már kisebb kora óta fest, úgy érzi, minden műalkotásánál egy új világ tárul elé.

– Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?

– Kézdiszentkereszten születtem, a Nagy Mózes Elméleti Líceumban tanulok. Az alkotásvágy kiskoromra vezethető vissza, már akkor nagyon szerettem festeni, rajzolni. Egy éve már vászonra dolgozom, nagyon szeretem, teljesen más érzést nyújt, másképp alkotok rajta, sokszor úgy érzem, mintha egy új világ tárulna fel előttem.

– Mit jelent számodra a művészet?

– A művészet sokat jelent az életemben, amikor festek, teljesen kizárom a külvilágot. Mintha egy teljesen más helyen lennék, nem tud megzavarni semmi, csak az önfeledt csend vesz körül. Az alkotás feltölt pozitív energiákkal, megnyugtat.

– Mi az, amit adni tudsz az embereknek az által, amit csinálsz?

– Érzéseket, a pillanatnyi hangulatomat, a saját alkotott világomat, pontosabban önmagamat szeretném megmutatni néha vidám, néha pedig sötétebb színekben. Leginkább az élénk színek jellemzőek rám, de vannak napok, amikor a sötétek veszik át a hatalmat, mert éppen valami olyasmi történt az életemben.

– Mi az, amire a legbüszkébb vagy, amióta ezzel foglalkozol?

– A Szent Anna-tóról készült festményt a számomra legkedvesebb alkotásomnak tartom, de mindig akad új kedvenc. Viszont valamiért ennél érzem a leginkább, hogy élethű: ránézek, és mintha a tó előtt ülnék a padon. Ez annyira megnyugtat, hogy valószínűleg emiatt is vált kedvenccé.

– Milyen témákban mozogsz leginkább othonosan?

– Leginkább tájképeket festek, nagyon közel áll hozzám a természet. A portréfestést is kipróbáltam, és bár még nem találtam fel magam benne, nem adom fel. Mivel saját ihleteimből festek, bármiféle segítség és külső hatás nélkül, a saját hibáimból is tanulok egy-egy alkotásnál. Még sokat kell fejlődnöm, de minden munka tanít valami újra.

– Mi inspirál vagy motivál egy-egy alkotást?

– Ahogy említettem, leginkább a természet és a tájak inspirálnak vagy éppen az akkori hangulatom. Utóbbi munkáim során az eső és a köd ihletett. Nagyon szeretem ezt az időszakot.

– Mi az, ami boldoggá tesz?

– Ha mosolyt csalhatok az emberek arcára a festményeimen keresztül. Örülök, amikor olyant alkotok, ami tetszik másoknak. Ajándékoztam festményeket ismerőseimnek, ezzel örömet szerezve számukra.

– Ezen a területen szeretnél tovább tanulni?

– Nem, a tanulmányaimat kertészmérnöki egyetemen szeretném folytatni. A festést hobbiszinten gyakorlom, fejlesztem magam, de nem tudhatom, mit hoz a sors, úgyhogy az alkotást sem zárom ki az életemből.