Hirdetés
Hirdetés

Recepciósként nyugati bordélyházakban

Recepciósként nyugati bordélyházakban Életmód

Baróti születésű nő adott interjút az Index magyarországi portálnak. Ebben Andrea néven szerepel, ami némileg érthető, hiszen jelenleg ugyan szakácskodik, korábban több nyugat-európai bordélyházban is megfordult – elmondása szerint kizárólag recepciósként.

 

Andrea összesen 11 évig volt újságíró-szerkesztő-regionális tudósító különböző romániai magyar sajtótermékeknél, a megyei napilaptól kezdve a kolozsvári rádió régiós tudósítói posztjáig. Jó tizenöt évvel ezelőtt úgy érezte, hacsak nem költözik Bukarestbe, elérte a plafont a szakmájában. Mivel nincs még egy olyan város, amit a kommunista megalománia jobban tönkretett volna, mint Bukarestet, ezért a legkevésbé sem vágyott oda – olvashatjuk az Indexen. Szerencsét próbálni ment német nyelvterületre, és volt egy olyan időszak az életében, amikor cseppet sem szokványos, viszont felettébb izgalmas munkakörben kereste a kenyerét. Sőt, nemcsak a kenyerét, hanem még az arra rákenhető vajra valót is…

Andreának egy találkozás változtatta meg alapjaiban az életét. Egy félig-meddig alvilági haverja jött az ötlettel. „Látom, tele van a tököd… figyelj, négy nyelven beszélsz, mi lenne, ha…”

„Az ötlet roppant egyszerű volt. Hogy Nyugat-Európa legális bordélyházai tele vannak különböző nációjú kelet-európai lányokkal és fiúkkal (igen, velük is), csak annak új hír, aki ma született. Viszont ezen emberek nagy többsége németül egyáltalán nem, angolul alig beszél. Ezért szükség van recepciósokra, akik fogják a kezüket, mint anno az óvónéni, és elkísérik őket gyakorlatilag mindenhová, amit egy legális szexmunkás felnőtt élete megkíván. No, ez voltam én, ez a recepciós, de valójában a lányok magyarul, románul, angolul és németül beszélő menedzsere, miközben bejártam először Ausztria, majd Németország vidékeit. Szeretném hangsúlyozni mindenki számára, akiknek ez nem világos, hogy szexmunkásnak lenni Európa boldogabbik felén nemhogy legális tevékenység, de betartva a törvényi előírásokat, jogosultságot jelent a szociális és egészségügyi juttatásokra, de még nyugdíjra is. Utópia, mi?”

Andrea szerette ezt a fajta munkát. Tényleg szerette. Az évek alatt hat emberkereskedő hálózat lebuktatásában vett aktívan részt éppen az a cég, ahol dolgozott. A prostitúció legális, mindenkinek. Az emberkereskedelem sosem lesz az újra, remélhetőleg…

„Ám be kell vallani, lelkileg megterhelő volt a munkám, amit 2009-től 2016-ig végeztem. Szándékosan sosem dolgoztunk olyan lányokkal, akiknek úgymond barátjuk, pláne férjük volt. Illetve, ezeket mindig megpróbáltuk kizárni. Többnyire sikerült. De a stricik is trükkösek… Volt, hogy mi hívtuk ki magunkra a razziát. Sokkal biztonságosabb volt így. Mert egy dolgot tutira meg kell tanítani szinte minden kelet-európai szexmunkásnak, még az elején: a rendőrök a barátaid, és ha tényleg komolyra fordul a helyzet, csak rájuk számíthatsz! Ők valóban érdemben segítenek – írta az Indexnek.”

Andrea Ausztriában csak Bécsben, Németországban viszont Drezdától Lipcséig, Rostocktól Aachenig mindenütt dolgozott recepciósként. A nyilvánosházak legális vállalkozási formában, korlátolt felelősségű társaságként működtek. A lányok, vagyis hát a dolgozók, be voltak jelentve, néhányan alkalmazottként, többségükben egyéni vállalkozóként dolgoztak, és eldönthették, hogy Ausztriában/Németországban, vagy a hazájukban adóznak. A lányok többsége kelet-európai volt, rengeteg magyar, aztán román, horvát, cseh, lengyel, szóval, az egykori keleti blokk országaiból.

Bármilyen egészségügyi probléma esetén a munkáltató állta a költségeket, hetente kötelezően nőgyógyászhoz kellett járniuk, ezt a társadalombiztosítás fizette. Volt egy zöld egészségügyi könyvecskéjük a lányoknak, mint régen a bárca, ezt a rendőrség rendszeresen ellenőrizte.

„Ausztriában a Praterben voltam recepciós, Németországban viszont csak felső-középkategóriás helyeken, úgynevezett escortügynökségeknél dolgoztam. De hát itt is előfordultak úgymond üzemi balesetek. Ez jellemzően azt jelentette, hogy valamelyik lány teherbe esett, természetesen szándékosan, mert szerelmes lett a kuncsaftba, vagy anyagi lehetőséget látott az illetőben. Ennek az urak sohasem örültek… Kialakult egyfajta kapcsolat köztem és a lányok között, végtére is gyakorlatilag a menedzserük voltam, én kísértem el őket bevásárolni, ha még nem tudtak németül, én vittem őket az orvoshoz, és közben természetesen megnyíltak. Sőt, kényszeresen mesélték el az élettörténetüket, a problémáikat, a szerelmeiket, a csalódásaikat. Egy kicsit a pszichiáterük is voltam, de azért arra ügyeltem, nehogy túlságosan közel kerüljek hozzájuk. Az veszélyes lett volna, így is előfordult, hogy egyik-másik alkalmazottunkat nagyon megkedveltem, és aztán nehéz volt végignéznem a tragédiájukat.”

Mert bizony ilyen is előfordult. Tudni kell, hogy munka közben tilos italozni, viszont az is igaz, hogy ezt a munkát nehéz úgy végezni, hogy az ember időnként nem folyamodik valamiféle búfelejtőhöz. Az egyik legszebb és a legnagyobb bevételt hozó lány rászokott az alkoholra, egy idő után el kellett bocsátani, és rövid időn belül a Prater egyik utcasarkán végezte, a hierarchia legfelső kasztjából a legalsóba zuhanva.

Az escortügynökség, magyarul a bordélyház, olyan volt, mint egy hivatal, vagy inkább egy gyár. Három műszakban dolgoztak a lányok, kinek melyik turnus felelt meg az életritmusa függvényében. Nyolc órát dolgoztak, aztán vagy hazamentek, vagy bementek a szobájukba pihenni, mert nem mindenkinek volt lakása. Egy félórás meló díja alapjáraton 80 euró volt, az egyórásért 130 eurót számítottak fel. De ez csak az alapszolgáltatás volt, már a csókért is felárat számoltunk. Persze voltak perverz vendégek, nem is kevés, a golden showerért jó sokat kellett fizetni pluszban, az olvasó fantáziájára bízom, hogy kitalálja, mi volt ez” – részletezte az extra szolgáltatásokat az Index informátora.

Egy hónapban tisztán megmaradt 2000 eurójuk a lányoknak, extrák és műcici nélkül, persze ha valaki bevállalta a különféle pluszszolgáltatásokat, akkor meg is duplázhatta a keresetét. Egy golden showerrel vagy a domina szerepét eljátszva akár 350 eurós órabért is elérhetett az illető. Sokan csak pár hónapra ugrottak be dolgozni, sok volt az egyetemet végzett, diplomás magyar nő, akik egy kitűzött cél – kocsi, világ körüli utazás – érdekében szálltak be, és amikor összejött a pénz, hazamentek Pestre folytatni a polgári foglalkozásukat. Az ilyen beugrókról többnyire nem is tudták otthon, hogy mit csinálnak Ausztriában vagy Németországban, még a szüleik sem. Akik viszont hosszú évekre ott ragadtak, azok nem tudták titokban tartani a foglalkozásukat az otthoniak előtt.

„Nem sok olyan esetről tudok, hogy az illető lány meggazdagodott volna az escortfoglalkozásból, de olyanról tudok, hogy valaki összespórolt egy lakásra valót – gondolkozott el Andrea. – Persze nem ez volt a jellemző, többnyire elszórták a lányok a nehezen megkeresett pénzt Gucci vagy Armani táskákra, Jimmy Choo cipőkre. Sokan megkérdezik, milyen korú lányok dolgoztak nálunk. Nos, kapaszkodjon meg: csak alsó korhatár volt, 18 évesnél fiatalabb alkalmazottunk nem lehetett! Úgymond, felfelé nyitott volt a korösszetétel, dolgoztak nálunk 65 éves nagymamák is, és nehogy azt higgye, hogy nem voltak kuncsaftjaik, sokan kifejezetten koros hölgyeket kértek.”

Mindenki telítődik egy idő után. Andreánál is eljött az a pont, amikor már egyre nehezebben viselte a recepciósi, vagy inkább menedzseri munkakör lelki traumáit, még úgy is, hogy kifejezetten érdekesnek, izgalmasnak találta azt, amit csinált. 2016-ban, hét év után döntöttem úgy, hogy vált. Átképezte magát szakácsnak, és ma is ebben a szakmában dolgozik, még úgy is, hogy lényegesen kevesebbet keres, mint egykor recepciósként. Jelenleg Freiburgban lakik és dolgozik. „Ami pedig a recepciósi munkakörben eltöltött hét évemet illeti, azért azt nem cserélném el semmivel. Életre szóló tapasztalatokkal gazdagodtam” – nyilatkozta az Indexnek.

A teljes anyagot itt olvashatja el:

https://index.hu/kulfold/2023/01/09/bordelyhaz-recepcio-magyar-lanyok-izgalmas-szakma-baratsagos-rendorok-/

Fotó: depositphotos.com

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2023. január 10., 16:14
    ÉRTÉKELÉS: 9

    ez egy foss cikk, akartad írni. Micsoda leleplezés. Andrea, ahelyett hogy Baróton a bűnyászok seggét törölgetné elmegy idegenbe bordélymenedzsernek. Húúú.

  • User
    Dátum: 2023. január 10., 17:13
    ÉRTÉKELÉS: 5

    Egy puritán kupimama elbeszélései !!!🤔🤔😍. Aki nem hiszi , járjon utána , ami persze lehetetlen főleg ,hogy fele fantazmagória . 🤣🤣🤣Aki meg elhiszi ebben a tálalásban az szamarabb a lónál és magára vessen !!!

  • User
    Dátum: 2023. január 11., 11:10
    ÉRTÉKELÉS: 9

    Micsoda megnevezés!Bor-dély menedzser.
    A kávésmama vagy a madám szó az már nem ‘trendy’,ugye?Ha sok volt a kliens ,akkor a menedzsernek is be kellett ugornia,mert az üzlet az üzlet.

  • User
    Dátum: 2023. január 11., 17:14
    ÉRTÉKELÉS: 11

    Az Index a magyar újságírás egyfajta bordélyháza, az interjúalany tehát tökéletesen megfelelő az ők szintjüknek! A téma is ragyogó,,, Erdővidék nagyjai”, a recepciós és a másik Való Világos észlény, aki most influenszerkedik, azt osztja, amiből neki a legkevesebb van…

  • User
    Dátum: 2023. január 11., 21:10
    ÉRTÉKELÉS: 0

    ezután hetente rendszeres beszámolókat szeretnénk olvasni a nyugati kupikat megjárt lányaink asszonyaink, feleségeink zamatos kalandjairól….:) csakhogy tudjuk: amíg mi, balfék férfiak dagasztottuk itthon az ősi sarat, ők legalább nem féltek és jókat ….tek

  • User
    Dátum: 2023. január 12., 1:01
    ÉRTÉKELÉS: 13

    Valószínűleg nem is Andrea és valószínűleg nem is baróti, csak választott egy nevet és rábökött a térképen egy településre …, a többi viszont valószínűleg igaz … és lehet, hogy még nem is mesélt el mindent … és még sokan mások is sokfélét mesélhetnének …

  • User
    Dátum: 2023. január 13., 13:42
    ÉRTÉKELÉS: 4

    Ez is egy munka, de kimaradt a cikkbol, hogy mi vezerelte pont ennek a munka vegzesere. A kivancsisag, nagyobb jovedelmezes? Lehetett volna szallodai recepcios is, vagy pincer, stb. Ujsagirobol hogy vezet az egyenes ut madamsagig?

    • User
      Dátum: 2023. január 14., 10:19
      ÉRTÉKELÉS: 4

      Az egyetem alatt nekem is volt egy ismerősöm kétes kapcsolatokkal, akinek mindenféle pénzszerzési ötletei voltak. Nem fogadtam el az ajánlatait, pedig szegény voltam és elég naiv, most igy visszatekintve, hanem megszakítottam vele az ismeretséget. Még egy fiatal, tapasztalatlan ember is tudja, érzi, hogy mikor kell nemet mondani, ezért furcsállom, hogy egy tapasztalt, ráadásul újságíró ilyen munkahelyet fogad el.