Hirdetés
Hirdetés

Megélni a pillanatot

Megélni a pillanatot Cseperedő

A gyerekkori karácsonyok mindenki számára a határtalan boldogságot jelentették. Kozma Orsi dietetikusnak, edzőnek sikerült megőriznie a lelkében a pillanatnak élő, csodaváró kisgyereket.

– Kisgyerekként, ahogy most is, itthon töltöttem és töltöm a karácsonyt a szüleimmel. Megajándékoztuk egymást, majd vacsorára a nagyszüleimhez mentünk, ahol közösen vártuk az Angyal érkezését. Viszonylag szűk a családi körünk, így a tágabb családi ünneplés sem volt túl nagy. Nem volt soha hosszas ünnepeket megelőző készülődés. Utolsó napokban anyukám sütött-főzött. Néha tudtam neki segíteni is, bár az utóbbi években az év végi rohanás miatt erre ritkábban került sor – mesélte Kozma Orsi.

Kisgyerekként ő is megírta a levelét az Angyalnak, és az ajándékba kapott játékokat a mai napig megőrizte.

– Minden évben írtam levelet, amit az ablak párkányára tettem ki. Pár levél még most is megvan, ahogyan minden gyerekkori játékom is. A karácsonyfát természetesen az Angyal hozta. Emlékszem is rá, hogy karácsony napján apukámmal mindig elmentünk sétálni és mire hazaértünk, megérkezett az Angyal. Azóta természetesen közösen díszítjük – tette hozzá mosolyogva.

Békét sugárzó, karácsonyi gyerekkori élménye a családjához, szüleihez köthető.

– Az Angyal érkezését követően, amikor hazaértünk a családi vacsoráról, mindig bebújtam a szüleim mellé a nagy ágyba és együtt néztük a tévében az ilyenkor rutinszerűen vetített magyar filmeket. Annyira békés volt minden ilyenkor. Ezek a mindenkori legkedvesebb emlékeim mai napig. Gyerekként még olyan varázslatos volt minden, bár a feszélyezett hangulatú családi vacsorák már akkor sem tartoztak a kedvenceim közé. Ma már nagyon sok minden átalakult, és nem csak nálunk, de úgy érzem, világszinten elvesztette az ünnep a valódi értékét – magyarázta.

Gyerekkori lelkesedését a mai napig sikerült megőriznie.

– A csodaváró gyerek mai napig megmaradt bennem, de nem kimondottan a karácsony kapcsán. Szeretem megélni a pillanatokat. Ez most is így van. A karácsonyt megelőző, illetve a két ünnep közti időszakot nagyon szeretem, viszont kimondottan a karácsony napját sajnos nem várom túlzottan. Sosem voltak jó élményeim. Mindig azt éreztem, hogy ahelyett, hogy nyugodt lett volna minden, mindenki stresszelt, hogy minden időre meglegyen. Számomra a karácsony egy melegséggel és csodával egyenértékű ünnep. Nagyon szeretek ajándékozni, viszont számomra az ajándékok akkor jelentenek valódi értéket, ha nem kényszerből adódnak. Nem szeretek azért ajándékozni, mert „muszáj”. Szeretném, ha a gyerekkori élményeim egyszer visszaköszönnének és a karácsony elnyerné valódi értékét – emelte ki Kozma Orsi.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük