Hirdetés
Hirdetés

„Azt akarom, hogy tudják”

„Azt akarom, hogy tudják” Kovászna megye

Nem mindennapi, de találó, Próza-pár-beszéd címmel került sor az elmúlt héten egy rendhagyó könyvbemutatóra a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében. A megnevezés az intézmény igazgatójától, Szonda Szabolcstól származik, aki ily módon foglalta össze tömören az est lényegét, amelyen a szerzők egymással beszélgetve ismertették legújabb könyveiket. Ez nem okozott nehézséget Lakatos Mihálynak (1964) és Simó Mártonnak (1963), hiszen mindketten Székelyudvarhelyen nőttek fel, és több mint negyven esztendeje ismerik egymást.

Hirdetés
Hirdetés

Lakatos Mihály, Mosoly járvány idején (Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2021) címet viselő tárcanovella kötetét Szonda Szabolcs a jelenkor múlt felé is visszatekintő króni­kájaként határozta meg, amely mozaikszerű rálátást nyújt „napjaink bogaraira és furcsaságaira”, ezekből arra is következtetvén, hogy merre tartunk.

Az író Simó Mártonnal folytatott társalgása során kiderült, hogy a kötetben található írások főszereplője Ábel, akit bevallottan Tamási Áron hőséről mintázott meg. A feltámasztását részben Margittai Gábornak köszönheti, ugyanis a Magyar Nemzet napilap Lugas névre keresztelt hétvégi mellékletének szerkesztőjeként felkérte tárcák írására, amelyeket háromheti rendszerességgel hét éven keresztül le is közölt. További megjelentetésüket a rovat júliusi megszűnése miatt kellett abbahagyni. Ugyanakkor Lakatos azt is elárulta, Tamási Áron regénytrilógiájának Ábelje a fiai kedvenc hőse volt, ezért elszomorította őket, hogy három kötet után lezárult a történet. Ezért választotta a tárcanovellái szereplőjének, már az elején leszögezvén, hogy ő egy másik Ábel ugyan, de a gondolkodásmódjuk és a sorsuk egymáshoz hasonló.

„Tamási Ábelje annak idején a szegények és elnyomottak ügyét írta a zászlójára, az enyém már csak a józan észt. A tárcáim egyfajta memoárként is készülnek az unokák-dédunokák számára. Azt akarom, hogy tudják, hogyan tértünk le a normalitás útjáról. Tudják, és okuljanak belőle. Mert nekik kell majd visszatérni rá” – vallotta könyve széljegyzetében és a sepsiszentgyörgyi találkozón az író.

Lakatos Mihály két évtizede él Budapesten, azonban Magyarország Kulturális Koordinációs Központjának vezetőjeként 2011 és 2015 között Sepsiszentgyörgyön lakott a családjával együtt. Kifejezetten örült ennek a lehetőségnek, mert így Budapesten született fiai megismerhették apjuk szülőföldjét, az itteni embereket és valamennyire a román nyelvet is elsajátították.

Lakatos Mihály nemcsak író, hanem József Attila-díjas költő és műfordító is. Hogy a két műfaj valamelyikében mikor szólal meg, belső késztetés kérdése. A román művek magyarra fordításába egy időben „nagyon belevetette” magát, gyors egymásutánban három könyvet is átültetett magyarra. Ebből kettő regény, a harmadik pedig Klaus Iohannis, Románia elnökének, Nagyszebentől az elnöki palotáig címmel megjelent önéletrajzi vonatkozású írásait tartalmazza. Az utóbbi tolmácsolására a román kiadó kérte fel, közvetlenül Iohannis államelnökké történt megválasztása után, amit a jó kapcsolatok kialakításának jeleként értelmezvén el is vállalt. Sajnos, csalódnia kellett, és a könyv további sorsáról sincsen tudomása.

Fotó: Solymosi-Incze Enikő

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások