Nane, az útkereső filozófus

Az örményországi Nane Sahakyan az Európai Szolidaritási Testület (ESC) program keretében érkezett még szeptember elején Kézdivásárhelyre, ahol egy évet tölt el a Zöld Nap Egyesület önkénteseként.

Filozófiai tanulmányai elvégzése után a Charentsavan nevű kisvárosból származó Nane többféle munkát is végzett. Aztán Kínába szeretett volna menni, ám a járványhelyzet áthúzta terveit, és mivel éppen útkeresésben volt, kapóra jött az ideutazási lehetőség. „Több területen, különféle beosztásokban dolgoztam egyetemistaként és tanulmányaim befejezése után is, fordítottam, titkári teendőket láttam el, üzletvezető is voltam, és mindet szerettem, ám még keresem az igazán nekem való munkát, hivatást. Valami újat szerettem volna kipróbálni, és egy barátom talált rá a világhálón erre a programra. Úgy éreztem, ezt nem hagyhatom ki”, vélte.

Az önkénteskedés nem új keletű számára. „Egyetemistaként kulturális rendezvények szervezésében segítettem, vitaesteket rendeztünk, emellett több alkalommal tisztítottuk meg kisvárosunkat és a közelben levő erdőt a hulladéktól, és gyerekekkel is rengeteget foglalkoztunk.” Kézdivásárhely nagyságú szülővárosa nem pörgéséről híres, tette hozzá Nane, így a fiatalok zömében tanulással múlatják idejüket. Ami Kézdivásárhelyt illeti, a Heal the Earth, Reloaded Edition (Gyógyítsd a Földet, újratöltött kiadás – szerk.) projekt önkéntese így vélekedik:

– Mindenki azt jósolta odahaza, hogy kulturális sokk ér majd. Ám egyáltalán nem így történt, mindenki kedves, segítőkész és őszinte. Kitűnő az időjárás is, hiszen ideutazásom előtt Örményországban 42 fok volt, és nem szeretem a túlzott meleget. Itt olykor esik, fúj a szél, hűvösebb van, szóval nagyon rendben van számomra. Jártunk Bukarestben, és nagyon tetszett, hogy mindenféle szubkultúrák képviselői járnak-kelnek az utcán. Az én hazámban például hosszú hajú férfiakat nem igazán látni – fejtette ki. Az egyesületi tevékenységet szereti, ám azt is elárulta, mi az, amiért nem rajong.

– Nem nevezném munkának az itteni tevékenységemet, igazából ez egy hobbi számomra. Amikor a nap végén a szállásra érek, nem fáradtnak érzem magam, inkább feltöltődve. Szeretek írni, és erre most remek lehetőségem van, hiszen beszámolókat kell készítenem. Gyerekként író szerettem volna lenni, de már 2–3 éve nem vetettem semmit papírra. Szeretek a gyerekekkel játszani, megfigyelni a reakcióikat. Értem, amit mondanak nekem, ám szeretnék minél többet kommunikálni velük, hiszen szükségük van arra, hogy valaki meghallgassa őket, ezért hozzálátok a magyarnyelv-tanuláshoz. Az egyetlen dolog, ami nem jön be annyira, az a korán kelés – jegyezte meg.

Nane nem adta fel korábbi tervét, amit hazatérése után szeretne megvalósítani. „Itt az angolnyelv-tudásomat is tovább csiszolom, ugyanis hazatérésem után Kínában szeretnék angolt tanítani. Többfelé utaznék, hogy minél több tapasztalatot szerezzek különféle ágazatokban, és rájöjjek, mi az, amit igazából tenni szeretnék az életben. Jó olyan emberekkel találkozni, akik láthatóan imádják a munkájukat, én is meg szeretném találni a számomra megfelelő foglalkozást”, summázott.