Romok

Becsukta a könyvet, habár nem volt álmos egy fikarcnyit sem. Az ablakhoz ment, nem látott senkit az utcán, csak a szél mozgatta szelíden a diófaágakat.

A tegnap a könyvtárban járt. A könyvek porosak voltak, látszott, hogy hosszú időn keresztül nem érintette meg őket emberkéz. Az iskolát is bezárták, mert a szülők bevitték gyerekeiket a városi iskolákban. Ott jobb lesz, ott a csemeték okosabbak lesznek, mondták.

Jó pár éve a szél ledöntötte a templomtornyot. Pedig nem is volt haragos a szél. A romok ma is ott hevernek. A templomkapu előtt. Az a pár, őszes hajú hívő, aki még vasárnaponként Istenre kíváncsi, a romokon átlépdelve jut be a templom falai közé. A Jelen is óvatosan lépeget, nehogy eltörje a bokáját. Barátságosan veregeti meg az emberek vállat, kezet fog velük, s azoknak jól esik e gesztus. El is felejtik a romokat. S a könyvtárat, ahol porosak a könyvek.

G. Szabó Ferenc

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.