Ősz

Színes szivárványként pompázik a táj,

elhibázott lépéseim

nem takarják, nem óvják,

csak az égen lassan megjelenő csillagok

fosztják ki létem, egyedül vagyok.

 

Ásít, nyugovóra tér bennem a világ,

csak én nem oltom még el a csillagot,

fényében lesem, hogy fürdenek kacér angyalok,

hogy cirógatják farkas énemet

egy beteg világban, ahol haldoklik a szerelem.

Borbáth Sándor

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.