Felhívás!

Hogy újra…

Köszönöm… Egészen semmiért, hogy

ritka pillanataimban veled s pont beléd,

hogy annyi hideg év életrengeteg ködén

megőrizted, mint erdők, régi idők ízét.

 

A nap vörös köntösébe bújtat,

és a Hold karjaiban altat el –

félek felemészt ez a titkos érintés,

és te elhagysz majd, hogy újra velem légy.

Borbáth Sándor

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.