Valahogy mégis sikerült
Havasalföld egyesülése, kommunizmus, erdélyi vajdák. Teljes káosz van a fejemben. A ...
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Földöntúli üzenet
Két-három hónapja jelent meg a gyilkos járvány, azóta rendre szedi áldozatait a föld minden sarkában. Fokozódtak az óvintézkedések, megtanultunk átértékelni nagyon rövid idő alatt mindent. Mintha valaki letépett volna egy hályogot a szemünkről, és a helye még vérzik, sajog. De belső látásra kényszerít. Talán nem is olyan rossz dolog ez, talán megváltás lehet a számunkra… Olyan méreteket öltött a gonoszság a földön, mint az özönvíz előtt, amikor lesújtott Isten haragja. A belső látás megmenthet minket az utolsó percben. Kiszakíthat a virtuális világból, melyet homokra építettünk, észrevétlenül, sok éven keresztül. Megtaníthat arra, több minőségi időt töltsünk a szeretteinkkel. Gyakrabban fejezzük ki érzelmeinket. Többet beszélgessünk, játszunk, nevessünk együtt. Többet imádkozzunk…
Napról napra szigorúbbak lettek a tilalmak. A minap számlát fizettem, aznap éjjel és egész nap erős szél fújt, szinte felröpített a levegőbe. Mintha égi jel lett volna. Néptelen járdán araszoltam előre, csak lassan tudtam, süvített a szél a nyakamba. Adott pillanatban földbe gyökerezett a lábam. Mozdulni se bírtam, kiesett a könny a szememből. Egy közepes nagyságú madár teteme hevert a fűben, csóka vagy szarka lehetett. Valaki pálcikát szúrt melléje a földbe, egy toll volt hozzá kötözve s két szál ibolya. Sohasem volt részem madártemetésben, megkövülten álltam ott. Az ibolyák nem voltak elhervadva, nem sok idővel azelőtt kötözhette valaki a pálcikához, melyet beleszúrt a földbe, mint egy keresztet. Arra gondoltam, csak gyerek lehetett. Nem tudom miért, nem éreztem képesnek egy felnőttet ilyen cselekedetre. Talán a vírus végzett a madárral, bár lehetet egy macska is. Ki tudja? Néhány percig némán hódoltam a gyásznak, tisztelettel. Gondolatban átöleltem a „keresztállító” vállát.
Este még egyszer végigpörgettem magamban a furcsa esetet. Tudatosult bennem sokadszorra, hogy minden kapott nap a Jóisten ajándéka. Hogy rövid és keskeny az ösvény, mely az élettől a halálhoz vezet, s nem mindegy, hogyan megyünk át rajta…
Másnap egy jó barátom nyitott be hozzám, pár hónapos unokája mosolygós fényképét mutatta. Öröme átvilágította lelkemet…
RIADÓ
A Semmilyen Évszak emberei már
rozsdás vasakat húznak egy szekéren,
kiszáradt kutakkal érkezik a nyár,
s ők fej lesütve jönnek falfehéren –
mások rollerrel száguldanak végig
káprázatoktól csillogó aszfalton,
csak izzadtságuk száll már fel az égig
– csónak vár rájuk egy távoli parton…
Szembe megyek velük, s szinte ordítok,
segélykiáltásra fülük rég süket,
s útszéli, poros csipkebogyóbokrok
fogadják csupán a köszönésüket
– teherautókkal páncélt küldenek
a Semmilyen Évszak embereinek !
Nichita Stănescu: Dal
Ez egy történése belső világomnak,
s akkor a boldogság, mely lényemben honos,
erősebb nálam is, bár csontjaim nyomnak
te összeroppantod őket egy ölelésben,
s ez fájdalmas néha, de mindig csodálatos.
Hát most beszélgessünk, mondjunk szavakat egymásnak,
üvegesen hulljanak, mint a véső, hosszan,
mely határt szab a folyón a deltának,
s nappalt választ el az éjtől sorozatosan.
Röpíts fel, boldogság, és verd bele
a csillagokba halántékomat,
míg öntudatlan világom kiszélesedik,
gerinc lesz belőle, vagy valami más,
magas és hosszú, mint egy folyamat.
De jó hogy létezel, mily csoda, hogy vagyok!
Két különböző dal, mely ütközéskor összekeveredik,
két szín, mely lényegében sose folyt még egybe,
egy nagyon lentről, a föld felé hajolva,
egy nagyon fentről, szinte szétbomolva
a lélekfagyasztó, páratlan harca során:
hogy létezésed csoda – én szerencsés vagyok.
(Fordította: Józsa Attila)