Felemel a sípok hangja

Felemel a sípok hangja Kultúra

Angyaloson, a Kulturális Örökség Napjai keretében Sípok hangja címmel Kolonics István, a 19. században élt orgonaépítő munkásságát bemutató kiállítás nyílt vasárnap. A helyszínen, a református templomban ez alkalommal Lőfi Gellért és Székely Kitti Fruzsina koncertjét is meghallgathatták az érdeklődők.

A Kovászna Megyei Művelődési Központ tíz éve csatlakozott ahhoz az uniós kezdeményezéshez, amely arra a kulturális örökségre hívja fel a figyelmet, amit már alig veszünk észre a hétköznapokban, mivel adottnak, természetesnek tekintjük. A bácskai születésű (1826) Kolonics István munkásságának tekintélyes része köthető Erdélyhez, azon belül Háromszékhez is. A vajdasági szakirodalom nem is tartja számon, annál inkább a hazai orgonaépítészettel foglalkozó könyvészet, hiszen házasságkötése után Kézdivásárhelyen telepedett le. Egy híján 200 orgonát épített Erdélyben, a legnagyobbat Gyulafehérváron, de Erdély több felekezetének templomában, sőt Bukarestben és Moldvában is állnak ma még működőképes orgonái.

Az angyalosi kiállításmegnyitón, mely egyben az ökumenikus imahét záró rendezvényét is képezte, Tusa Róbert református lelkész ismertette a kiállítás létrejöttének előzményeit, majd Ungvári Barna András, uzoni lelkipásztor, egyházmegyei főjegyző rövid szolgálata után Lőfi Gellért, a Plugor Sándor Művészeti Líceum tanára szólaltatta meg a templom több mint százéves orgonáját (ez nem a Kolonics műve), Händel és Bach-műveket játszván, illetve Székely Kitti Fruzsina szoprán adta elő orgonakísérettel Caccini, Schubert és Wolf Péter Ave Mariáját. A templomban e jeles alkalomból helyükre kerültek a zászlótartók is, amelyben a székely, a magyar nemzeti és a millenniumi zászló kapott helyett a gyülekezet asszonyai pedig szeretetvendégségre hívták az eseményen résztvevőket.

A kiállítás múlt év decemberében az alsóesztelneki katolikus plébániatemplomban debütált, januárban Alsócsernátonban kapott helyet (a református templomban), onnan került Angyalosra, de megalkotói várják más gyülekezetek jelentkezését is, amelyek akár egyházi eseményhez kötődve, akár soron kívül befogadnák, és természetesen minden helyszínen megszólaltatják az orgonát is, ha az működőképes.

– Elsődleges célunk az volt, hogy tudatosítsuk a történelmi orgonákat birtokoló helyi közösségekben, gyülekezetekben azt, hogy milyen érték van rájuk bízva – mondta lapunknak Szőts-Papp Zsuzsa, a művelődési központ munkatársa, a kiállítás megalkotója. – Sok olyan orgona van Háromszéken, amelyek felújításra szorulnak, mert már nem minden funkciójuk működik, le vannak hangolódva, stb. Tudjuk, hogy sok költsége van az egyházaknak, de reméljük, erre is kerülhet pénz. Idén még folyik a dokumentálódás, de jövő év elején szeretnénk kiadni egy igényes, képes összefoglaló kiadványt a háromszéki orgonákról, amely reményeink szerint ahhoz is hozzásegítheti a gyülekezeteket, hogy ha egy pályázati lehetőség adódik, azonnal léphessenek, ne akkor kutassanak történelmi adatok után. Elérhetők a közelünkben is orgonarestaurátorok (Újtusnádon, Szászhermányban, Székelyudvarhelyen), a nyujtódi katolikus plébániatemplom orgonájának felújítását például nagyon szakszerűen végezte el az újtusnádi Bors László. Ezzel ellentétben olyan esetek is vannak, hogy a Kolonics által különleges szerrel kezelt faelemeket, amelytől 100 évig sem ült beléjük a szú, lekenték olajfestékkel, teljesen megfosztva őket patinájuktól.

Kolonics István az első önálló – azóta megsemmisült – hangszerét Baja város evangélikus temploma számára építette 1854-ben, majd a következő évben elkészült az első erdélyi orgonája a nagyenyedi minorita ferences templom számára. Ez a hangszer annyira megtetszett az akkori főpásztornak, Haynald Lajosnak (1852–1864), hogy meg is hívta Erdélybe az aranykezű fiatal mestert, akit a későbbi főpásztor, Fogarassy Mihály (1864–1882) is pártfogolt. 1855-ben Kézdivásárhelyre költözött, és alig három esztendő múltán már állnak hangszerei Csíksomlyón, Felvincen, Málnáson, 1861-ben pedig a céhes város református templomában is Kolonics-orgona szólal meg. Ugyanezen év december 9-én az akkor 35 éves Kolonics házasságot kötött a Dézsi Bálint hentes és Jancsó Sára 21 esztendős lányával, Rozáliával. Legnagyobb hangszereit a gyulafehérvári székesegyház, a székelyudvarhelyi, gyergyószentmiklósi, nagytusnádi templomok számára építette. A kiváló mester halála (1892) után kézdivásárhelyi családi házát és környékbeli ingatlanjait elárverezték, tartozásait ebből egyenlítették ki.
(ersekseg.ro/Fórika Balázs)
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.