Tízezer euró nem sok pénz

Mi vesz rá egy 77 éves férfit, hogy élete munkáját, a véres-verejtékével kikeresett és összekuporgatott 10 ezer euróját felajánlja a Câmpulung Muscel-i megyei kórháznak, egészen pontosan a koraszülötteket gondozó részlegnek? Hadd vegyenek a pénzből orvosi felszerelést, a mindennapi tevékenységhez szükséges eszközöket, kellékeket, mint amilyen a pelenka is. Nem vicc. Voltam én már kórházban többször, és az otthoniaknak kellett mindent behozniuk a fájdalomcsillapítótól a kötszerig.

Megérdemli az öregecske, az a bizonyos Ion Cârstoiu, hogy a Székely Hírmondó olvasói is megismerjék a nevét, ha már ekkora áldozatot hozott. Nem egy nyugalmazott ezredesről beszélünk vagy politikusról – hallott vagy ismer egyébként is bárki olyan politikust, aki ilyen nemes gesztust tett? –, hanem egy olyan emberről, aki omladozó házikóban éldegél szerény – 1300 lejes – nyugdíjából, viszont akinek soha sem lehetett gyereke. Ezért is döntött úgy, hogy a húsz éven át kuporgatott pénzét a kórház gyerekrészlegének ajánlja fel.

Amit leírtam, mind tény, de nem biztos, hogy országos hír lesz belőle. Mindenképp példaértékűnek tartom, és ismét felteszem a kérdést azoknak, akik megszólítva érezhetik magukat, hogy Háromszéken vajon kerül-e ilyen jótevő? Tízezer euró nem sok pénz, bár jómagam is lehet, csak húsz év alatt vagy még hosszabb idő alatt tudnám összespórolni. Az, hogy összekuporgatott pénzről van szó, még inkább növeli eszmei értékét. A cégvezetőnek, a leg­újabb autócsodákkal járkáló ügyvédnek, orvosnak, bankárnak nem olyan jelentős összeg ez. Mégsem olvasok olyan híreket, hogy a híres dr. Legnagyobb Magánpraxis 10 ezer lejt (!) ajánlott volna fel a kézdivásárhelyi tüdőröntgen vagy az albisi iskola mosdójának rendbe tételére. Milyen szép is lenne…

Gajdó Ferenc, Kézdivásárhely