Élet a gettóban

A kolozsvári Pataréten önkéntesként dolgozó Vicsai Norbert pszichológus az ottani roma közösségről tartott előadást pénteken a sepsiszentgyörgyi Tein teaházban.

„Elképesztő, hogy a 21. században, itt, az országban a pataréti gyermekek nagy része vezetékes vizet életében nem látott” – ütötte fel a hangot az előadó, aki az Élet a gettóban (Patarét) címmel a Kolozsvár melletti, pataréti szeméttelepen élők helyzetét, körülményeit, szokásait ismertette. Vicsai szerint szörnyű környezetben élnek ott kicsik és nagyok egyaránt, a hely toxikus, nincs tiszta víz. Az alkoholfogyasztás, az analfabetizmus gyakori, és bizony tetten érhető a prostitúció, valamint az embercsempészet is. Legtöbb anya kiskorú, van olyan nő, aki már 35 évesen nagyszülő. Alacsony az átlagéletkor, a legidősebb ember, akit ottléte alatt megismert, egy 55 éves férfi volt.

„Gyakoriak a bántalmazások, a nemi erőszak, de sem az önkormányzat, sem a gyermekvédelem nem segít nekik. Az ott élők néha akár kutyát és patkányt is megesznek” – vázolta a pataréti helyzetet, és elmondta, nem igazán lát esélyt a társadalomba való beilleszkedésükre, de szerinte sokan boldogabbak ott, mint a civilizált körülmények között élők. Ecsetelte azt is, milyen nagy érzelmi intelligenciával rendelkeznek, és hogy nem szoktak köntörfalazni; amit gondolnak, amivel bajuk van, azt közlik.
Vicsai Norbert a Népek Fejlődését Szorgalmazó Alapítvány, az FDP (Fundația Dezvoltarea Popoarelor) tagja, amely már kisebb-nagyobb sikereket elért a pataréti életkörülmények javításában. Néha elviszik a gyerekeket Kolozsvárra focizni, játszani, de pár óra múlva mindig hazavágynak, mert hiányzik a családjuk.

Simon Ábel

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.