Hirdetés
Hirdetés
Felhívás!

Háromszéki főhajtások

Háromszéki főhajtások Kovászna megye

1956. október 23-ra világszerte emlékezik a magyarság, Háromszék települései is lerótták kegyeletüket több helyszínen is, ünnepi műsorokkal tisztelegtek, emlékeztek a hősökre, a forradalom mártírjaira.

Hirdetés
Hirdetés

23 embernek 265 év
Az 1956-os eseményekkel kapcsolatba hozható sepsiszentgyörgyi eseményekért 23 személy összesen 265 év börtönt kapott – olvasható a polgármesteri hivatal emléktábláján. Sajnos, a retorziók egykori elszenvedőin, családtagjaikon és az önkormányzat képviselőin kívül más már nem tartja számon ezt az évfordulót, legalábbis ez a látszat, mivel nagyon kevesen voltak jelen a koszorúzáson.

A Volt Politikai Foglyok Szövetsége nevében az események után kilenc évig raboskodó Török József egyesületi elnök koszorúzta meg az 56-os forradalom szentgyörgyi áldozatainak szentelt emléktáblákat. Rövid beszédében kiemelte, az 56-ös eseményekre a világ minden táján, az egész Kárpát-medencében emlékeznek, mindenütt lévén közvetlen vagy közvetett áldozatai.

A Gloria Victis táblától a Csíki utcában levő Szalay Attilának állított emléktáblához vonultak a tisztelgők, köztük további három egykori bebörtönzött politikai fogoly, Zsók László, Sándor Csaba és Váncsa Árpád, akik összesen közel 25 évet raboskodtak.

Az egykori textilgyári lakatos, Szalay Attila egykori házánál elhangzott: a 29 évesen elhunyt, atlétatermetű fiatalember valószínűleg a szekuritáté kínzásainak következtében halt meg nagy kínok között gyomorvérzésben, a szamosújvári börtönben, miután belekeverték a mikós diákok koncepciós perébe. A kiskorú diákokat 1958-ban fogta el a titkosrendőrség, amely már felkészülten várta, hogy a diákok megismételjék 1957-es akciójukat, a 48-as emlékmű megkoszorúzását. Ebbe a perbe kellett egy felnőtt is, Szalay Attilára esett a választás, noha a diákok és ő nem is ismerték egymást. Az elhunytat Szamosújváron, a Téglavetők dombján, a rabtemetőbe hantolták el. A rendszerváltás után minden rab kapott egy fejfát, ám Szalay Attila sírja most sincs azonosítva, vélhetően már nem is lesz.

Egész napos ünnepség Kézdivásárhelyen

Vasárnap délelőtt 11 órakor kezdődött az 1956-os forradalomra való megemlékezés a céhes városban. A református templomban istentiszteletre várták az ünnepelni vágyókat, ahol a jelenlévők megtekinthették a Református Kollégium tanulóinak ünnepi műsorát is. A megemlékezés a református temetőben folytatódott, ahol nt. Beder Imre, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye főjegyzője nyitotta meg az ünnepséget a 60. zsoltár imádságának felolvasásával. A továbbiakban Székely Henrietta diáklány énekelt, majd Opra Hunor Levente a kollégium ifjúságának üzenetét tolmácsolta. „1956 véres pátosza felidézhetetlen. Minden nagy szó, minden rikító jelző csak fakítja a valóságot ahelyett, hogy felidézné.

Amit akkor éltünk át, soha többé át nem éljük. Az indulat, ami akkor volt hiteles és valóságos, ma már, ha idézzük, alig több mint színpadi díszlet” – szónokolta az ifjú, hangsúlyozva, megemlékezni őseinkre és történelmünkre fontos marad, ha nem is élhetjük át az akkori eseményeket. A koradélutáni ünnepség a kegyeletkoszorúk elhelyezésével, himnuszaink eléneklésével zárult. A megemlékezés délután folytatódott a kantai Szentháromság templomtól való fáklyás felvonulással, majd az ünnepi műsorral. A Nagy Mózes Elméleti Líceum diákjai előadásának a Vigadó Művelődési Ház adott otthont.

Méltó megemlékezés Kovásznán

Az őszi hideg ellenére szép számban összegyűltek a kovásznaiak vasárnap délben az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére szervezett megemlékezésen. A rendezvényt Ferencz Botond MPP-s önkormányzati képviselő nyitotta meg J. F. Kennedy 1960-ban elmondott beszédét idézve: „1956. október 23. örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a bátorság, öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még nap, amely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt – bármely kicsi is a siker esélye, bármely nagy is az áldozat, ami követi…”.
A folytatásban Mátyás Károly római katolikus plébános szólt az egybegyűltekhez, majd Kakas Koppány, a Kőrösi Csoma Sándor Líceum tanulója szavalt. Tánczos Szende történelem szakos tanárnő a korabeli eseményeket idézte fel, amit Balogh Zoltán református esperes áldása követett. Az esemény hangulatát a Sicton zenekar emelte, közreműködött továbbá a Havadtőy Sándor cserkészcsapat. A megemlékezés az ’56-os emlékmű, a Lyukas kő megkoszorúzásával, illetve himnuszaink eléneklésével zárult.

Visszaemlékező előadás

Baróton 17 órakor kezdődött a megemlékezés és koszorúzás a Gaál Mózes Általános Iskola udvarán, Jan Palach, Bauer Sándor és Moyses Márton kegyhelyénél, illetve a négy baróti diákforradalmár: Bíró Benjámin, Józsa Árpád Csaba, Kovács János és Moyses Márton emléktáblájánál. Az eseményen közreműködtek a Gaál Mózes Általános Iskola diákjai. Innen a jelenlévők gyalogosan átvonulnak a Petőfi Sándor (Híd) utcai 1956-os emlékműhöz, ahol szavalatokkal, majd Benedek-Huszár János polgármester beszédével folytatódott a megemlékezés. A megemlékezést követően a Baróti Városi Művelődési Ház kistermében Kelemen Csongor volt ’56-os politikai fogoly (Csíkszereda – Uzonkafürdő) Az én ’56-om címmel tartott visszaemlékező előadást. 

Fotó: Tofán Levente

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük