A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Nincs szebb lány a magyar lánynál – szoktuk énekelni, mostanság talán egyre ritkábban, amióta sok helyen háttérbe szorult a népdaléneklés, s csak különös alkalmakkor, főleg a korosabba...
Egy biztos: ha történetesen valamelyik „rangos” iskola diákjai hajtják végre ezt a bravúrt, már rég világgá kürtölték volna. Mivel jóval szerényebb tanintézet tanulói vitték véghez a sikeres ostromot, mindezidáig különösebben senki nem vett róla tudomást, talán nem is érdekelt különösebben senkit, hisz az csak egy számításba „kevésbé vehető” intézményt képviselő fiúknak a sikere.
Az az igazság, hogy az ember csak csodálni tudja ezeket a gyerekszereplőket! Olyan természetességgel lépnek közönség elé, mintha hosszú időn át csak azt tanulták és gyakorolták volna. Igaz, mire a Puskás Tivadar dísztermébe kerültek, már túl voltak pár megmérettetésen, hiszen az iskolai szakasz után következett a körzeti, s ott már komoly versenytársakra találtak.
Szegény Madách Imre nem is remélhette, hogy valamikor korszakot meghatározó esemény lesz nagy művének színpadra állítása. Sajnos, ő ezt nem élte meg, pedig bizonyára reménykedett abban...
Milyen furcsa: fent, a magasban, az oltár fölött a szenvedő Krisztus, alant pedig, az oltár előtt az örömről, a boldogságról szól az ének. Lehet-e ennél felemelőbb, meghatóbb, mint ez ...
Jöhet bármilyen változás az irodalomoktatásban, kicserélődhetnek tanulásra szánt alkotások, csökkenthetik a tananyagot, az biztos, A walesi bárdok ott marad a megtanulandó, elolvasandó, példaként szolgáló nagy művek között. Nem egyszerű költemény ez, nem csupán egy zseniális szóművész utolérhetetlenül szép megnyilatkozása, hanem a mindenkori lelkiismeret, a hajthatatlan és hajlíthatatlan magatartás, a sebezhetetlen hazaszeretet, a megingathatatlan hit balladába tömörített kifejezése.
Ahhoz, hogy megértsük a csodát, előbb vissza kell tekintenünk arra a korszakra, amely a jelenlegi rendkívüli beérkezésnek előzménye volt. Botorság lenne azt hinni, az egész úgy történt, hogy jött Sepsiszentgyörgyre egy mindenre elszánt fiatal zenetanár, maga mellé csalogatta az akkor éppen Szentgyörggyel és a szentgyörgyiekkel ismerkedő ifjú zenetanárokat, s csak úgy, a maguk és esetleg mások szórakoztatására elkezdtek közösen énekelni.
Egy esztendővel ezelőtt csoda született: a sepsiszentgyörgyi Puskás Tivadar Szakközépiskolában olyan műszaki kiállítás nyílt, amely kétségtelenül legalábbis a mi vidékünkön páratlan. Á...
Ha eljön az ősz, mindjárt tanévkezdés után nem sokkal a legszebb út Szovátára vezet. Lehet eső, hullhat a hó, de még inkább, ha süt a nap, mintha kivirágoznának a fák, újrazöldülnek a ...
Ha szeptember 30., akkor Elek Apó, az Ő születése napja. Ha Elek Apó, akkor népmese. És vele együtt a gyerekkor, de a felnőttkor is, hisz akad-e közöttünk olyan felnőtt, aki ne szeretn...
Talán helyénvalóbb lenne, ha A szó hatalma címet adnám e kis jegyzetnek. Hányszor és hányszor hivatkozunk az adott szóra, az ígéretre, a közmondásra, mely szerint Az ígéret szép szó, s ha megtartják, úgy jó. Mostanában azért egyre kevesebbet hallani a szavak ilyetén erejéről, inkább azok hiteltelenségéről, elterelő szándékáról szólnak a hírek, lehetnek nagy fogadkozások, akár jelentéktelenebb kijelentések.
Igen, ennyi esztendővel ezelőtt, 1367 szeptemberében alapította Nagy Lajos király a pécsi egyetemet, azzal a céllal, hogy a magyar fiatalok ne menjenek külföldi egyetemekre. Persze, a mai iskolaalapítási kötélhúzásokkal ellentétben nem sokat tébláboltak az egyetemalapítók, a szentszéki eljárás nem húzódott sokáig, szeptember elsején született a pápai engedély. V. Orbán rendelete előírta, hogy elsősorban egyházjogot és latin nyelvet tanítsanak, így indult be biztosan a bölcseleti és a jogi kar.
Megmondom őszintén, választanom kell: vagy köszönök, vagy nem köszönök. Román nemzetiségű közeli ismerőseim a megmondhatói, soha el nem mulasztom, hogy rájuk ne köszönjek. Még akkor is...
Vallásóra után szólított be Jakab tiszteletes úr a belső szobába, s mutatta meg a könyves szekrényt, amelyben ott sorakoztak számomra alig ismert írók gyönyörű külsejű könyvei. Érdekes...
Bocsássanak meg nekem, hogy ezt a számomra rendkívül csúnya szót használom, amely semmiképp nem válik a magyar nyelv dicsőségére. Pedig ott van, használják, s akit ezzel illetnek, az kétségtelenül „hírességnek” számít. Persze, nem olyannak, amilyenre a józan észjárású ember gondol. Igaz, léteznek kifejezéseink, amelyek a jelzett szóval vannak összefüggésben, ám azok egészen más hangulatot keltenek, érzelmileg másképpen hatnak ránk.
Bár tegnap volt az iskolák tanévnyitásának hivatalos napja, ezt megelőzően Brassóban, a belvárosi magyar evangélikus templomban negyedik (és nem harmadik, ahogyan azt tévesen írtam a minap) alkalommal a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének szervezésében már szombaton, szeptember 9-én elhangzottak az ilyenkor szokásos jókívánságok, üdvözlések, főleg reményteljes kijelentések.
Holnap harmadik alkalommal kerül sor erdélyi magyar tanévnyitóra. Két évvel ezelőtt, az első ilyen nagy hatású és méltóságteljes közös évkezdésre Csíkszeredában, pontosabban Csíksomlyó...
Igen, lemaradtunk most is. Pedig azt hihettük volna, előkelő hely illet minket azoknak a feltételeknek alapján, amelyeket múlt év novembere óta vizsgál a Storia.ro ingatlanközvetítő po...
Bizony meggondolkoztatott az udvarhelyi eset! Ennyire lealacsonyodjanak országos szórású televízióadók! Felpörgessenek egy olyan esetet, amitől még a legbutább embernek is ódzkodnia ke...
Ahogyan élt és dolgozott, úgy ment el: szerényen, csendben. Még az sem adatott meg, hogy közzétegyék, éppen ünnepeltek a lapok is, így hát szűk körben terjedt a megmásíthatatlan hír: I...
Hallom, hogy a bankjegy elnöke minden bizonnyal nyugdíjba készül, mert szeretné előzetesen felvenni a nyugdíjazáskor szokásos jutalékot, bizonyára nem keveset. Ugyanis ez is fizetésfüggő.
Nyilván eszembe jut, hogy évekkel ezelőtt a pedagógusokat egy tollvonással megfosztották ennek a végkielégítésnek az örömétől, egyszerűen eltörölték.
Csúcsnapon sikerült lejutnunk a sóbányába. Úgy mondta az egyik parkolóhely őre, hogy azelőtt való nap 6000 kíváncsi autóbuszozott le a mélybe. S akkor, amikor mi indultunk neki, esős idő mutatkozott, tehát jóval többen választhatták a mélységet.
Bizonyára nem én vagyok az egyedüli, aki olvasta a hírt: amerikai mérnökök olyan robotok megalkotásán fáradoznak, amelyek fel tudják varrni az inggombbot. Ez önmagában nem is számít szenzációsnak, annyi mindent feltaláltak már, hogy ez azok mellett pitiánernek tűnhet. Az említett hír közléséhez viszont egyéb is társult: annak taglalása, hogy mi lesz majd a sorsa annak a sokmilliónyi inggomb-varró nőnek, akik ezzel keresik a kenyerüket szerte a nagyvilágban.
Visszaemlékszem, milyen nagy öröm volt, amikor iskolánk felvette a Kós Károly nevet! Egyáltalán nem volt könnyű dolgunk, hiszen mások – nagyobbak, mint mi – egészen mást akartak. És el...
Avagy nem is azok? Immár rendszeres hallgatója és élvezője lettem a vasárnap déli fúvós-zenének, s meglepődve látom minden alkalommal, hogy a közönség nagyrészt mindig szinte ugyanaz, ...
Ilyenkor, egy-egy erdélyi költő életének kerek évfordulós említésekor sejlik fel előttünk az a rendkívüli gazdagság, pótolhatatlan sokszínűség, mély erkölcsiség, amely a két világhábor...
Csak örülni lehet annak, hogy végre megtalálták a megoldást: a főiskolai végzetteknek, akik most kezdenek, méltányos fizetést adnak már ettől a hónaptól: 3000 lejt bruttóban. Igaz, ez az intézkedés jelenleg egyetlen közalkalmazotti csoportot érint, azokat, akik a közigazgatásban, az önkormányzatoknál dolgoznak. A televízióból azt is megtudtuk, ha a kapusnak történetesen főiskolája van, neki is ennyi jár. Elfogadjuk, kijár nekik.
Ha néhány éve még csak ritkaságszámba ment egy–egy falunap megrendezése, ma már szegénységi bizonyítványnak tekinthető, ha egy valamit is magára adó községközpont nem rendez világra szóló ünnepséget.
Azt hiszem, hogy az Európát megnyomorító embercsempészet nem az egyedüli veszélyforrás, amivel számolni kell. Van itt medvecsempészet is, csak éppen azt nem tudni, ki vagy kik állnak e...
Érdekes: a tavalyi nagy nekilendülés után pillanatnyilag megint beszédtéma lett a szakoktatás. Az elmúlt esztendőt a szakoktatás évének hirdették meg, ennek jegyében szerveztek, szerveztünk tucatnyi tanácskozást aránylag sok résztvevővel, új szakok beindításáról tárgyaltunk, s igen nagy reményeket fűztünk a főleg szavakban megfogalmazott, papírra rögzített elképzelésekhez. Aztán alábbhagyott a nagy láz, pár hónapos szünet után viszont megint felugrott.
Egy annyi, mint tizenegy! Ne botránkozzék meg senki e komikusnak tűnő számegyenlet láttán. Tényleg ennyi! Matematikatanár barátom időnként panaszkodni szokott, hogy az okítására bízott tanulók egy része enyhén szólva hiányos számtani ismeretekkel felvértezve ostromolja a „tudás” várát, s amit annak idején elhanyagoltak valahol valakik, azt most behozni szinte lehetetlen próbálkozás.
A romániai magyar pedagógus közösség legfontosabb eseményére, a nyári felkészítő tanfolyamokra 25. alkalommal kerül sor. Természetes, hogy díszünnepség illett a hét eleji negyedszázado...
Az ember sokfelé jár-kel, megfigyel, érdeklődik, s mindig ugyanoda lyukad ki, ugyanazt a kérdés fogalmazódik meg benne: miként lehet, hogy itt ezt tapasztalja, amott egyebet, s összeha...
Furcsa beszólása volt az egyik befolyásos „politikusnak”, amikor éppen a magyar nyelv használati joga került terítékre azon a megbeszélésen, amelyen részt vett az európai nemzetiségek ...
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy dr. Bencze Mihály, a bukaresti Ady Endre Líceum igazgatója havonta elküldi nekem e-mail-ben a címben jelzett fővárosi magyar lap írásait. Nincs ebben semmi különös, ha csak az nem, hogy a Maszol mellett immár ez a világhálós kiadvány is ötödik éve megmutat valamit a fővárosi magyarság életéből, az ő művelődési igényükről kapunk felvilágosítást.
Tényleg szép Szováta! Még nincs megnyitva a tó, de annyian járnak-kelnek a fürdőhely utcáin, mintha szezon közepén lennénk. Készülnek is rá, szemmel láthatóan folyik a felújítás, a szé...
Túl könnyen elmentünk kerek születésnapja mellett. Pedig ha van, akitől a szépség és csendesség áhítatát megtanulni, ellesni, az Ő, az életében is bámult ifjú költő, akinek sorsára, életpályájára olyannyira ráillik jó pár világirodalmi lírikus tipikus sorsa, a meg nem értettség, a lélek fájdalma, a testi betegség, a korai halál.
Évek óta meghívottja vagyok az óvodások megyei mesemondó versenyének. Ezt mindenkor kitüntetésnek érzem, mostantól, az ideitől kezdve még inkább, mert a rendezvény megálmodója, a nyuga...
Évekkel ezelőtt, amikor híre kelt, hogy Kazinczy Ferenc falujában felavatták a Magyar Nyelv Múzeumát, sokan csóválták a fejüket. Hogyan is lehet a nyelvnek múzeuma? Aztán nemsokára megjelentek autóbuszok, amelyek annak a múzeumnak az üzenetét hozták, s tódultak a diákok mellett felnőttek is, mert csodát akartak látni és hallani. És valóban él az a múzeum, amelynek üzenetét hozták!
Ma megkezdődik az idei kicsengetések sorozata. Mint a megelőző húsz esztendőben, az idén is a végzős líceumi tanulók és harmadéves szakiskolások ünnepi ökumenikus istentiszteletével in...
Immár harmadik éve, a hangversenyévad végén, Sepsiszentgyörgyön a Tamási Áron Színház nagytermében bemutatkoznak a Plugor Sándor Művészeti Líceum zeneművészei, állóképpel lepnek meg a ...
Gondolom, sokan vannak, akik minden napot az anyanyelv ünnepnapjának tartanak. Hisz tényleg nincs megtisztelőbb annál, hogy anyanyelvedet használhatod, ezt különösen akkor érezzük igaz...
Egy idő óta több kiállítását is megnyitottam a háromszéki öntevékeny képzőművészeknek. Az, hogy engem szoktak felkérni, azért is fontos számomra, mert ilyen alkalmakkor olyan őszinte kitárulkozással találkozhatom, ami csak az amatőrökre jellemző.
Téged vihar tép… – ki tudja, mióta éneklik ezt a bús, magyar népdalt! És énekelni is fogják, s lehet, besegít majd József Attila is a maga szegényember-verseivel. Mert nem hiszem, lenn...