Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Megmondani nem tudom, hányan neveznek be kedden, február 20-án az úgynevezett „felolvasó-maratonba”, ahhoz viszont kétség nem fér, hogy tényleg nem árt időnként megmozgatni mindazokat,...
Tényleg, zavarban vagyok… Immár hetek óta A dal elnevezésű műsor csalogat a tévé elé, s várom a csodát, a nagy dalt, a legnagyobb magyar dalt, amelyet minden esztendőben szakemberek tu...
Megszaporodtak azok a híradások, amelyek az oktatás helyzetéről, szakadékszéli állapotáról szólnak. Szóba kerülnek működő tanintézetek, amelyeknek tulajdonképpen nem lenne szabad működ...
Azt tudjuk, hogy Széchenyi Istvánt Kossuth Lajos nevezte először a legnagyobb magyarnak. Persze, a legnagyobbak tulajdonsága, hogy ellenfeleiktől sem tagadják meg az elismerést, márped...
Megdöbbentő hírek keltek szárnyra az utóbbi időben. Iskolák szűnnek, szűnhetnek meg, ennél szomorúbb csak az lehet, ha településeken az utolsó kaput is bezárják. Ám ha nincs iskola, ak...
Azt nem tudom megmondani, mikortól is ünneplik hivatalosan a családot, azt viszont nagy érdeklődéssel vettem tudomásul, hogy ezt az esztendőt a magyar kormány a családok évének hirdette meg. Ahhoz sem tudok hozzászólni, mit jelent ez tulajdonképpen, mivel jelent többet az eddigi szokásnál, azt viszont örömmel tapasztalom, hogy a magyarországi családokat óvó ötletek, kezdeményezések, cselekedetek egyre gyakrabban, egyre sűrűbben gyűrűznek be hozzánk is, s ha nem is tudják mindjárt megoldani a családokat sújtó, sokszor mérhetetlenül súlyos gondokat, azért jó arra gondolni, valaki törődik ezekkel is.
Akár állandó vendégnek is mondható immár a Buzogány–Táncos-páros a sepsiszentgyörgyi Puskás Tivadar Szakközépiskolában. Harmadikszor látogatott el ide a mérnök-tanár és társa, a szenti...
Mondják, írják, hogy a tánc a legősibb kifejezése az örömnek, bánatnak. Lehet, még értelmes szó nem hagyta el emberi ősünk száját, de ahhoz kétség nem férhet, hogy már táncolni tudott....
A nemzet napszámosainak újabb csapata vonult nyugdíjba. Máskor nagyon könnyen elmentünk az ilyen események mellett, hisz mellettünk naponta fordulnak meg olyanok, akik végigdolgozott évtizedek után szegre akasztják az addig használt szerszámot, s elindulnak a nyugodtság, a hátralévő nyugalmas életszakasz útján. Hogy ez az út mennyire járható, mit tartogat még az azon bandukolók számára, az a jövő titka, ahogyan ezt mondani szokás.
Hihetetlennek tűnt, amit évekkel ezelőtt mesélt egy fiatal, aki az Orvostudományi Egyetemre felvételizett. Lehetett magyar nyelven szóbelizni, de úgy, hogy a román felvételiztető melle...
Valahogy beakadt nekem ez a mondat, lehet, hogy versidézet, talán beszélgetés alkalmával hangzott el, nem emlékszem, csupán a kijelentésre. Vannak nekünk ehhez hasonló megjegyzéseink, ...
A költők is vágynak a szeretetre. Hány meg hány költeményt idézünk, mondogatunk magunkban sokszor egyetlen verssort, ha szeretet, szépség után vágyunk, hányszor esküszünk egyik-másik költői gyöngyszemre, hogy az talán a legszebb, a legcsodálatosabb! Feltesszük időnként a kérdést, ezt az eléggé elcsépelt és unalmas kérdést, amelyre azonnal ki kell vágni a választ, hogy ki is a legnagyobb magyar költő, s egyelőre még mérget lehet venni rá, hogy szinte mindenki hirtelen Petőfit mondja.
Ha valaki kételkednék a szép szó erejében, üsse fel valamelyik balladagyűjteményt, esetleg hallgasson balladákat, s ha van némi jártassága a magyar irodalomban, az is eszébe jut, hogy ...
Tényleg az. Talán még ennél is súlyosabb, mert megalázó, elkeserítő. Történt, hogy az egyik közeli megye önkormányzatának tisztségviselői hajba kaptak. No, nem az általuk végzett munka...
Nincs szebb lány a magyar lánynál – szoktuk énekelni, mostanság talán egyre ritkábban, amióta sok helyen háttérbe szorult a népdaléneklés, s csak különös alkalmakkor, főleg a korosabba...
Egy biztos: ha történetesen valamelyik „rangos” iskola diákjai hajtják végre ezt a bravúrt, már rég világgá kürtölték volna. Mivel jóval szerényebb tanintézet tanulói vitték véghez a sikeres ostromot, mindezidáig különösebben senki nem vett róla tudomást, talán nem is érdekelt különösebben senkit, hisz az csak egy számításba „kevésbé vehető” intézményt képviselő fiúknak a sikere.
Az az igazság, hogy az ember csak csodálni tudja ezeket a gyerekszereplőket! Olyan természetességgel lépnek közönség elé, mintha hosszú időn át csak azt tanulták és gyakorolták volna. Igaz, mire a Puskás Tivadar dísztermébe kerültek, már túl voltak pár megmérettetésen, hiszen az iskolai szakasz után következett a körzeti, s ott már komoly versenytársakra találtak.
Szegény Madách Imre nem is remélhette, hogy valamikor korszakot meghatározó esemény lesz nagy művének színpadra állítása. Sajnos, ő ezt nem élte meg, pedig bizonyára reménykedett abban...
Milyen furcsa: fent, a magasban, az oltár fölött a szenvedő Krisztus, alant pedig, az oltár előtt az örömről, a boldogságról szól az ének. Lehet-e ennél felemelőbb, meghatóbb, mint ez ...
Jöhet bármilyen változás az irodalomoktatásban, kicserélődhetnek tanulásra szánt alkotások, csökkenthetik a tananyagot, az biztos, A walesi bárdok ott marad a megtanulandó, elolvasandó, példaként szolgáló nagy művek között. Nem egyszerű költemény ez, nem csupán egy zseniális szóművész utolérhetetlenül szép megnyilatkozása, hanem a mindenkori lelkiismeret, a hajthatatlan és hajlíthatatlan magatartás, a sebezhetetlen hazaszeretet, a megingathatatlan hit balladába tömörített kifejezése.
Ahhoz, hogy megértsük a csodát, előbb vissza kell tekintenünk arra a korszakra, amely a jelenlegi rendkívüli beérkezésnek előzménye volt. Botorság lenne azt hinni, az egész úgy történt, hogy jött Sepsiszentgyörgyre egy mindenre elszánt fiatal zenetanár, maga mellé csalogatta az akkor éppen Szentgyörggyel és a szentgyörgyiekkel ismerkedő ifjú zenetanárokat, s csak úgy, a maguk és esetleg mások szórakoztatására elkezdtek közösen énekelni.
Egy esztendővel ezelőtt csoda született: a sepsiszentgyörgyi Puskás Tivadar Szakközépiskolában olyan műszaki kiállítás nyílt, amely kétségtelenül legalábbis a mi vidékünkön páratlan. Á...
Ha eljön az ősz, mindjárt tanévkezdés után nem sokkal a legszebb út Szovátára vezet. Lehet eső, hullhat a hó, de még inkább, ha süt a nap, mintha kivirágoznának a fák, újrazöldülnek a ...
Ha szeptember 30., akkor Elek Apó, az Ő születése napja. Ha Elek Apó, akkor népmese. És vele együtt a gyerekkor, de a felnőttkor is, hisz akad-e közöttünk olyan felnőtt, aki ne szeretn...
Talán helyénvalóbb lenne, ha A szó hatalma címet adnám e kis jegyzetnek. Hányszor és hányszor hivatkozunk az adott szóra, az ígéretre, a közmondásra, mely szerint Az ígéret szép szó, s ha megtartják, úgy jó. Mostanában azért egyre kevesebbet hallani a szavak ilyetén erejéről, inkább azok hiteltelenségéről, elterelő szándékáról szólnak a hírek, lehetnek nagy fogadkozások, akár jelentéktelenebb kijelentések.
Igen, ennyi esztendővel ezelőtt, 1367 szeptemberében alapította Nagy Lajos király a pécsi egyetemet, azzal a céllal, hogy a magyar fiatalok ne menjenek külföldi egyetemekre. Persze, a mai iskolaalapítási kötélhúzásokkal ellentétben nem sokat tébláboltak az egyetemalapítók, a szentszéki eljárás nem húzódott sokáig, szeptember elsején született a pápai engedély. V. Orbán rendelete előírta, hogy elsősorban egyházjogot és latin nyelvet tanítsanak, így indult be biztosan a bölcseleti és a jogi kar.
Megmondom őszintén, választanom kell: vagy köszönök, vagy nem köszönök. Román nemzetiségű közeli ismerőseim a megmondhatói, soha el nem mulasztom, hogy rájuk ne köszönjek. Még akkor is...
Vallásóra után szólított be Jakab tiszteletes úr a belső szobába, s mutatta meg a könyves szekrényt, amelyben ott sorakoztak számomra alig ismert írók gyönyörű külsejű könyvei. Érdekes...
Bocsássanak meg nekem, hogy ezt a számomra rendkívül csúnya szót használom, amely semmiképp nem válik a magyar nyelv dicsőségére. Pedig ott van, használják, s akit ezzel illetnek, az kétségtelenül „hírességnek” számít. Persze, nem olyannak, amilyenre a józan észjárású ember gondol. Igaz, léteznek kifejezéseink, amelyek a jelzett szóval vannak összefüggésben, ám azok egészen más hangulatot keltenek, érzelmileg másképpen hatnak ránk.
Bár tegnap volt az iskolák tanévnyitásának hivatalos napja, ezt megelőzően Brassóban, a belvárosi magyar evangélikus templomban negyedik (és nem harmadik, ahogyan azt tévesen írtam a minap) alkalommal a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének szervezésében már szombaton, szeptember 9-én elhangzottak az ilyenkor szokásos jókívánságok, üdvözlések, főleg reményteljes kijelentések.
Holnap harmadik alkalommal kerül sor erdélyi magyar tanévnyitóra. Két évvel ezelőtt, az első ilyen nagy hatású és méltóságteljes közös évkezdésre Csíkszeredában, pontosabban Csíksomlyó...
Igen, lemaradtunk most is. Pedig azt hihettük volna, előkelő hely illet minket azoknak a feltételeknek alapján, amelyeket múlt év novembere óta vizsgál a Storia.ro ingatlanközvetítő po...
Bizony meggondolkoztatott az udvarhelyi eset! Ennyire lealacsonyodjanak országos szórású televízióadók! Felpörgessenek egy olyan esetet, amitől még a legbutább embernek is ódzkodnia ke...
Ahogyan élt és dolgozott, úgy ment el: szerényen, csendben. Még az sem adatott meg, hogy közzétegyék, éppen ünnepeltek a lapok is, így hát szűk körben terjedt a megmásíthatatlan hír: I...
Hallom, hogy a bankjegy elnöke minden bizonnyal nyugdíjba készül, mert szeretné előzetesen felvenni a nyugdíjazáskor szokásos jutalékot, bizonyára nem keveset. Ugyanis ez is fizetésfüggő.
Nyilván eszembe jut, hogy évekkel ezelőtt a pedagógusokat egy tollvonással megfosztották ennek a végkielégítésnek az örömétől, egyszerűen eltörölték.
Csúcsnapon sikerült lejutnunk a sóbányába. Úgy mondta az egyik parkolóhely őre, hogy azelőtt való nap 6000 kíváncsi autóbuszozott le a mélybe. S akkor, amikor mi indultunk neki, esős idő mutatkozott, tehát jóval többen választhatták a mélységet.
Bizonyára nem én vagyok az egyedüli, aki olvasta a hírt: amerikai mérnökök olyan robotok megalkotásán fáradoznak, amelyek fel tudják varrni az inggombbot. Ez önmagában nem is számít szenzációsnak, annyi mindent feltaláltak már, hogy ez azok mellett pitiánernek tűnhet. Az említett hír közléséhez viszont egyéb is társult: annak taglalása, hogy mi lesz majd a sorsa annak a sokmilliónyi inggomb-varró nőnek, akik ezzel keresik a kenyerüket szerte a nagyvilágban.
Visszaemlékszem, milyen nagy öröm volt, amikor iskolánk felvette a Kós Károly nevet! Egyáltalán nem volt könnyű dolgunk, hiszen mások – nagyobbak, mint mi – egészen mást akartak. És el...
Avagy nem is azok? Immár rendszeres hallgatója és élvezője lettem a vasárnap déli fúvós-zenének, s meglepődve látom minden alkalommal, hogy a közönség nagyrészt mindig szinte ugyanaz, ...
Ilyenkor, egy-egy erdélyi költő életének kerek évfordulós említésekor sejlik fel előttünk az a rendkívüli gazdagság, pótolhatatlan sokszínűség, mély erkölcsiség, amely a két világhábor...
Csak örülni lehet annak, hogy végre megtalálták a megoldást: a főiskolai végzetteknek, akik most kezdenek, méltányos fizetést adnak már ettől a hónaptól: 3000 lejt bruttóban. Igaz, ez az intézkedés jelenleg egyetlen közalkalmazotti csoportot érint, azokat, akik a közigazgatásban, az önkormányzatoknál dolgoznak. A televízióból azt is megtudtuk, ha a kapusnak történetesen főiskolája van, neki is ennyi jár. Elfogadjuk, kijár nekik.
Ha néhány éve még csak ritkaságszámba ment egy–egy falunap megrendezése, ma már szegénységi bizonyítványnak tekinthető, ha egy valamit is magára adó községközpont nem rendez világra szóló ünnepséget.
Azt hiszem, hogy az Európát megnyomorító embercsempészet nem az egyedüli veszélyforrás, amivel számolni kell. Van itt medvecsempészet is, csak éppen azt nem tudni, ki vagy kik állnak e...
Érdekes: a tavalyi nagy nekilendülés után pillanatnyilag megint beszédtéma lett a szakoktatás. Az elmúlt esztendőt a szakoktatás évének hirdették meg, ennek jegyében szerveztek, szerveztünk tucatnyi tanácskozást aránylag sok résztvevővel, új szakok beindításáról tárgyaltunk, s igen nagy reményeket fűztünk a főleg szavakban megfogalmazott, papírra rögzített elképzelésekhez. Aztán alábbhagyott a nagy láz, pár hónapos szünet után viszont megint felugrott.
Egy annyi, mint tizenegy! Ne botránkozzék meg senki e komikusnak tűnő számegyenlet láttán. Tényleg ennyi! Matematikatanár barátom időnként panaszkodni szokott, hogy az okítására bízott tanulók egy része enyhén szólva hiányos számtani ismeretekkel felvértezve ostromolja a „tudás” várát, s amit annak idején elhanyagoltak valahol valakik, azt most behozni szinte lehetetlen próbálkozás.
A romániai magyar pedagógus közösség legfontosabb eseményére, a nyári felkészítő tanfolyamokra 25. alkalommal kerül sor. Természetes, hogy díszünnepség illett a hét eleji negyedszázado...
Az ember sokfelé jár-kel, megfigyel, érdeklődik, s mindig ugyanoda lyukad ki, ugyanazt a kérdés fogalmazódik meg benne: miként lehet, hogy itt ezt tapasztalja, amott egyebet, s összeha...
Furcsa beszólása volt az egyik befolyásos „politikusnak”, amikor éppen a magyar nyelv használati joga került terítékre azon a megbeszélésen, amelyen részt vett az európai nemzetiségek ...
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy dr. Bencze Mihály, a bukaresti Ady Endre Líceum igazgatója havonta elküldi nekem e-mail-ben a címben jelzett fővárosi magyar lap írásait. Nincs ebben semmi különös, ha csak az nem, hogy a Maszol mellett immár ez a világhálós kiadvány is ötödik éve megmutat valamit a fővárosi magyarság életéből, az ő művelődési igényükről kapunk felvilágosítást.
Tényleg szép Szováta! Még nincs megnyitva a tó, de annyian járnak-kelnek a fürdőhely utcáin, mintha szezon közepén lennénk. Készülnek is rá, szemmel láthatóan folyik a felújítás, a szé...