A család éve

A család éve

Azt nem tudom megmondani, mikortól is ünneplik hivatalosan a családot, azt viszont nagy érdeklődéssel vettem tudomásul, hogy ezt az esztendőt a magyar kormány a családok évének hirdette meg. Ahhoz sem tudok hozzászólni, mit jelent ez tulajdonképpen, mivel jelent többet az eddigi szokásnál, azt viszont örömmel tapasztalom, hogy a magyarországi családokat óvó ötletek, kezdeményezések, cselekedetek egyre gyakrabban, egyre sűrűbben gyűrűznek be hozzánk is, s ha nem is tudják mindjárt megoldani a családokat sújtó, sokszor mérhetetlenül súlyos gondokat, azért jó arra gondolni, valaki törődik ezekkel is.

Szolgálatban egy életen át

Szolgálatban egy életen át

A nemzet napszámosainak újabb csapata vonult nyugdíjba. Máskor nagyon könnyen elmentünk az ilyen események mellett, hisz mellettünk naponta fordulnak meg olyanok, akik végigdolgozott évtizedek után szegre akasztják az addig használt szerszámot, s elindulnak a nyugodtság, a hátralévő nyugalmas életszakasz útján. Hogy ez az út mennyire járható, mit tartogat még az azon bandukolók számára, az a jövő titka, ahogyan ezt mondani szokás.

A Szépség koldusa

A Szépség koldusa

A költők is vágynak a szeretetre. Hány meg hány költeményt idézünk, mondogatunk magunkban sokszor egyetlen verssort, ha szeretet, szépség után vágyunk, hányszor esküszünk egyik-másik költői gyöngyszemre, hogy az talán a legszebb, a legcsodálatosabb! Feltesszük időnként a kérdést, ezt az eléggé elcsépelt és unalmas kérdést, amelyre azonnal ki kell vágni a választ, hogy ki is a legnagyobb magyar költő, s egyelőre még mérget lehet venni rá, hogy szinte mindenki hirtelen Petőfit mondja.

Arany-fényben

Arany-fényben

Jöhet bármilyen változás az irodalomoktatásban, kicserélődhetnek tanulásra szánt alkotások, csökkenthetik a tananyagot, az biztos, A walesi bárdok ott marad a megtanulandó, elolvasandó, példaként szolgáló nagy művek között. Nem egyszerű költemény ez, nem csupán egy zseniális szóművész utolérhetetlenül szép megnyilatkozása, hanem a mindenkori lelkiismeret, a hajthatatlan és hajlíthatatlan magatartás, a sebezhetetlen hazaszeretet, a megingathatatlan hit balladába tömörített kifejezése.

A nagy varázslat

A nagy varázslat

Ahhoz, hogy megértsük a csodát, előbb vissza kell tekintenünk arra a korszakra, amely a jelenlegi rendkívüli beérkezésnek előzménye volt. Botorság lenne azt hinni, az egész úgy történt, hogy jött Sepsiszentgyörgyre egy mindenre elszánt fiatal zenetanár, maga mellé csalogatta az akkor éppen Szentgyörggyel és a szentgyörgyiekkel ismerkedő ifjú zenetanárokat, s csak úgy, a maguk és esetleg mások szórakoztatására elkezdtek közösen énekelni.

Örömpoharazgatás

Örömpoharazgatás

Talán helyénvalóbb lenne, ha A szó hatalma címet adnám e kis jegyzetnek. Hányszor és hányszor hivatkozunk az adott szóra, az ígéretre, a közmondásra, mely szerint Az ígéret szép szó, s ha megtartják, úgy jó. Mostanában azért egyre kevesebbet hallani a szavak ilyetén erejéről, inkább azok hiteltelenségéről, elterelő szándékáról szólnak a hírek, lehetnek nagy fogadkozások, akár jelentéktelenebb kijelentések.

650 év

650 év

Igen, ennyi esztendővel ezelőtt, 1367 szeptemberében alapította Nagy Lajos király a pécsi egyetemet, azzal a céllal, hogy a magyar fiatalok ne menjenek külföldi egyetemekre. Persze, a mai iskolaalapítási kötélhúzásokkal ellentétben nem sokat tébláboltak az egyetemalapítók, a szentszéki eljárás nem húzódott sokáig, szeptember elsején született a pápai engedély. V. Orbán rendelete előírta, hogy elsősorban egyházjogot és latin nyelvet tanítsanak, így indult be biztosan a bölcseleti és a jogi kar.

Felértékelt celebek?

Felértékelt celebek?

Bocsássanak meg nekem, hogy ezt a számomra rendkívül csúnya szót használom, amely semmiképp nem válik a magyar nyelv dicsőségére. Pedig ott van, használják, s akit ezzel illetnek, az kétségtelenül „hírességnek” számít. Persze, nem olyannak, amilyenre a józan észjárású ember gondol. Igaz, léteznek kifejezéseink, amelyek a jelzett szóval vannak összefüggésben, ám azok egészen más hangulatot keltenek, érzelmileg másképpen hatnak ránk.

Fájdalmas jövő

Fájdalmas jövő

Bizonyára nem én vagyok az egyedüli, aki olvasta a hírt: amerikai mérnökök olyan robotok megalkotásán fáradoznak, amelyek fel tudják varrni az inggombbot. Ez önmagában nem is számít szenzációsnak, annyi mindent feltaláltak már, hogy ez azok mellett pitiánernek tűnhet. Az említett hír közléséhez viszont egyéb is társult: annak taglalása, hogy mi lesz majd a sorsa annak a sokmilliónyi inggomb-varró nőnek, akik ezzel keresik a kenyerüket szerte a nagyvilágban.

Újabb vereség

Újabb vereség

Csak örülni lehet annak, hogy végre megtalálták a megoldást: a főiskolai végzetteknek, akik most kezdenek, méltányos fizetést adnak már ettől a hónaptól: 3000 lejt bruttóban. Igaz, ez az intézkedés jelenleg egyetlen közalkalmazotti csoportot érint, azokat, akik a közigazgatásban, az önkormányzatoknál dolgoznak. A televízióból azt is megtudtuk, ha a kapusnak történetesen főiskolája van, neki is ennyi jár. Elfogadjuk, kijár nekik.

Napirenden  a szakoktatás

Napirenden a szakoktatás

Érdekes: a tavalyi nagy nekilendülés után pillanatnyilag megint beszédtéma lett a szakoktatás. Az elmúlt esztendőt a szakoktatás évének hirdették meg, ennek jegyében szerveztek, szerveztünk tucatnyi tanácskozást aránylag sok résztvevővel, új szakok beindításáról tárgyaltunk, s igen nagy reményeket fűztünk a főleg szavakban megfogalmazott, papírra rögzített elképzelésekhez. Aztán alábbhagyott a nagy láz, pár hónapos szünet után viszont megint felugrott.