Milyen ember az?

A szólásszabadság rossz értelmezése világszerte, így a magyar nyelvterületen is gondot okoz az egyének közötti kapcsolatokban, mert verbális erőszakhoz vezet. Sokan ugyanis fittyet hánynak az együttélésnek a lét minden területén érvényes alapelvére: a személyes szabadság addig tart, amíg nem sérti vagy korlátozza a másokét. És ez igaz a sokat emlegetett emberi jogokra is, amelyeket szintén nem szabad(na) a mások kárára érvényesíteni.

Szép számmal akadnak azonban, akik ezt figyelmen kívül hagyván, visszaélnek a világhálón fellelhető közösségi oldalak által kínált véleménynyilvánítás lehetőségével. Sértő hangnemű, nyomdafestéket nem tűrő nyelvezetű és helyesírási szarvashibáktól hemzsegő irományokban támadnak embertársaikra. Még ennél is rosszabb a helyzet mindazon sajtótermékek internetes változatai esetében, amelyek aláírási elvárás nélkül biztosítanak teret egy-egy hozzászólásnak. Hiszen így még gátlástalanabbul gyalázhatják a tőlük eltérő nézeteket valló, illetve álláspontot képviselőket az erre hajlamosak vagy felbéreltek.

Mindezek tudatában nem értek egyet a fenti gyakorlattal. Elejét kell venni a hazugságok terjesztésének és egymás becsületébe való gázolásnak, ami viszont csak a névhasználat kötelezettsége, valamint az ocsmány szavak és szövegek kiszűrése által valósítható meg. Ennek gyakorlata pedig semmiképp sem tévesztendő össze a cenzúrával, csupán a kulturált, minőségi és valósághű véleménykifejtést, illetve információáramlást szavatolja.

De különben is milyen ember az, aki a névtelenség fátylába burkolózva ítélkezik és tör pálcát mások fölött? Aki személyének a felfedése nélkül gázol valakinek a becsületébe? Aki a névtelenség mögé bújva uszít, nyüszít és rágalmaz? És milyen társadalom az, amelyik az ilyesfajta magatartást eltűri és bátorítja? Amelyikben alaptalanul és felelősségre vonás nélkül lehet embereket megbélyegezni? Amelyik szemet huny a közbeszédben és közéletben egyre inkább elharapózó trágárság és ocsmányság fölött?

A választ adja meg ki-ki magának, nem feledvén, hogy amikor egy civilizáció ilyen mélyre süllyedt, felemésztette önmagát, és eltűnt a történelem színpadáról.