Fénylő szívű Jézuskák és porcelán őzikék a Bábelben

Vass Szabolcs délvidéki szerző Rokon Ilonka evangéliuma című könyvét mutatják be a sepsiszentgyörgyi Bábel kiskultúrban (Csíki utca 21. szám), a Bod Péter Megyei Könyvtár és a házigazda szervezésében szeptember 14-én, szombaton 18 órától. A rendezvényen a szerző beszélgetőtársa Mester Annabella, az újvidéki Forum Könyvkiadó Intézet szerkesztője lesz.

Az 1992-ben az észak-bácskai Kishegyesen született Vass Szabolcs képzőművész az általános iskolát szülőfalujában, a középiskolát Újvidéken végezte, 2017-ben az Újvidéki Egyetem Művészeti Akadémiájának képgrafika szakán diplomázott. 2020-ban mesterdiplomát szerzett iparművészet és formatervezés szakon, miközben a kishegyesi és a bácsfeketehegyi általános iskolában dolgozott rajztanárként. 2015 és 2020 között a Philos folyóirat grafikai szerkesztője volt. 2016-ban megalapította a Dombos Visual művésztelepet. 2020-ban települt át Angliába, jelenleg Bristolban él.

Eddig számos önálló és harmincnál több csoportos kiállításon szerepeltek a munkái bel- és külföldön. Műveit ironikus szimbólumhasználat, erős szociális érzékenység, politikai éleslátás és társadalomkritika jellemzi, és szerzőjük szándéka szerint hatással vannak a közhangulatra és a közízlésre.

A Rokon Ilonka evangéliuma című rendhagyó album alapját a majdnem azonos elnevezésű Facebook-oldal képezi, ahová a szerző tájszólásban megfogalmazott, gyakran kiejtés szerinti írással rögzített, tömör (népi) bölcsességekkel ellátott, giccses képeket töltött fel. Megfigyelte a tipikus vajdasági falusi mondatokat az ismerősei körében, így a szövegek néprajzi gyűjtésnek is felfoghatók, ezáltal értékes forrásanyagot jelentve a vajdasági magyar nyelv- és mentalitáskutatáshoz. A képek a sok helyen ma is kedvelt díszítőelemek, a fénylő szívű Jézus-ábrázolások, a vitrinben lévő porcelán őzikék, az édes szőrmók nyulacskák és a gipszből vagy műanyagból öntött színes-szárnyas kisangyalok világát idézik fel.

A Forró Tamás által megálmodott Bábel idén áprilisban nyílt meg abban az ingatlanban, ahol nyolcvanhat évvel ezelőtt megkezdte működését a város első kultúrotthona. A tízfős baráti társaság kezdeményezése egy új kultúrtér születését eredményezte a megyeszékhely kulturális palettáján.

„Nekünk, itthoni és otthoni, helyben ülő és megnépszámlálhatatlan vajdasági magyaroknak a közös nenája, ángya, tantija a Rokon Ilonka. A rokonunk, de mi magunk is. Rokon Ilonka az a családtagunk, akivel önmagunk lehetünk. Osztja az észt, de érti a poénokat. Szid és kényeztet egyszerre. Az idegeinkre megy, és a kedvenc rokonunk. Hoz is ajándékot, meg nem is. Az egyik szeme sír, a másik nevet. A Facebookon üdvözletet posztol, élőben török kávét főz… És ezért olyan rokonszenves mindannyiunknak, ezzel tart össze bennünket kortól, nemtől, lakhelytől függetlenül: mert hozzá haza lehet térni, és olyan lesz, mintha megállt volna az idő, mintha el se mentünk volna” – írja a könyv egyik utószavában Rácz Krisztina.

Fotó: Bod Péter Megyei Könyvtár