Versek

Nyárbúcsú

 

Fenn az égen izzad a nap,

nyár a melegével biztat,

ág fülébe duruzsolja:

nyár van, nyár.

 

Erdők lombjait hevíti,

vizeket felmelegíti,

madaraknak azt suttogja,

nyár van, nyár.

 

Ám a folyó egyre zöldebb,

szarvas csurgatott vízébe,

fáról lehull szilva, körte,

tarlólyukba fúj a szél.  

 

Réten gólyák tanácskoznak,

itt van az ősz, menni kell,

ez a nyár az indián nyár,

holnapra elalszik már.

 

Csend ül a játszótereken,

magányosan elmereng,

bánat trónol a szemében,

hűvös szél jár a hegyen.

 

Még nyár?

 

Tömött gerezdű késő nyár

a távol horizontján jár,

átlibben égő bokrokon,

szunnyadó szénakazlakon.

 

Mustszagú szőlőkerteken

becsípett darázs szédeleg,

Bozontos rekettyés alól

dalos madár hangja szól.

 

Még kék az ég, és forr a lég,

a nyár hiszi, még nyár van,

lombokat lopkod már a szél,

dér gyöngyén őszül a levél.

Kádár Sára Hajnalka

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.