Felhívás!

Keresnéd…

Keresnéd… Hintaszék

Mintha eltűnne néha nyomtalan,

nem ér el hozzád már a Szó,

s míg vívod a harcod céltalan,

az utolsó fényt is felfaló

kétség húz kőfalat köréd.

Kihunyt a tűz, véled, nincs tovább,

parazsat nem éleszt sötét,

s lépted is egyre tétovább.

 

Keresnéd… Biztatlak, rajta hát!

régmúlt gyermek lélek-rejtekén

hited derengő hajnalát

megsejted álom-könnyedén,

s a csüggedésben egy gyertyaszál,

szikra-öröm, égi gondolat,

parányi fényben hogyha rád talál,

ott Valaki megszólít, elfogad.

 

Mint kósza madártoll a légben

fuvallat-lágyan a bőrhöz ér,

úgy érint meg csendesen, szépen,

átsejlik a félelem ködén,

színeket küld a szivárványban,

kibontja, nézd, a láthatárt,

az estharangszó hívó szavában

az utat Hozzá, te kell megtaláld.

Zelenka Brigitta

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások