Felhívás!

Bartok Barbara versei

Lehetnék több ennél

Lehetnék madár árnya ablakodon,
Amikor a hajnal csöndben beoson.
Lehetnék fáradt sóhaj,
Rímjeid között „Ó, jaj!”.

Lehetnék fáradt arcodon görbület,
Ujjaidnak ismeretlen terület.
Lehetnék szél, simogató,
Altató dallam, ringató.

De lehetnék fájó ricsaj,
A zaj, sajgó hang, a kis csaj,
Ki ordít neked, hogy észrevedd.

Lehetnék melletted költő,
Vagy lehetnék csak melletted a nő,
De még csak melletted sem lehetek.

Vágyjáték

Unalmamban szókeresőt játszom,
Sok újat találok ki, nevetek magamban.
De az újak és régiek minden
Lehető változatával sem lehetne
Elmondani, mit és mennyit jelentesz
Nekem. Néha együtt is keressük a szavakat,
Amikor állunk egymással szemben,
A tél hidege marja bőrünket,
De van még néhány slukk a cigimből.
Nézzük egymást a némaság ajándékával,
Pedig lenne, amit elmondanunk a másiknak.
Suttognám, tetszik a mosolyod, egészen
Formás az arcod, amikor gödröcskéid
Feltűnnek egy hosszú nap után.
Te azt mondanád, tetszik az új hajszínem,
Pedig te mindig a természetes barna hajat
Találtad vonzónak, kreol bőrrel, nem is érted,
Hogyan hozhat zavarba porcelán
Bőröm és szinte fehér hajkoronám.
Csak állunk, mosolygunk egymásra,
Szánk csókot formál, de aztán füstöt fúj.
Egyikünk sem meri kimondani azt,
Amit ki kellene. Talán nem akarjuk
Igazán. Hamis érzés csupán. Jó játék
Ez az egymás utáni vágy.

Bartok Barbara

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások