Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

A pótolhatatlan traktorista

Jóska a legügyesebb traktorista az erdőn. Szinte nem ismer félelmet. Ott is el meri húzni a fát a csörlős traktorával, ahol mások még gyalog is szédülnek. Általában vidám szokott lenni, de ma valami kihozta a sodrából. Meleg van, fülledt nyári meleg. A levegő sem mozdul, csak a nyitott traktor ajtaján beszűrődő huzat hűsíti emberünk ráncba szedett homlokát. Traktorával alig érkezik meg az erdész házához, már ordítani kezd.
– Vasárnap? Hogyhogy vasárnap? Nem dolgozok én vasárnap! Nem elég, hogy minden nap összerázatom magam, még vasárnap is jöjjek be? Abból nem esztek!
– Jóska, ember, csillapodj! – vág közbe az erdész.
– Dehogy csillapodok! Nem vagyok rabszolga, hogy vasárnap is tapossam a gázt!
– Csak most ez egyszer kell, el vagyunk maradva a termeléssel, jól tudod te es. A traktoristák muszáj behúzzák a fát, hogy hétfőn a többiek tudják megrakni a kocsikat – érvel az erdész.
– Akkor sem dolgozok vasárnap! – vág az asztalra Jóska.
– Neeem? Na, nem baj. Más tud dolgozni, s te nem. Ki vagy te, Jóska? Egy kiskirály? Mit gondolsz te? Nem jössz be holnap, mert vasárnap, s itt csattogtatsz! – borul ki az erdész. – Tudod-e mit, Jóska fiam? Ha nem jössz be vasárnap, akkor hétfőn keresek én valakit, aki dolgozik majd a traktoroddal. Más is tudja a fát húzni, nehogy azt hidd, hogy csak te! Lesz más helyedbe, sorban állnak a kapu előtt!
– Szóval így állunk? A mai napot ledolgozom, este leadom a kulcsot. Majd meglátjuk, kerül-e más, aki az én traktorommal dolgozni tud!
– Meglátod, Jóska fiam, meglátod…
Jóska nem vár tovább, kiszalad a traktorához, felül, és megy vissza dolgozni, hiszen megígérte, estig teszi a dolgát.
Fura módon jókedvvel. Fütyörészve. A favágók nem értik okát a vidámságnak, tudják, hogy összeveszett az erdésszel. De Jóska csak vigyorog. Mikor kérdezik, hogy mi lesz hétfőn, csak vonogatja a vállat, s annyit mond: majd meglátjuk, ki fogja hajtani a traktoromat…
Sötétedéskor mindenki készül haza. Jóska visszamegy az erdészházhoz, s a traktorját megállítja egy hatalmas cserefa alá. Megvárja, amíg mindenki elmegy. Nem fél, szokva van a sötéthez. Egyszer csak elkezdi húzni a traktor csörlőjéről a drótkötelet. Egyre többet teker le, majd benyúl a traktor kabinjába, és kihúz onnan egy kötés madzagot. Hozzáköti a traktor drótköteléhez, majd elkezd mászni a fára, vállán a madzaggal. Az írdatlan fa törzse egy pontban kettéágazik, mint egy villa. Jóska itt megáll, felhúzza a traktor drótkötelét, áthurkolja a két ág között, és megköti. Lemászik. Begyújtja a traktort. Háttal áll a fának, és szép lassan elkezdi feltekertetni a drótkötelet. Először csak annyi fogy el, amennyi a földön maradt. A kötél megfeszül. Jóska odatolat egészen a fa törzse mellé. A csörlő tovább tekeri az acélkötelet. A traktor hátsó fele kezd emelkedni. Ropognak az vékony ágak a traktor súlya alatt. Erős a drótkötél… nagyon erős… Csak tartson ki, mormogja. Már a traktor első kereke sem éri a földet. Jóska még mindig üveges tekintettel nyomja a gázpedált, s a gép pedig emelkedik… csak emelkedik tovább. A traktor már magasan lóg a föld felett, amikor Jóska leállítja a motort, kimászik a traktorból, le a fáról, majd ahogy ígérte, a kulcsot beviszi az erdészházba. Fütyörészve megy haza a holdfényes úton.
Vasárnap Jóska kipihente magát. Elment a templomba, majd a fiait tanította futballozni, ahogy egy jó apához illik. Eljön a hétfő reggel. Jóska nem siet. Komótosan gyalogol az erdészházig. Közel van a faluhoz, félóra alatt odaér. Már messziről látja, hogy senki nem dolgozik. Az emberek állnak, és nézik a traktort a fán. Tanakodnak, hogyan is hozhatnák le. Jóska észrevétlenül beáll a bámészkodók közé, odalopódzik a főnöke háta mögé, és halkan a fülébe súgva kérdi: Beálljak a sor végére, vagy lehozzam?

Bartha Lóránt

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások