A nagylelkű ősz meséje

A nagylelkű ősz meséje Hintaszék

Egy szép napon megérkezett az ősz gazdag örökséggel, melyet a nyár hagyott rá, mielőtt elmenne.

Szállást keresett, lombsátor aljában meg is találta, de a sátor zöldjét kopottnak látta. Vette hát ecsetjét nagy festő létére, és az erdő lombját, sárga, piros, barna, bíborra festette. Mindenki csodálta ezt a színváltozást.

Boldog volt az ősz, s nagy boldogságában, kincseinek tárát a tallózók előtt szélesre tárta. Ki a mezőt járta, zsákját alma, dió, mogyoróval színültig rakta, majd odújában elraktározta, ki a föld alá vitt jó sok harácsot, hogy jövő tavaszig ne érjen hiányosságot!

Ám az idő kereke fordult egy nagyot, és az ősz élete zorddá változott. Vasfogú hideg szél csatangolt a tájon, a rokkant ősz sátrát cibálta vadul. Ólmos eső csapott sápadt arcába, nem védte őt más csak ködpalástja.

Földönfutóvá lett az ősz a csupasz vadonban. Mikor a tél megjött, s az erdőt, mezőt járta, a sokszínű pompának, s a kifosztott ősznek hűlt helyét találta.

Simon Katalin

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.