Mert ez a mi napunk

A járványügyi korlátozásokat szigorúan betartva viszonylag sokan megjelentek tegnap Sepsiszentgyörgyön és környékén az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulója alkalmából szervezett ünnepségeken, jóllehet nem volt úgynevezett központi ünnepség, de az emberek érezték, hogy „ez a mi napunk”. Kézdivásárhelyen csak koszorúzást hirdettek, de néhány tucatnyi ember mégis úgy gondolta, hogy ott a helye a Gábor Áron-szobor előtt.

Sepsiszentgyörgyön 10 és 16 óra között „szétszórva” 16, a forradalomhoz kapcsolódó helyszínen koszorúztak a város elöljárói, de nemcsak, mindenütt találtunk gyerekeket, iskolás és óvodás csoportokat, és természetesen „egyszerű embereket” is. A gyerekek szavaltak, énekeltek, de beszédek nem hangzottak el, Antal Árpád polgármester videoüzenetben fogalmazta meg gondolatait. Úgy vélte: ez a nap számunkra egy „világítótorony”, amikor azt éljük meg együtt, ami összeköt bennünket. A jelenkor kihívásairól szólva a polgármester azt mondta: ma másképpen kell hősnek lenni, mint 48-ban: „Ők úgy jártak el helyesen, hogy kardot rántottak a szabadságért, mi ma úgy cselekszünk bölcsen, ha vigyázunk egymásra – mondta a sepsiszentgyörgyi elöljáró, és hozzátette: Őrizzük és ápoljuk a szabadság tüzét a lelkünkben, mert minden vihar elmúlik egyszer, és a legnagyobb viharok után süt ki a legszebben a nap. Isten óvja nemzetünket, éljen a magyar szabadság, és éljen a haza!”

„Mit jelentett szabad diáknak lenni?”

A Tamási Áron Színházban tartott esti ünnepségen mondta el beszédét a diákszónok-verseny győztese. Sándor Mátyás kifejtette: a 2020 márciusában bevezetett korlátozó intézkedések tudatosították, hogy „mit jelentett szabad diáknak, szabad embernek lenni”, s hogy mit jelent „lépegetni a láncok fogságában, szájkosárral, de büszkén”. Minden tehetségünket, akaratunkat és legjobb tudásunkat a közösség érdekében az alkotásra és a jobbításra kell fordítanunk – fogalmazta meg végszóként a Plugor Sándor Művészeti Líceum kilencedik osztályos tanulója.

Szotyorban, ahol március 15-én koszorúzzák meg a trianoni döntésre emlékeztető, valamint a „két nagy háborúban” elesettek tiszteletére állított kopjafákat is, Miklós András egyházgondnok emlékeztetett: miután „a békésen induló forradalom véres szabadságharcba ment át”, két nagyhatalom összefogására volt szükség, hogy legyőzzék. A „helytállók” között felelevenítette a két fiával özvegyen maradt Szotyori-Nagy Tamásné Vajna Terézia alakját, aki pincéjében bújtatta az üldözötteket, mígnem őt magát is a nagyszebeni börtönbe vetették, ahonnan fél szemére vakon, másfél év után szabadult.

Sántha Imre református lelkész kifejtette: a Balázs Antal „tanító bácsi” által faragott kopjafák arra emlékeztetnek, hogy van múltunk, de ránk hárul az a felelősség, hogy utódainknak jövőt teremtsünk.
Kálnokon az egyházak szervezésében vasárnap koszorúztak a művelődési ház előtti emlékműnél, illetve a két temetőben álló 48-as síroknál. A református temetőben 2019-ben, egy sír ásásánál, a föld alatt találták meg Bartók József 48-as honvéd sírkövét, aki „becsülettel végigharcolta a forradalmat”, majd szülőfalujában hunyt el. Ide a gyerekek elhelyezték kis pálcikákra feltűzött, a bibliaórán készített huszárfiguráikat is.

Karhatalmi erők árnyékában

Bár Kézdivásárhelyen egyszerű koszorúzást hirdettek, számos ember gondolta úgy, hogy ott a helye a Gábor Áron-szobor előtt. És így gondolta a rendőrség és a csendőrség is – főleg az utóbbiak autói –, hiszen nagy létszámban jelentek meg tegnap Kézdivásárhely központjában, így biztos volt: az ünnepet nem lopja el senki. Egyébbel nem lehet magyarázni a túlzott jelenlétet, és azt sem, hogy szó szerint rátelepedtek az ünnepre, hiszen a két kamerával is felszerelt autójuk (azonkívül további öt, ami jelzéssel volt ellátva, szétszórva a központ különböző részein) pontosan a kereskedelmi bankkal szemben állt meg, az egyik optika a Tanulók Klubja fúvószenekarára volt irányítva, a másik az ünneplő „tömeget” szemlézte.

Iskolák, civil szervezetek, a vitézi rend, az önkormányzat képviselői tisztelegtek az ágyúöntő szobra előtt, de tiszteletét tette az ünnepségen Kiss László, Magyarország bukaresti követségének katonai attaséja is. A díszbeszédek, szónoklatok és az ünnepi műsor idén a világhálóra költözött, a téren Beder Imre református tiszteletes és Vargha Béla római katolikus főesperes rövid fohásza hangzott el, az ünnepség jórészt a koszorúzásban merült ki. Jelen voltak még a bélafalvi és a Pál Olivér által vezetett hagyományőrzők. A rövid esemény a nemzeti imáink eléneklésével ért véget.

Bibarcfalva sem feledte a hősöket

Bibarcfalván, mint általában minden évben, idén is a március 15-ét megelőző vasárnap délelőtti istentisztelet keretében emlékeztek meg az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseiről.
Erdővidék falvai közül Bibarcfalva kissé kiemelkedőbb helyet foglal el a ’48-as emlékezetben, hiszen a forradalom leverése után a falu, illetve néhány falubeli is szerepet kapott a Várady–Makk-féle összeesküvés lebonyolításában, olyannyira, hogy Bibarcfalva mondhatni a szervezkedés központja lett. Ez az összeesküvés a szabadságharc folytatását lett volna hivatott biztosítani, ám árulás miatt a mozgalmat végül is felgöngyölítették, résztvevőit letartóztatták, vezetőit kivégezték. Ők lettek a székely vértanúk.

Fancsal Zsolt tiszteletes igehirdetésében emlékezett és emlékeztetett, felolvasva az Aradon kivégzett honvédtisztek utolsó mondatait is. Az istentiszteletet követő rövid ünnepségen énekelt a bibarcfalvi férfikórus, Bartalis Zoltán elszavalta a Szózatot, a továbbiakban pedig iskolások műsora következett a templomban, utána a templom előtti téren ugyancsak Bartalis Zoltán tartott beszédet, minekutána a résztvevők megkoszorúzták az ott található ’48-as hősök emlékművét.

Az ágyúöntő szülőfalujában…

Tegnap délután 3-kor a központi Gábor Áron-szobornál kezdődött az 1848-49-es forradalom és szabadságharc berecki hőseire való emlékezés. A koszorúzás, imádság és székely himnusz eléneklése után az ünnepség a kultúrotthonban folytatódott. Verses-zenés táncelőadással lépett színpadra a Comenius-iskola, a helyi ifjúsági néptáncegyüttes, a színjátszó csoport pedig A haza minden előtt című műsorát mutatta be. Ft. Csomós László plébános mondott áldást, továbbá beszédével köszöntötte a jelenlévőket Ferencz László nyugalmazott iskolaigazgató, valamint Dimény Zoltán polgármester.

A járványügyi korlátozások miatt több településen nem szerveztek központi ünnepséget, mindenki szabadon elmehetett elhelyezni az emlékezés virágait az emlékműnél. Kisgyörgy Sándor sepsikőröspataki polgármester szerint ennek „tán még több üzenete van”, mert az emberek „nem magamutogatásból”, hanem azért mennek ki a térre, mert érzik, hogy „ez a mi napunk”. Bodok község polgármestere, Fodor István szerint „akinek a szíve magyarul dobban, egyénileg is visz bár egy szál virágot az emlékműre”.