A kórház alapításának évfordulóját ünnepelték Baróton

Bár a történészek szerint nem tisztázott, hogy a baróti kórház alapításának 109, vagy 111 éves évfordulóját tartja-e idén, az évszázados múlttal rendelkező egészségügyi intézménynek így is volt oka az ünneplésre szerdán: az elmúlt időszakban mind a személyzet, mind az ellátott betegek számát sikerült megsokszorozni.

Az eseményen egykori és jelenlegi egészségügyi dolgozók, a kisváros és Erdővidék településeinek elöljárói is megjelentek, körülbelül százötvenen, hogy együtt ünnepeljék egymást és az intézmény fennállásának – az építés befejezésétől számított – 111. évfordulóját. A különleges alkalmon a kórház alapítóiról, kialakulásáról és történetéről Hoffmann Edit, nyugalmazott muzeológus és történész mesélt, a jelent a kórház, város és megye képviselői vázolták fel. Házigazdaként Váncza Gabriella avatott be a rendezvény hátterébe, amelynek szervezésében kórházmenedzserként központi szerepet játszott.

Az évfordulóval ugyanis a baróti kórház nyugdíjba vonult dolgozóit is ünnepelték. A kórházmenedzser a személyzet odaadó, szeretetteljes közösségként jellemezte, akik nélkül az intézmény nem nyújthatná azt a szolgáltatást, amire ma képes. „Ez a hozzáállás mindig emlékeztet bennünket arra, hogy ez a munka valójában egy emberi kapcsolaton alapuló tevékenység, amelyben az empátia és a törődés mindennél fontosabb” – fogalmazott. Váncza Gabriella köszönetet mondott azoknak, akik évtizedeken át, és napjainkban is a betegek gyógyulásáért, komfortjáért, a kórház fennmaradásáért dolgoznak.

Nehezen indult, jó úton halad

Lozsádi Botond kórházigazgató hét évvel ezelőtt került vezetői pozícióba. Mint mondta, jelenleg 4 ezer beteggel számolnak évente, a járóbeteg-rendelőben 15 ezren fordulnak meg egy évben. A sürgősségi osztályon ellátott betegek száma hét évvel ezelőtt 3700 körül alakult, mostanra 12 ezer személynél tartanak. Úgy véli, hogy Erdővidék elszigeteltsége nagyon is indokolja a kórház működését, a betegeknek is könnyebb egy közeli intézményhez fordulni, ugyanakkor a környékbeli kórházak válláról is le tudják venni a terhet. „Szükség van erre a kórházra, a minőségi ellátásra, hogy a beteg elégedetten tudjon távozni” – fogalmazott Lozsádi Botond.

Benedek-Huszár János, Barót polgármestere is szólt az egybegyűltekhez. „Felelősségünk, hogy továbbra is fenntartsuk ezt a kis városi kórházat, amely nemcsak Erdővidék mintegy 25 ezer lakosát, hanem az Olt-menti falvakat is kiszolgálja, legalább 30 ezer ember alapellátásáról gondoskodik” – vélekedett az elöljáró.

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke megjegyezte, egykor mindössze három, ma viszont 125 alkalmazottal működik az intézmény, főként erdővidéki munkaerővel, és „mindez ma nem lenne így, ha 2010-ben nem sikerült volna megmenteni a kórházat, amikor sok vidéki településen megszüntették az ellátást”.

Fizikai formát öntött eszme

Hoffmann Edit muzeológus, történész idézte fel a kórház alapításának történetét, azt, hogy hogyan is vált 26 év alatt az eszméből valóságos kórházépület. „A baróti kórház létesítésének története iskolapéldája annak, hogy ha eleink egy eszmét – a mi esetünkben egy közegészségügyi intézmény létrehozását – beültettek a köztudatba, akkor azt minden áron véghez is vitték” – kezdte visszaemlékezését a muzeológus. Már a kórház alapításának eszméje előtt is jegyeztek bányaorvosokat Baróton, ami arra engedett következtetni, hogy Erdővidék legelmaradottabb vidékeiként emlegetett térségekben sem riadtak meg az orvosok attól, hogy gyakorolják szakmájukat. Ám csak 1887-ben fogalmazták meg ténylegesen a kórházalapítási szándékot, ugyanekkor intézőbizottságot is létrehoztak, élén dr. Hajós Bélával.

„Közel öt esztendő kellett, hogy a kezdeményezők és az aktív szerepet vállalók rájöjjenek egy egylet megalapításának szükségességére a további működés elősegítése céljából, és további 21 évre volt szükség ahhoz, hogy az épület álljon” – emlékeztetett Hoffmann Edit.

1892 márciusában mondták ki az egylet megalakulását, megtárgyalták az alapszabályát, a kórháztervezés hivatalos folyamata ekkor indulhatott el. Hosszú tárgyalások eredményeként 1912-ben került födél alá a ma is látható épület, 1913-ra a munkálatok nagy többségét befejezték, de csak 1915. március 14-én nyitotta meg Király Aladár alispán. Innen ered a megosztottság, hogy az intézmény napjainkban, 2024-ben pontosan hányadik évfordulóját ünnepli.

„Sajnos ez a pillanat nincs megörökítve általam ismert forrásban. Jó lenne időkapszulába szállni és visszarepülni az időben annyit, hogy láthatnánk azoknak az embereknek az arcát, akik annyi esztendőn keresztül, kis túlzással élve, vért izzadva, emberfeletti kitartással, de emberre jellemző konoksággal vívták meg e tenyérnyi vidék harcát egy olyan intézmény létesítéséért, amit a 21. század tízes éveiben majdnem elveszítettünk, ha nincs bennünk az a ragaszkodás az ember teremtette értékek iránt” – fogalmazott a történet összegzésében a muzeológus.

Az eseményen áldást mondott Tordai Árpád református lelkipásztor. Énekelőadást tartottak a helyi iskolák diákjai, a Baróti Városi Kórházból nyugdíjba vonultak munkáját pedig emlékplakettek átadásával ismerték el. A rendezvényt a Dr. Simonffy Sámuel Alapítvány, a baróti kórház és a helyi önkormányzat szervezte a Barót 800 programsorozat részeként.

Fotó: Tuchiluș Alex