Felhívás!

Gábor Balázs a legjobb animációs

Gábor Balázs a legjobb animációs Vigadó

A legjobb romániai alkotás díját nyerte a kézdivásárhelyi Gábor Balázs Ülök és nézem című kísérleti animációja az október 8. és 17. között zajló bukaresti Anim’est Nemzetközi Animációs Fesztiválon. A vizsgafilmnek készült alkotás tisztelgés az avantgárd előtt, és a vírushelyzet miatt kialakult karantén terméke. A rendezővel beszélgettünk.

– A legjobb romániai alkotás díját nyerted el Ülök és nézem című kísérleti animációs filmeddel. Gondoltad volna, hogy a te filmed kapja a legjobb díjat?

– Nem gondoltam, nem is reménykedtem, csak szerettem volna. Mennyire narcisztikus lenne, ha gondoltam volna, hogy nyerek! Már 5-6 éve fesztiválozok, és arra jöttem rá, hogy nem szabad túlságosan reménykedni egy esetleges díjban, mert minden fesztivál más és más, és sose lehet tudni, nem lehet előre kiszámítani, melyik az, amelyiken el tud érni valamit a film. Várni kell! Ha nem sikerül, akkor tovább kell várni, ha sikerül, akkor meg örülni kell. Engem ez a díj megerősít abban, hogy van értelme annak, amit csinálok, és az, amit a művészetről gondolok és képviselek, nem teljesen hiábavaló.

– Honnan jött az ötlet, hogy a gondolkodásról készíts animációt?

– Ez nem egy ötlet volt, hanem ezzé vált a film. Az ötletet egy társadalmi problémákkal foglalkozó film szolgáltatta, amelyet az Ülök és nézem Whitman-vers indíttatott, ehhez társult a film alkotásának folyamata közben Barthes Világoskamrájának egyik fejezete. Eme két elméleti forrás egyik konklúziója számomra a gondolkodás, és annak folyamata volt. A film gondolkodásra akarja késztetni a közönséget, és ennek első aspektusa a cím, Ülök és nézem, vagyis álljunk meg egy pillanatra ennek a filmnek a kapcsán, és nézzünk szét, gondolkodjunk, mi az, amit látunk magunk körül. Ezt a folyamatot részletezik a filmben található címszavak: Látom, Hallom és Hallgatok, amelyek procedúrájában ragadják meg a gondolkodást. Vagyis először meg kell látni azokat a problémákat, amelyek a társadalomban érezhetők, majd ezeket kell részletesen megfigyelni, és végül gondolkodni kell, amit általában csendben teszünk.

– A filmed egyfajta vizuális felsorolás. Pontosabban miket láthatunk a felvételen?

– A film különböző abszurd jelenetek összefüggő sorozatából áll, amelyet folyamatosan megszakít a narrátor belső monológja, amely egy fotográfiai kutatásról szól. A különböző felvételeket nem szívesen írnám le, ezért is készült film belőle, sőt nem is készült irodalmi forgatókönyv a filmhez, pont azért, mert olyan dolgok láthatók, amelyeknek leírva nem sok értelmük van.

– Ha jól tudom, először nem animációnak készült az alkotás.

– A mesteri képzés felvételijére kellett vinni egy filmtervet, amely ennek a filmnek a nagyon kezdetleges verzióját képezte. Akkor még kisjátékfilmnek készült, viszont a koronavírus miatt, no meg a költségvetés hiánya miatt célravezetőbbnek tűnt animációként megcsinálni.

– Mennyi időbe telt, amíg elkészült?

– A Whitman-vers megtalálása óta hat év telt el, viszont a film a mostani formáját egy év alatt érte el. Fél évet vett fel pusztán az elméleti tisztázása, és még egy fél évet a technikai kivitelezése, amely során még folyamatosan alakult az eredeti terv is.

– Honnan ered az animáció iránti szereteted? Hol tanultad a filmezés rejtelmeit?

– Nem tudom, miért szeretem, pont ezért tudom szeretni. Szeretem nézni az animációkat, szeretek rajzolni, ismerem a technikai és az elméleti részét az animáció-készítésnek, így én is tudok készíteni.

Névtelen hozzászólás

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások