Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Nem túlélni kell az életet, hanem megélni

Nem túlélni kell az életet, hanem megélni Kovászna megye

Jakupcsek Gabriella idén januárban járt először Székelyföldön. Bevallása szerint ide az emberek nagy része valamilyen kötődésből jön, mert van barátja, rokona, van valamilyen közösség, amelyikhez kapcsolódik. „Nekem ez eddig valahogy kimaradt az életemből. Itt szerintem pont az a varázslat, hogy tudod, kihez mész; valamilyen érzelemből jössz” – mondta a népszerű műsorvezető, aki január 12-én az RMDSZ Kézdivásárhelyi Nőszervezetének meghívására vett részt egy nyílt beszélgetésen a Vigadóban. Ezt könyvbemutató követte, de az írónő ellátogatott az Apor lányok feredőjéhez Bálványosra, onnan a Szent Anna-tóhoz, a csernátoni Haszmann Pál Múzeum megtekintésekor pedig a kürtőskalács-készítést is kipróbálta.
A nagy váltás, a köztévétől való elbocsátása változást hozott az életébe. A nemcsak Magyarországon, de Erdélyben is nagy népszerűségnek örvendő Ridikül című műsor vezetője úgy döntött, a több évtizedes munkának, a több mint 20 ezer személlyel készített interjúknak és beszélgetéseknek, a rádiózás és tévézés során szerzett rengeteg tapasztalatnak és az életiskola tanúsítványának általa írt könyvekben kell kiteljesedniük. Írásaiban választ keres többek között a nő és a társadalom, a gyereknevelés, valamint a párkapcsolat és a munkahely terén megfogalmazódó, kimondott vagy eltitkolt kérdésekre is.

Nyíltan és őszintén beszél az életéről
Természetesen a férfiak is szerepet kapnak könyveiben, hiszen „mindannyian keressük a boldogságot”, és adott esetben „mindannyiunknak erőt kell merítenünk, hogy ki tudjunk szállni és tovább tudjunk lépni. Emelt fővel.” A háromszéki kalandozásairól ezt mondta: „Fantasztikus rácsodálkozásaim voltak olyanok folytán, amiket hallottam, de nem gondoltam, hogy ennyire él a nyelv, a kötődés, a hagyomány. Nem titkolom, nagyban benne voltak vonzerőként a meghívóim, akik egy új generáció, akikben nagyon sok lehetőséget látok, nagyon életvidámak, és ugyanakkor rálátásuk van a világra, de mégis tudják, hol a helyük.”
Jakupcsek Gabriella nyíltan és őszintén beszél éle­té­ről, a vele való találkozás igazi feltöltődést és megerősítést jelentett. A gyerekként eltöltött évei meghatározóak voltak számára, amelyben kiemelt szerepet kaptak a nagyszülei. „Nagyon erős a kötődésem a nagyszüleimhez, nagyon sok időt töltöttem velük. Borzasztó markáns személyiségek voltak, kalandos életűek, és mind a két könyvben nagyon sokat sztorizok a velük töltött időről, tanításaikról. Én valójában igazi egyke gyerek vagyok, ilyen értelemben a közösségi élményt soha nem otthon kaptam meg, hanem valamilyen iskolai vagy egyetemi közösségben. A családban minden figyelem mindig rám esett, nagyok voltak az elvárások, úgyhogy nem annyira a gyerekkorom volt az érdekes, mert a társakat mindig kívül találtam a lakáson, soha nem otthon. Viszont a felnőttek mindig nagyon körülöleltek, ez nekem nagyon jó dolog volt. Ilyen értelemben nem volt klasszikus gyerekkorom.”

Nem szabad bezárkózni!
Folyamatosan pörgő, motivált és aktív személyiség. Elmondása szerint mindez abból adódik, hogy nagyon szeretné nem túlélni, hanem megélni az életét, és másokat is erre biztat. „Ne zárkózzanak el! A legveszélyesebb a bezárkózás. Ha már valaki odafigyel, meghallja a másik gondolatát, ha van kit követnie, akkor előbb-utóbb meg fogja találni a saját útját. A baj mindig a bezárkózásból adódik.”
Arra a kérdésre, hogyan látja a mai nőt, és mik a problémái, kifejtette: részben a társas magány, részben a borzasztó egyedüllét. Főként a nagyvárosi nők nagyon egyedül maradtak a gyermekneveléssel, a nőiességükkel, a karrierjükkel. Abban a pillanatban, amikor lesz egy párja, nem biztos, hogy segítő társra akadt, hogy az érzelem és a segítség egybefonódik. A férfiak nem biztos, hogy felmérik, miben is áll az ő segítségük. Azt szeretnék, hogy a nő mindig otthon maradjon, és körülötte forgolódjon, de ez nem segítség; ez érzelmi kötődés. Kevés férfi tudja azt megtenni, hogy segítsen, és el is engedjen, mert akkor jössz vissza hozzá. Ezt nagyon nehéz velük megértetni, hogy ma már a nők nyitottabbak – magyarázza.

Kitalálni, melyik a változtatás pillanata
Az emberek többségénél akkor érkezik el a változtatás pillanata, amikor nagyon nagy a baj, betegség, dráma van, mondja. „Valószínűleg a saját életünk boldogulását előbb meg kell találnunk, s nem mástól kell várni. Nem mindig a változtatásban van egyébként a lehetőség. Amikor élsz valakivel, de tudod, hogy nincs erőd változtatni, akkor meg kell találnod, hogy te hol vagy abban a kapcsolatban, és valahogy egy mikroközeget kell létrehozni: mik az én örömeim, mit szeretek csinálni, hogy szeretem a napomat eltölteni, kik az én kapcsolataim… És akkor egyedül el kell kezdeni járni ezen az úton.”

Csak menni, menni – de nem menekülni
Ha megállsz, elsüllyedsz – írja egyik fejezetcímként. „Egy nagyon egyszerű fizikai törvény, és így van az életben is, hogy a világ attól még halad, hogy te behúzod a fékeket, és azt mondod, eddig és nem tovább. Nem szeretem, amikor az ember azt mondja, és magamat sem ilyenkor, hogy én ezt már nem fogom megtanulni, ehhez túl öreg vagyok. Annyiszor mondanak az emberek maguknak ilyen felmentő mondatokat, de ez feladás, elmenekülünk a probléma elől. Nem szeretünk erőfeszítést hozni. Semmi nincs korhoz kötve. Víziónknak kell lennie arról, hogy mit akarunk az életben elérni.”

Az átlagos nők élete
Alapvetően mindenhol egy nőn múlik a közösségépítés, állítja. Egy családban is a nő fogja meghatározni, hogy az miként fog működni. „Az, hogy van-e gyertya az asztalon, miként van vezetve egy konyha, a gyereken milyen ruha van, hogy őneki hogyan telnek a napjai, a napi finomságokat – akárhogy is nézzük – a nő adja meg. Ez nem azt jelenti, hogy ebben a férfi nincs benne, de a nő a meghatározó, az biztos.”
Végezetül jó tanácsként így fogalmazott: „a nők hallgassanak az érzelmeikre és a megérzéseikre, mert ebben nagyon jók vagyunk, ezeket nem szabad elnyomni.” Úgy véli, fontosak a kézdivásárhelyihez hasonló női közösségek, ahol egymásra figyelnek, és ahol jól érzik magukat.

Jakupcsek Gabriella a magyar televíziózás megkerülhetetlen alakja, újságíró és tanár. 1963. január 18-án született Budapesten, három gyerek édesanyja. Nappalink „állandó vendége”, számos televíziós show és vetélkedő szereplője, valamint olyan magazinok vezetője, mint a Mokka vagy a Ridikül. Élete új fejeztében sikeres könyvíró, a Megúszhatatlan, És te hogy vagy? – Bővebben… című kötetek szerzője. Dinamikus, vagány, pozitív gondolkodású, nyitott az élet új kihívásaira, és hisz a gondolat teremtő erejében.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük