Már lehet medvét lesni

A turisták hiánya, a kijárási korlátozások egyrészt biztosan nagyon jót tettek erdeink élővilágának, de a medveleseknél etetéshez szokott példányok vajon hozzájutottak-e jól megszokott adagjukhoz, s ha nem, mi történt velük az elmúlt időszakban, érdeklődtünk a Medvepásztorként is ismert Szín Jánostól, aki társtulajdonosként Tusnádfürdőn és a Szent Anna-tó közelében is működtet egy-egy ilyen objektumot.

Szin János megnyugtatott: nem frusztrálták a medvéket a megszokott porciójuk megvonásával, nem hagyták őket magukra. Mint magyarázta, elsősorban azért, mert neki fontosak a medvék, be akarja bizonyítani, hogy ezek nem vérengző fenevadak. A járvány ideje alatt is etették őket, így a lassan-lassan visszaszokó turisták bármikor számíthatnak arra, hogy láthatják őket. Egyik helyen munkatársa, egy vadőr látja a vadakat, a másik helyen az erdész hordja ki a kukoricát az etetőhelyre. Egyhavi élelemadag ára körülbelül 1000 lej, ez nem egy túl nagy összeg, így biztosítható a folytonosság, legalábbis rövid távon, de ha kell, akár jövő tavaszig is. A medvelesre már januártól fogadták a bejelentkezéseket, nagyon jól indult az év, sok foglalással, ezt torpedózta meg a koronavírus. A vendégek nagy része inkább halasztott, nem mondta le a látványosságot, az újak azonban elmaradtak. Az induló szezonra a medvék barátja különösebb óvintézkedéseket nem helyezett kilátásba, nyilván arra vigyázni fognak, hogy ne zsúfolják tele kíváncsiskodókkal a lest, mondta.

A Magyarországról származó Szin János ugyan télire hazaköltözött, elsősorban magántanuló kisfia érdekében, de a turistaszezonban családostól Erdélyben él. A tavalyi szezonban a magyar nyelvű marketingnek köszönhetően elsősorban (mintegy 75%-ban) magyarországi vendégek látogatták a medvelest, a forgalom fennmaradó részét erdélyi magyarok és székelyek, románok és külföldiek egyforma arányban biztosították.