Felhívás!

Látogatóban a csíkszeredai börtönben

Látogatóban a csíkszeredai börtönben Kovászna megye

Múlt héten, csütörtökön kora reggel indultunk Csíkszeredába Fejér László Ödön szenátorral, hogy felkeressük a börtönt, ahol Beke István és Szőcs Zoltán, az ún. székely terrorizmus per két elítéltje raboskodik, miután a Legfelsőbb Semmítő és Ítélőszéken öt év letöltendő börtönt varrtak a nyakukba. Örömmel tapasztaltuk, hogy Beke és Szőcs a körülményekhez képest jól tartják magukat, és továbbra is reménykednek abban, hogy az igazság csak megtalálja útját a túlfűtött nacionalizmus által táplált romániai útvesztőben.

A csíkszeredai börtön bejárata előtt a háromszéki sajtó – a Polyp Televízió, Háromszék, Szék-Helyek és a Székely Hírmondó – néhány munkatársa és Fejér László Ödön szenátor várta, hogy bebocsátást nyerjenek az intézménybe. A látogatás előzetesen be volt jelentve, e cikk szerzője még a fényképezni és filmezni képes fényképezőgép márkáját és típusát, illetve felbontását is le kellett közölje, hogy kép- és hanganyag készülhessen a börtönben. Ahol egyébként udvariasan fogadtak, a kapunál a szenátori és a sajtóigazolvány leadása után – illetve a fényképezőgép bemutatását követően – az igazgatói irodába kísértek, ahol Miklós Zoltán, a büntetőintézet vezetője várt bennünket. Elöljáróban Fejér László szenátor tájékoztatást kért az igazgatótól, aki eleget is tett a kérésének.

Bekééket is érinti a feltételes szabadlábra bocsátás
Mint kiderült, a csíki börtön egy eléggé kis büntetőintézet, 303 lakója van, tehát több, mint amekkora a kapacitása, de Miklós Zoltán szerint igyekeznek, hogy ne érződjön a zsúfoltság. Így a cellákban 4–15 fő tartózkodik, van, amelyik zárka saját zuhanyzóval is el van látva, ahol ilyen nincs, ott a közös – de mint később kiderült, modern és nagyon tiszta – tisztálkodó helyet kell használják az elítéltek. Zuhanyozni heti két alkalommal van lehetőség, kivételt képeznek azok az ún. nyitott rendszerben levő rabok, akik dolgozni járnak.

A zárkákban külön illemhelyek is vannak, ezek fallal vannak elkülönítve. Ez azért lényeges, mert a feketehalmi börtönben olyan zárkában is jártunk ezelőtt pár évvel, hogy a zsúfolt cella egyik sarkában volt a vécé, és még egy függöny sem takarta el a börtönszoba többi részétől.
Az igazgatótól megtudtuk: Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt egyaránt érinti az a „kedvezmény”, hogy jó magaviselet esetében a büntetésük letelte előtt szabadulhatnak, erre leghamarabb 2020-ban kerülhet sor, amennyiben valami nem történik, és nem engedik ki hamarabb. Tegyük hozzá, hogy az ügy furcsaságai miatt ez lenne a legindokoltabb, de ez még a jövő zenéje…
A 19-ik században épített börtönben nem érződött az egyébként kinti -7 fokos, csípős hideg. Az igazgató azt taglalta, hogy télen nincs különösebb gond, nyáron viszont nagy a meleg, nem ritka, hogy még az ablaktáblákat is leszerelik, hogy elviselhetőbb legyen a vastag falak közé berekedt hőség. A börtönben zárt és nyitott rendszerben vannak a rabok, Beke István és Szőcs Zoltán az előbbiben van, ami azt jelenti, hogy a napi sétán kívül a zárkájukban vannak két másik társukkal együtt. A rabok napi egy órát telefonálhatnak a folyosókon levő vezetékes telefonokról, legtöbb tíz számot hívhatnak, amiket előzetesen szigorúan leellenőriznek.
Miután ez a rövid tájékoztatás elhangzott, az igazgató kalauzolásában megtekintettük az intézményt.

A tárgyalórészleg. Mi egy kis szobában voltunk, nem ezen a részen

Rácsok mögé zárt szürke világ
Terepszemlénket a szépen gondozott adminisztrációs résznek a kertjében kezdtük, majd bementünk a tulajdonképpeni börtönbe, miután átestünk a kötelező fémdetektoros vizsgálaton, és elvették mobiltelefonjainkat is. Az igazgató sem képezett kivételt: őt is átvilágították a fémdetektorral, esetemben az eszköz veszettül csipogott az öngyújtó, a kulcscsomó és az aprópénz miatt is.

A börtönben elsőként az orvosi rendelőt tekintettük meg, amely mellett egy fogászati szakrendelő is található. A feketehalmi börtönhöz képest nagyon jó körülmények vannak, makulátlan tisztaság fogadott mindenhol. A börtönben alkalmunk nyílt betekinteni néhány cellába, bementünk az élelmiszerüzletbe, az edzőterembe és az ortodox kápolnába is. Fényképezni és filmezni minden helyen nem lehetett, például a zárkában levőket a személyiségi jogok miatt tilos volt (Beke és Szőcs előzetesen írásban adta beleegyezését erről, amit az igazgató nekünk is megmutatott).

Miklós Zoltán közölte: az üzletben – amelynek árszabásait igyekeznek a normalitás keretein belül tartani – hetente kétszer lehet vásárolni. A konyhába csak az ajtótól tudtunk bepillantani, viszont azt láttuk, hogy modern inoxkazánokban készül az egyébként nem rossz illatú eledel. Itt szintén a feketehalmi börtönnel kell párhuzamot vonnunk: ott éppen ebédtájékán voltunk, amikor a moslékszagú, ételnek nevezett valamit porciózták, néhai nagymamám disznói is jobb ételt kaptak, mint az ottani rabok… Emellett bevittek az edzőterembe, a pingpongasztalokat is tartalmazó sétálóudvarra… és az iskolába is, ahol éppen tanóra volt, 20–50 éves elemi osztályosok tanulták a betűvetést. Merthogy rengeteg az olyan rab, aki még írni-olvasni sem tud… Bekukkantottunk egy nagyobb zárkába, illetve megtekintettük az E 2.1 számú cellát, ami Beke István és Szőcs Zoltán kényszerlakhelye. „Nem mondom azt, hogy Isten hozott, mert ide Isten nem hoz senkit” – mondotta István, akivel alkalmam volt kezet rázni. A körülmények – börtönhöz képest – jónak nevezhetőek voltak minden esetben. Az igazgató folyamatosan magyarázott, megtudtuk, hogy igyekeznek lépcsőzetesen felújítani a cellákat.

Párbeszéd ablakon keresztül
A látogatásunk végén a tárgyalóba is betekintettünk, de előzetes elképzelésünkkel ellentétben a két elítélttel nem kerültünk szemtől szembe, üvegfalon át, egy parányi szobában zajlott a kommunikáció. Aminek két oldalán van ugyan telefonkészülék, de picit emelkedettebb hangnemmel lehet anélkül is értekezni.
Istvánt és Zoltánt rövidesen bekísérték a társalgószobába, majd a kölcsönös üdvözlés után a szenátor az ablak alatt átcsúsztatott egy levelet, amit István felesége, Beke Csilla fogalmazott meg Kelemen Hunor szövetségi elnöknek, valamint Sógor Csaba és Winkler Gyula európai parlamenti képviselőknek címezve. Mivel a román kormányfőnek október harmadikán meghallgatása lesz az Európai Parlamentben, arra kéri a címzetteket, figyelembe véve, hogy a meghallgatás Románia jogállamiságáról szól, ők is szólaljanak fel, és kérjenek magyarázatot a tapasztalt jogsértésekre a Beke és Szőcs ügyben.
A Bekével és Szőcscsel folytatott beszélgetés során kiderült, hogy mindketten nagyon bíznak abban, hogy az igazuk megkerül. Ehhez viszont elengedhetetlen a bebörtönzésüket lehetővé tevő bírói döntés indoklása, amit három hónapja várnak hasztalan. Ennek érdekében Fejér László a szenátusban is felszólalt, és arra kérte Tudorel Toader igazságügyi tárcavezetőt, hogy tartsák be a törvényt, és az indoklást, ami 30 napon belül járt volna, küldjék végre ki.
A két fiútól megtudtuk: összességében a körülményekre nem panaszkodhatnak. Felváltva hetente kapnak otthonról csomagot, tehát az étellel nincs gond, mindössze annyi, hogy a konzerveket erősen kezdték megunni. Igaz, nincs mit tegyenek, mert hűtő nincs, tehát csak tartós élelmiszer jöhet számításba. Dolgozni is szeretnének, de – mint azt az igazgatótól megtudtuk – egyelőre nincs lehetőség, pedig a börtönben pl. jól jönne egy villanyszerelő.

A közös zuhanyzó. Modern és tiszta, csak a rács emlékeztet arra, hogy ez nem egy cserkésztábor
Felelevenítették az ügyüket, keserűen beszélve a főbb mozzanatokról, a gyártott bizonyítékokról, a védett tanú ellentmondásos szerepéről. A szenátor kifejtette: bár a román sajtó sokat gyalázta őket, de azért próbáltak az igazságügyi törvényen módosítani, hogy a Beke-ügyhöz hasonló esetek ne fordulhassanak elő. Meglátása szerint nem helyes, hogy megfelelő bizonyítékok hiányában valakit elítélhessenek és bezárhassanak, és az sem jó, hogy a téves ítéletet hozó bíró vagy a vizsgálatot vezető ügyész utólag ne feleljen semmiért. Hozzátette, hogy ilyen szempontból Románia nagyon le van maradva, az ország nem jó irányba halad, és ezzel Bekéék is egyetértettek. A hivatalos látogatáson levő Fejér biztosította a fiúkat, hogy mindent megpróbálnak annak érdekében, hogy ne kelljen sokáig a börtön „vendégszeretetét” élvezniük. A mintegy órás párbeszéd után „kézrázással”, az üvegfalra tett tenyérrel búcsúztunk el Beke Istvántól és Szőcs Zoltántól.
A vizitet követően a látottaktól szemlátomást meghatódott szenátor a börtönön kívül is megerősítette azt, hogy mindent megtesznek azért, hogy Beke István és Szőcs Zoltán szabad ember lehessen, ugyanis az ártatlanságukhoz nem fér kétség.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.