Fordulj a jövő felé!

Mikor nem sok vigasztalót találsz sivár jelenedben, fordulj a jövő felé! – akár ez is lehetett volna a minapi kolozsvári RMDSZ-kongresszus mottója, s valóban nehéz lett volna sorolni a vívmányokat, hiszen évek óta azt tapasztaljuk, hogy a szövetség alkupozíciói nem erősödnek, mi „kevesebb”, tulajdonképpen gyengülnek, és csupán alkalmi, ahogy ma nevezik: pontszerű egyezségekben tud elérni csip-csup sikereket, illetve néha valamivel, de nem sokkal többet.

Ami magyarán nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy a román elit kompromisszumkészségét túlbecsülte az a nemzedék, mely hol kényszerűségből, hol jóhiszeműségből bukaresti alkukból kívánta az erdélyi magyar jövőt előügyeskedni.

A Dâmbovița partján sok mindent szabad az RMDSZ-nek, de a tulajdonképpeni nemzetépítésbe, ahogy a most vitára bocsátott dokumentumban áll: teljes értékű magyar társadalom megalkotásába fognia úgyszólván tilos vagy lehetetlen. Nagyobb léptékű elképzeléseit ugyanis eddig mindig elgáncsolták, akár törvényszegés árán is, mint azt bizonyítják a Bolyai Egyetem, a vásárhelyi orvosi, a kultúrautonómiát vagy a közigazgatási reformot előkészítő lépései stb., de egy magánháborút folytató ámokfutó minapi nyertes persorozatai is.

Ezért mondom, hogy a kongresszus leginkább jövőbe mutató eseményét Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes beszéde jelentette, s benne annak ígérete, hogy folytatják művelődési és újabban gazdasági segélyprogramjukat, mert ezek hozhatják el valóban az áhított, a végre számunkra is kedvező erdélyi jövőt. Bejáratott európai példákat említett a küldött, a kisebbségi jogvédelem kontinentálisan bevált eszközeit, s valóban ezekre van szükség, mint azt Kovászna, Hargita és Maros megye vezetői ezt a kongresszus előtt nem véletlenül kinyilatkoztatták. Ha ez csak államközi egyezmény formájában lehetséges, akkor azt az utat nem kerülni kell, hanem járhatóvá tenni és vállalni.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.