Szívvel-lélekkel szavalnak

A Nemzeti Színház és a Magyar Versmondók Egyesülete 2021-ben hatodik alkalommal hirdette meg határokon átívelő versmondó és versklipkészítő megmérettetését, a Nemzeti VERSenyt. A tavalyhoz hasonlóan, idén is nagy lelkesedéssel és örömmel jelentkezett Nánia Hanna és Hilda a felhívásra, és őszintén remélik, hogy ez a megmozdulás nemcsak a versmondás iránti érdeklődést fogja felkelteni környezetükben, hanem löketet és inspirációt is ad az utánuk érkező generációknak, hogy merjenek az irodalom hangján megszólalni és megmutatni a benne rejlő, csodálatos világot.

A verseny az eddigi évekhez hasonlóan három fordulóból tevődött össze: a jelentkezőknek az első fordulóban videókat kellett beküldeniük saját, rögzített versmondásukról, majd a továbbjutóknak videoklipet készíteniük. A döntő élőben zajlik Budapesten, a Nemzeti Színházban október 17-én. A zsűritagok Bakos-Kiss Gábor (Jászai Mari-díjas színművész, rendező), Lutter Imre (Radnóti-, Bánffy- és Wlassics-díjas előadóművész, producer), Szűcs Nelli (Jászai Mari-díjas színművész), Szabó László (Ki viszi át a szerelmet díjas kommunikációs szakember) és Wiegmann Alfréd (Radnóti- és Nívó díjas rendező). A Nánia testvérek két Vörösmarty Mihály-, egy Reményik-, egy Kovács Ákos- és egy-egy Pilinszky János-verssel vágtak neki a kihívásnak.

– A munkafolyamatban számos jóakaró és tiszta szívű ember volt a segítségünkre, barátaink és családunk mindenben támaszainknak bizonyultak. Versklipjeink felvételének minőségét és kifinomultságát Boica Zsoltnak köszönhetjük, aki idejét nem sajnálva állt mellénk, és kivitelezte elképzeléseinket. A végeredmény számunkra is megdöbbentő volt, hiszen Zsolt szakmai tudásának és saját kis világunknak kereszteződése révén valami olyasmit tudtunk alkotni, ami átívelve téren és időn, egyfajta mély, belső bizonyossággá formálódott – hangsúlyozták a lányok, majd hozzátették, az utóbbi időszak bebizonyította számukra, hogy érdemes mindazzal foglalkozni, ami vers. Úgy érzik, nem csak hitüket, de önmagukat is teljes egészében bele tudták csempészni a kisfilmekbe, ami mindkettőjük számára nagy örömet jelent.

– Kányádi Sándor bácsi szavaival tudnánk az egész munkafolyamatot és felkészülést is jellemezni, hiszen minden akadály ellenére nem engedtük lankadni a szívünk mélyéről feltörő vágyat, hogy valami igazán maradandót alkothassunk: Szívvel-lélekkel. Tűzzel-vassal, s majd újra, szívvel-lélekkel – mondták. A lányok teljes mértékben hisznek abban, hogy verset mondani és mindazzal foglalkozni, ami örökérvényű és kedves a léleknek, csakis így lehet: teljes alázatban, odaadással.

A második fordulón versklipjeikkel idén is sikeresen továbbjutottak, s mindezért hálásak a rengeteg segítőnek, akik szavazatukkal támogatták alkotásaikat. Októberben azonban a Nemzeti Színház színpadára lépve bizonyíthatnak harmadik választott versükkel, ami nem kis falat számukra, viszont igyekeznek kihozni magukból a lehető legtöbbet úgy, ahogy azt számos értékes embertől megtanulhatták az évek során.
– Az elmaradt V. Nemzeti VERSeny döntőjét a járványügyi intézkedések miatt szintén idén rendezik meg, így egyszerre két ajtó is tárul elénk, hogy megmutathassuk a versek iránti mély szeretetünket – mondták. A lányoknak nagy hála van szívükben, hiszen a Gondviselés eddigi életük során minduntalan olyan emberekkel ajándékozta meg őket, akiknek példája, hite és kisugárzása formálta őket, így bátran mondhatják, hogy a mostani sikerük is egy régre visszanyúló folyamat gyümölcse.

– Elsősorban a jó Istennek vagyunk hálásak, de ugyanakkor szüleinknek, nagymamánknak, barátainknak, tanárainknak, és mindazoknak is, akik valamilyen formában hozzájárultak lelkünk kibontakoztatásához. A Jóisten fizesse vissza ezerszeresen odaadásukat, szeretetüket és támogatásukat – zárta a beszélgetést Hanna és Hilda.