„Nem szeretnék cél és feladat nélkül maradni”

Moldovai Dóra a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum természettudomány osztályának végzős diákja. A sikeres érettségit követően a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem gyakorlóiskolájába készül, pontosabban a Bartók Béla Konzervatóriumba, jazz-ének szakra, majd folytatásként a Zeneakadémiára. A 18 éves lány már többször szerepelt a Vigadó Művelődési Ház által megálmodott produkciókban, többek között a folyamatban lévő Kristálytömb adventi sorozat résztvevője is.

– Mesélj egy kicsit magadról, mivel töltöd a napjaidat?

– A napjaim jórészét az iskolában töltöm, néha úgy érzem, bedarálnak a hétköznapok. Végzős diákként próbálok fókuszálni a jövőmet befolyásoló nagyobb megmérettetésekre mint a felvételi és az érettségi. Sok minden érdekel, szeretek új dolgokat kipróbálni és azokat elsajátítani. Jellemző rám, hogy ezerrel pörgök, és mindenből igyekszem kihozni a legtöbbet. Ettől függetlenül törekszem arra, hogy egyensúlyban legyen mindaz, amit gondolok, érzek és cselekszem.

– Muzikális családból származol? Hogyan van jelen a zene az életedben?

– Nem igazán volt zenész a felmenőim között, csupán dédnagytatám játszott hegedűn hobbiból, de a családban mindannyian szeretik a jó zenét, egyáltalán nem botfülűek, sőt, az öcsémnek és húgomnak is jó ritmusérzéke van. A szüleim teljes vállszélességgel támogatnak karrierem építésében.

– Amikor elkezdtél zenét tanulni, rögtön világos volt, hogy a jazz a te műfajod?

– Sokféle zene tud inspirálni, sokfélébe belekóstoltam már, és jelenleg is azon vagyok, hogy megalkossak valami olyat, ami én vagyok. Nagyon sokáig nem mertem magamnak bevallani, hogy zenét szeretnék tanulni, hogy zenésszé, énekessé, előadóművésszé szeretnék válni. Februárban lesz egy éve, hogy felmerült a zeneegyetem ötlete. Valahol mélyen nagyon aggódtam még csak a gondolatától is, hiszen mindaddig a mérnöki pályára készültem. Nincs egy éve, hogy zeneelméletet tanulok egy jelenleg Pesten jazzt tanuló lánytól, akinek köszönhetően betekinthetek a jazz világába. A mai napig sem vagyok biztos benne, hogy a jazz az én műfajom. De tetszik. Szeretném elsajátítani. Egy önkifejezési forma. A benne rejlő szabadság maga a csillagos ég, tele van izgi dolgokkal, feszegethetem a határaim.

– Hogyan zajlik nálad az alkotás, komponálás folyamata?

– Az alkotás, zeneszerzés folyamata viszonylag új az életemben, még csak most bontogatom a szárnyaimat. Mindig is írtam dalszövegeket, mindig is tele voltam dallam­ötletekkel, de úgy érzem, sok mindenen keresztül kell menjek, és sok mindent meg kell éljek még, hogy igazán jó dalokat írhassak. Persze a telefonom tele van olyan hangjegyzetekkel, amelyeket sokszor előveszek újra. Ezek valamilyen környezeti hatás által folyamatosan formálódnak és érnek. Biztos vagyok benne, hogy idővel ezek a felszínre törnek majd.

– A Vigadó Művelődési Ház által szervezett produkciókban is szerepeltél és szerepelsz. Szeretted a közös munkát a VigadóArt alkotóival?

– Úgy gondolom, hogy merjünk kipróbálni dolgokat, mert a tapasztalataink útján tudjuk meg, mire vagyunk igazán képesek. Általában valahogy így állok hozzá, ha valaki felkeres egy közös projekt miatt. Nagyon örültem, amikor Lung László Zsolt felkért a nyáron, hogy ugorjak be elénekelni pár dalt egy előadáson. Szeretem látni, ha valakik munkája minőségi, és üzenetet közvetít. Azt hiszem, megtaláltuk a közös hangot a VigadóArt alkotóival, nagyon élveztem a közös munkát.

– Melyik volt életed legemlékezetesebb fellépése eddig?

– Sosem volt két egyforma koncertélményem, mindig adtam valamit, és kaptam egyaránt. Ettől ilyen szép színpadra állni, mert nem tudhatod, mit hozol ki a közösségből, vagy ők mit hoznak ki belőled.

– Hol látod magad, mondjuk tíz év múlva?

– Tíz év múlva 28 éves leszek. Biztos vagyok benne, hogy sok mindent meg fogok élni, óriási változásokon fog keresztülmenni a külsőm, belsőm egyaránt. Ettől eltekintve ugyanaz az ember szeretnék lenni a színpadon, mint akivel hétköznap, az utcán találkozol. Izgalmas emberré szeretnék válni, aki olyan dolgokat hagyott hátra maga mögött, amelyek velem önazonosak. Az, hogy ki leszek, én sem tudom. Már öt perc múlva sem az leszek, aki most vagyok. A világ sem lesz ugyanaz, minden változik. Nem szeretnék cél és feladat nélkül maradni.