Felhívás!

Mi teszi a buta embert?

Mi teszi a buta embert? Vigadó

A Cimborák Bábszínház előadása a népmesei hagyományból merítkezik, a Benedek Elek meséiből készült játékot hatéves kortól ajánlják, az örök kortalanoknak, azzal az óvott szándékkal, hogy jó lenne odafigyelni a cselekedeteinkre, mielőtt a mindennapi butaságaink életté nem sűrűsödnek. Péter Orsolyával, a Cimborák Bábszínház művészeti vezetőjével beszélgettünk előadásukról, amelyet július 19-én, vasárnap 18 órától tekinthet meg a nagyérdemű a W. Wegener Parkban.

– Július 19-én érkeznek Kézdivásárhelyre A buták versenye című előadással? Miről szól a darab?

– A Dávid Péter által rendezett előadás, bár használ bábos megoldásokat, mégsem bábelőadás, hanem Benedek Elek meséiből készült játék, amelyet hatéves kortól ajánlunk. Az előadás míves szövegét Prezsmer Boglárka dramaturg írta, zenéjét Gulácsi D. Zsuzsanna szerezte, játsszák: Gulácsi D. Zsuzsanna, Nagy Lázár József, Páll Gecse Ákos és Sánta Yvette. Játékunkban félrecsavarodott családok életébe tekinthetünk be. Ezek az emberek és asszonyok talán ismerősek. Mindennapi figurák ők, akik megrekedtek egy ponton – a hiszékenység, a ravaszság, a kérges lelkület, a nagyakarat határozza meg cselekedeteiket –, de ha elég erős bennük a belátás, akkor találnak rá lehetőséget, hogy újra és újra egybeszerveződjön életükben a rend.

– Mit tanulhatnak a Benedek Elek meséi alapján készült bábjátékból a gyerekek?

– Viszonyrendszerekkel ismerkednek, különböző családi helyzetekben jelentkező viselkedési mintákat láthatnak, mindezt humorral, sok-sok játékkal fűszerezve. Helyzeteket mutatunk, érzeteket teremtünk meg, a tanulságot pedig ki-ki a maga számára majd levonja.

– Mit gondol, miért fontos a kicsik számára a bábszínház?

– Azt gondolom, hogy a bábszínház mindenki számára fontos. Az, hogy a közbeszédben még mindig gyermekműfajként emlegetik, arra sarkall, hogy még többet dolgozzunk, és minél szélesebb célközönséghez eljuthassanak előadásaink. A bábművészet nem korosztály-függő, a műfaj sajátossága, hogy érzelmi szinten hat, ezért is olyan népszerű a gyermekek körében. Nekünk hivatásunk, hogy a műfaj eszköztárát felhasználva olyan minőségi előadásokat hozzunk létre, amelyek – korosztálytól függetlenül – üzeneteket közvetítenek a valódi, egyetemes emberi értékekről.

– Ön mikor és hogyan találkozott először a bábokkal?

– Kisiskolásként láttam egy marosvásárhelyi bábelőadást, a Szakszervezetek Művelődési Házában. A gyermektömegre emlékszem. A bábművészettel való igazi találkozásom későbbi, igaziból Nagy Kopeczky Kálmán személyéhez fűződik. 2007-ben, a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának „Mert tudnom kell…” projektjében kezdtünk el közösen dolgozni, ő rendezőként, én projektfelelősi minőségben. A létrehozott szabadtéri színpadi produkció, a Transylmania zenekar régi és új dalainak történeteit és üzeneteit dramaturgiai szálra fűzte fel, amelyben színészek, néptáncosok, óriásbábok egyaránt szerepeltek. Az előadást augusztus 20-án, a Perkőn mutattuk be. Izgalmas alkotói munkafolyamat volt. Innentől számítva sokoldalú együttműködés alakult ki az én akkori munkahelyem, a Kovászna Megyei Művelődési Központ és a Cimborák Bábszínház között.

– Hogyan indultak újra, nehéz volt a karanténidőszak?

– Szokatlan volt a karantén időszaka. Nehéz volt, mert egyik napról a másikra minden kapcsolat megszakadt a közönségünkkel, a betervezett játékrendünket törölni kellett. Az áprilisra tervezett szabadtéri Szent György és a Sárkány projektünkről is teljesen le kellett mondani. Nehezen éltük meg ezeket a változásokat, de mégis úgy döntöttünk, hogy csendben maradunk. Tudatosan nem voltunk jelen az online térben, nem akartunk előadásokat vetíteni, esti mesét olvasni, bábos foglalkozásokat tartani. A karantén előtti utolsó napokban sikerült A rest legényről c. előadásunkról jó minőségű háromkamerás felvételt készíteni, ezt vetítettük le március 21-én, a bábszínházi világnapon, valamint közkívánatra a színházi világnapon, majd június 1-jén gyermeknap alkalmából. 

 – Hány szabadtéri előadásuk volt eddig?

– A júniusi lazításokat követően, az erdélyi magyar bábszínházak közül elsőként játszottunk szabadtéren. Nagyszerű élmény volt újra találkozni a sepsiszentgyörgyi közönséggel. Eddig négy szabadtéri előadást állt módunkban megtartani, az időjárási körülmények miatt kettő elmaradt. Július 16-án, csütörtökön 18 órától, 17-én, pénteken és 18-án, szombaton 11 órától játszunk a sepsiszentgyörgyi ’56-os emlékparkban. Július 19-én, vasárnap 18 órától Kézdivásárhelyen, a W. Wegener Parkban várjuk szeretettel a családokat. Amennyiben a vasárnapi időjárás nem kedvez, július 20-án, hétfőn 18 órától találkozunk a kézdivásárhelyi közönséggel.

– Voltak már Kézdivásárhelyen, a Vigadó Művelődési Házban? Milyen élményekkel gazdagodtak?

– Igen, voltunk. Legutóbb, tavaly tavasszal A halhatatlanságra vágyó királyfi című előadásunkkal és a Tündérek tenyerén című babaelőadással vendégszerepeltünk. Kíváncsi, nyitott és befogadó a kézdivásárhelyi, bábszínházat kedvelő közönség. 

– Hogyan látja, mi a legfontosabb a gyerekek életében a mai felgyorsult világban?

– Talán az érzelmi biztonság a legfontosabb. A kiegyensúlyozott, mindenben támogató családi háttér és a közösen eltöltött minőségi idő. Azt hiszem, hogy minden más rendszert most újra kell értelmezni.

 

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.